Fekete-Győr András beszélgetése Kálmán Olgával az Egyenesben c. műsorban 2017. október 11-én.

 „Fekete-Győr András: A Momentumban, szerintem ez minden más pártnál is így van, ez egy tagsági döntés, ez egy küldöttgyűlési döntés volt nálunk is a nyáron az a határozat, ami kimondta, hogy a Momentum egyedül fog elindulni ezen a választáson, lesznek még a Momentumnak küldöttgyűlései...
Mv: Tehát ez változhat még, hogyha a küldöttgyűlés úgy dönt?
Fekete-Győr András: Én nem gondolom, hogy ez változni fog, de minden változhat.
Mv: Akkor viszont azt feltételezi, hogy a Momentum lesz a kormányváltó párt?
Fekete-Győr András: Ezt milyen összefüggésben kérdezi?
Mv: Merthogy komolyan gondolja a kormányváltást, ezt még a beszélgetésünk elején kérdeztem, azt mondta, hogy komolyan gondolja a kormányváltást.
Fekete-Győr András: Természetesen, hogyne, az egész tagságunk komolyan gondolja, és a szimpatizánsaink is.
Mv: És akkor ki lesz a kormányváltó párt?
Fekete-Győr András: A Momentum lesz a kormányváltó párt, vagy kormányváltó erő, de...
Mv: Komolyan gondolja, hogy a Momentum lesz a kormányváltó párt?
Fekete-Győr András: Mi azért dolgozunk, hogy a Momentum legyen a kormányváltó párt.”

Komment: a Momentum minden közvélemény-kutatónál 2%-on áll a teljes népességben.

(…)

Fekete-Győr András: Mellár Tamás részt vett a Momentum pécsi fórumán, pont nem tudtam oda még leérni, és ott a helyi momentumosok azt mondták, hogy a Momentumnak lesz egy egyéni választókerületi jelöltje, Pécsett. És, habár nagyon tiszteljük Mellár Tamásnak a munkásságát és szakértelmét, a Momentum teljes tagsága, de azért az, hogy ő azt mondja, hogy mindenki álljon be mögém, az nem jelenti azt, hogy nekünk be is kell állni mögé és haptákba kell magunkat vágni.
Mv: Nem, nem, nem, azt is mondja, ha lesz más, aki mögé tényleg mindenki beáll, akkor ő azonnal visszalép annak a másnak a javára. De pillanatnyilag ő van. Tehát akkor Mellár Tamással szemben a Momentum indít jelöltet, és nem állnak Mellár Tamás mögé. 
Fekete-Győr András: Én nem azt mondtam, hogy feltétlenül. Hogyha kialakult ebben az egyéni választókerületben egy olyan helyzet, hogy minden ellenzéki párt azt látja, vagy azt mondja, hogy Mellár Tamás a legesélyesebb jelölt, hogy győzni tudjon a Fidesszel szemben, a Momentum meg fogja fontolni.
Mv: De most mit mondanak? Most azt mondják, hogy van saját jelöltjük?
Fekete-Győr András: Igen, most azt mondjuk, van saját jelöltünk. Október 29-én lesz küldöttgyűlésünk, és akkor fogadjuk el a teljes 106-os listát, és lesz saját jelöltünk...
Mv: De, hogyha mindenki odaáll Mellár Tamás mögé, akkor hajlandóak a saját jelöltjüket visszahívni? Mert ez már akkor az együttműködés.
Fekete-Győr András: Én csak azt mondtam, meg fogjuk fontolni, tehát ebben az esetben...
Mv: Persze, csakhogy nem zárkózik el tőle.
Fekete-Győr András: Nekünk az az érdekünk, hogy megdöntsük ezt a rendszert. Tehát, hogyha ahhoz az kell abban az egyéni választókerületben, hogy Mellár Tamás legyen a legesélyesebb jelölt, és ha nyerni tud, akkor a Momentum ezt meg fogja fontolni, és (...).
Mv: (...) támogatásra hajt.
Fekete-Győr András: Természetesen nem.”

Kérdés: Most akkor a Momentum koordinálna vagy sem, támogatna egy esélyesebb jelöltet vagy sem? És akkor mi lesz a fenti küldöttgyűlési határozattal, ami még változhat, bár Fekete-Győr szerint: Én nem gondolom, hogy ez változni fog, de minden változhat.”

Nem könnyű tehát feministának lenni, hiszen ha feministának nevezed magad, mindjárt vetkőztető pillantások mérnek végig, gyanakodnak, célozgatnak vagy egyenesen rá is kérdeznek, hogy oké-e a szexuális életed, nem vagy-e végtelenül frusztrált, kielégületlen, vénlány, van-e férjed, szőrös-e a lábad (hogy intimebb testtájakra ne is gondoljunk). Abban a pillanatban, hogy feministaként nyilatkozol meg, megszűnsz közember lenni, egyből magánember leszel, és arcon üt, amit úgy általában a nők, ha kibújnak az otthonkából vagy a cicanadrágból, vagy egyszerűen csak kimennek az utcára, egyébként is sűrűn megtapasztalnak – mit szól a férjed, ha politikusnak állsz, és ki vigyáz a gyerekekre, amíg itt szerepelsz, formás-e a lábad, ejnye, be szexi/ronda stb. vagy –: hirtelen személyes, intim mivoltodban válsz közmegítélés tárgyává, még mielőtt, vagy egyenesen ahelyett, hogy a mondanivalóddal foglalkoznának. Feministaként rögvest a társadalmi közlenézés tárgya, szimplán nő leszel – már bocsánat a közkeletű trágárságért –: legföljebb, ha dísz a pinán.

