A képregénynek, illetve a karikatúrának Franciaországban nálunk elképzelhetetlen hagyományai vannak. A Charlie Hebdo is ebbe a vonalba illeszkedik, és ezt ötvözi a jellemzően párizsi szatirikus gúny műfajával, a gouaille-jal. A gouaille alapvetően anarchista műfaj, ami minden autoritás ellen fellép. A Charlie Hebdo egyfelől a gouaille hagyományát viszi tovább, másfelől viszont nagyban támaszkodik az állam és az egyház francia forradalomtól datálható elválasztásának örökségére, illetve a francia anarchizmus és polgárpukkasztó erotikus irodalom hagyományára. Vicces-e a Charlie Hebdo? Erre a kérdésre nem válaszolhatunk anélkül, hogy megpróbálnánk megérteni a kontextust, amelyben ez a humor született.

Szabó Natasa írása.

Hallgatjuk a tüntetések szónokait, de mintha nem jutna el a színpadon beszélőkhöz a felzárkózásra képtelen és esélytelen térségekben élők hangja. A végeken élő leszakadottaknak nincs megafonjuk, de ha lenne is, ki hallgatná meg őket?

-bévé- írása.

Párizsban 17 embert öltek meg a dzsihádisták.

Mindannyian megemlékezünk róluk.

Pár nappal korábban Baga városban (Borno tartomány, Nigéria) 2000 embert öltek meg a dzsihádisták.

Kevesen emlékeznek meg róluk.

Tudjuk, miért. De most nem törődünk vele.

Ártatlan embereket gyilkoltak. A történelem rövid összefoglalása.

Tamás Gáspár Miklós 

Napok óta kínoz, hogy rá kell jönnöm, fogalmam sincs, mit jelent állatvédőnek lenni. Ráadásul nem hivatalosan. Melyik legyen az első állat, akit védő szárnyaim alá veszek? Vagy írjak inkább burkoltan a gyerekekről? Aki tud szeretni, az tudja pontosan, hogy miről hablatyolok, minek oktassam ki arról, amit úgyis tud? 

Gábor Nikolett írása.

 Kép: Imgur

"Az archívumnak legalább annyira, sőt sokkal inkább és mindenekelőtt a jövő eljövetelét és nem egy múltbéli dolgot kell szóvá tennie." A jövő jön, Lukács jön. Ezek a képek bizonyítékai. Könyveit már előre hozták, hamarosan ő is megérkezik. Engedjétek be, ha csenget.

Böcskei Balázs írása.

Társadalmi osztályok helyett demokratikus kockázatok, globális egyenlőtlenségek helyett kozmopolita piacszabályozás, mindenható technológia helyett mindent átható civil kontroll a technológia felett. Ulrich Beck egyszerre volt liberális, radikális és zöld – ellentmondásoktól nem mentesen. 2015. január 1-én halt meg, hetven éves volt.

Scheiring Gábor írása.

Kép: http://mynameisgod.tumblr.com/

A teret, mely 1927, az eredeti emlékmű avatása óta viseli Kossuth Lajos nevét, ellepik a remake-ek. A Kossuth térből Klónok tere lett. Ez nem a mi világunk. Itt maximum, LEGO-szobrok készülhetnek vagy lisztet önthetünk. A szellemeket már rég visszazárták a palackba. Az avantgárdénak befellegzett, a birodalom visszavágott. Ezt a helyzetet legfeljebb elviselni lehet, üdvözölni semmiképp sem. Esetleg harcolni ellene, ahogyan Csoszó Gabriella teszi.

Böszörményi István írása.

2014. január 7-én már látszott, hogy ez az esemény valószínűleg egyike lesz a kevés hiteles megnyilvánulásnak, amelyre a katasztrófa hetvenedik évfordulója alkalmat ad majd: a képeken civilek egy csoportja megtisztítja a roma genocídium Nehru parkban álló emlékművét. A képek a civil tudatosság, önszerveződés és a köz dolgaival való aktív törődés dokumentumai, és produktumai egy sajátos, részvételi (azaz nem csupán megfigyelő és dokumentáló) fotóhasználatnak.

Kékesi Zoltán írása.

Fotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc

A férfi pár perccel azelőtt eshetett el, hogy odaértem. Arccal előre bukva, mankója mellette. Hívom a 112-t. Gyorsan kapcsolják a mentőket. Elmondom, mit láttam, és hogy hol történt. Első kérdés: hogyan van felöltözve. Számítottam erre, azt hazudom, jól öltözött, középkorú férfi, hisz tudom, hogy a hajléktalanokhoz nem szokás sietni. A mentőnek sem.

Keszthelyi András írása.