"Az archívumnak legalább annyira, sőt sokkal inkább és mindenekelőtt a jövő eljövetelét és nem egy múltbéli dolgot kell szóvá tennie." A jövő jön, Lukács jön. Ezek a képek bizonyítékai. Könyveit már előre hozták, hamarosan ő is megérkezik. Engedjétek be, ha csenget.

Böcskei Balázs írása.

A Lukács Archívumba úgy mentem fel féléven át, mintha Lukács György élt volna. Mint egy izgulós fiatal módjára, aki most találkozik a Filozófussal, aki nyilván minden gondolatomat gyermetegnek, unalmasnak, nem túl filozofikusnak és könnyednek tart majd, és alig várja, hogy megszabaduljon tőlem, menjek dolgomra, nincs több kérdés. Hogy nálamnál még a vele, szovjetek által „készített” kihallgatási jegyzőkönyvek is érdekesebbek. Ebben azt hiszem igaza lett volna. Szerencsémre Lukács nem volt ott, bánatukra nincsenek Lukácsok.

2006-2007-ben gyakran megfordultam az Archívumban, többek között órákat hallgattam, Sziklai László egy könyvének féléves feldolgozása és együttgondolkodása volt napirenden. Belgrád Rakpart 2. szám. Akkoriban nekem sok minden Lukács volt, és fontosak azok, akik ismerték, tudták, átadták. 

A Lukács Archívumnak viszont neki estek. Tarolás. Értelmetlenség, érthetetlenség, emlékfosztás, filozofiátlanítás. De még van, úgy ahogy.

Sziklai idézi az Archívum történetét áttekintő írásában Wolfgang Ernstet: „Az archívumnak legalább annyira, sőt sokkal inkább és mindenekelőtt a jövő eljövetelét és nem egy múltbéli dolgot kell szóvá tennie.”

A jövő jön, Lukács jön. Ezek a képek bizonyítékai. Könyveit már előre hozták, hamarosan ő is megérkezik. Engedjétek be, ha csenget.

További képek: http://freedoc-gabriellacsoszo.blogspot.hu/2014/10/lukacs-konyvek-foldon-hiany-es-gond.html