Betlen Anna írása

Gyors egymásutánban három LMP hír, így az uborkaszezon végén, ebből kettő mélyütés a szocialistáknak. Vagy három. És alig meglepő módon némelyik arról szól, hogy mégsem kell, hogy más legyen a politika. Üdv a való világban, LMP.

Youssu N’Dour írása.

Kép: Azonnali

Vádolom az egész magyar elitet, értelmiséget, vezető réteget, kiemelten ezek magukat liberálisnak, szabadelvűnek, emberi-jogi alapokon állónak, humanistának és egyenlőség-pártinak valló tagjait, csoportjait, legyenek akár politikusok, elemzők, újságírók, vállalkozók, jogvédők, netán épp művészek vagy akármik. Vádolom őket, mivel szinte egy emberként helyeslik, támogatják, segítik, törvényesnek, és normálisnak állítják be – sokszor használják, sőt haszonnal működtetik – a prostitúciót, illetve a szexipart, a nők és gyermekek iparszerű elnyomását és kizsákmányolását.

Betlen Anna írása

Forrás: Pinterest

Ha az a transz, aki transznak vallja magát, akkor nem értem, hogyan lehet ezt kvantifikálni bárhogy és reprezentatívnak tartani bármire. Itt még a statisztika is szubjektív.  Egy indiai származású, gazdag családból jövő, Stanfordra járt amerikai próbálja itt mozgatni a budapesti közönségben a gyarmatosító bűntudatot, groteszk és visszataszító az egész. A jobboldal lesz, ahova becsatornázzák ezt az elégedetlenséget, mert hiába próbálnak emberek vérrel-verejtékkel strukturalista és materialista, rendszerkritikus feminista diskurzust csinálni, és kritizálni a választás fetisizálását, vagy az identitás dekontextualizálását, jönni fognak a liberális erényfitogtatók fóbiáról, gyűlölködésről, erőszakról papolni.

Bajusz Orsolya írása

Kép: http://bcrw.barnard.edu

A fegyverek szavával és a szavak fegyverével: Békés Márton és Böcskei Balázs beszélgetése a gerillává válás szükségességéről, az 1956-os munkásfelkelésről és Józsefváros forradalmáról. 

Nehéz nem észrevenni az analógiát a Sex Pistols, és Magyarország legszarabb punkzenekarnak álcázott üzleti vállalkozása, a Fidesz között. . A Fidesz taktikája – csakúgy mint a punké – ebből a szempontból zseniális: a politikát (és a zenét) le kell vinni az emberek közé, és a „csináld magad!” elve alapján olyan közösségi élményt adni, amelyben anélkül van meg a fennálló rendszer elleni lázadás lehetősége, hogy az a rendszer valódi alapjait fenyegetné.Vagy vegyük az „ideológiát”: a punk lényege a tagadás volt. A monarchia tagadása, a polgári életmód tagadása, a politikai megoldások tagadása. És mit látunk ma? A Fidesz új és új ellenségképek felmutatásával igazolja folyamatosan saját politikájának egyedüli létjogosultságát. Tulajdonképpen egy politika utáni politikáét, amelyben a döntés és a cselekvés látszólag nemzeti konzultációkban, valójában azonban a kevesek által meghatározott központi akarat alapján történik.

Barkóczi Balázs írása

Kép: hvg.hu

"Még ha a titeket ajnározó nyugati sajtóorgánumok 

olykor megdorgálnak is benneteket, 

bizonyára nem készülnek osztályharcra ellenetek! 

Ha mégis, a régi belháborúról van csak szó (...) Megittasulva a győzelemtől, …és megrészegedve a burzsoá közvélemény érdeklődésétől … félreteszitek az egyetlen valóban veszedelmes fegyvert, amivel harcolhatnátok apáitok ellen: … a kommunizmust a kommunistaforradalmat"

Forrás: agenziacomunica.net

Január 14-én a Magyar Nemzetben Feró Dalma a divatos PC-ellenes lendülettel arról ír, hogy a transzneműek sakkban tartják a józan, progresszív gondolkodókat, és „megcsonkítják” a gyerekeket, sőt egyenesen „belehajszolják” őket a transzneműségbe. 2002 augusztusában ott jelent meg az első publicisztikám, Vay Márton néven. Ezt már, mint látható, máshogy jegyzem. Bő egy éve esett le a tantusz, hogy miért érzem magam alapvetően olyan idegenül és nyomorultul a világban: transznemű vagyok, és 36 évig egy súlyos tévedésben, a férfilétben éltem.

Úgyhogy elég érzékenyen érint, amikor valaki nagy lendülettel, egyértelmű valótlanságokkal  feketíti be “fajtámat” és a transz lobbi térnyerésétől félti a gyerekeket, felnőtteket. Jelentem: az ideológiai világuralom helyett olyan céljaink vannak, mint hogy nyugodtan pisilhessünk abban a vécében, ahol biztonságban érezzük magunkat és hogy át tudjuk iratni a papírjainkat a valóságban használt nemünkre és nevünkre: anélkül nagyon sok megalázó kellemetlenség vár ránk.

Vay Blanka írása

A milliószámra felvonuló, a főáramú média által szimulakrumként sokszorosított feministák tömegei azt hiszik magukról, hogy ők valamiféle transzgressziót, lázadást hajtanak végre. A Women’s March résztvevői nem az élet mellett tüntetnek, hanem a kihalás mellett. Van egyáltalán bármi csodálatraméltó a baloldal jövőtlenségében, amikor mint politikai mozgalom az önfelszámolódás és az élő hús technikai elemésztődését tartja támogatandó politikai álláspontnak? Ha jövőt kíván, a baloldalnak vissza kell találnia az élethez, jóllehet egy olyan élethez, amely már nem az ember sajátja.

Kép: Parmiggiani: Cím nélkül (1975)