A transz- és a hódlobbiról
2017.02.06. 20:17
Január 14-én a Magyar Nemzetben Feró Dalma a divatos PC-ellenes lendülettel arról ír, hogy a transzneműek sakkban tartják a józan, progresszív gondolkodókat, és „megcsonkítják” a gyerekeket, sőt egyenesen „belehajszolják” őket a transzneműségbe. 2002 augusztusában ott jelent meg az első publicisztikám, Vay Márton néven. Ezt már, mint látható, máshogy jegyzem. Bő egy éve esett le a tantusz, hogy miért érzem magam alapvetően olyan idegenül és nyomorultul a világban: transznemű vagyok, és 36 évig egy súlyos tévedésben, a férfilétben éltem.
Úgyhogy elég érzékenyen érint, amikor valaki nagy lendülettel, egyértelmű valótlanságokkal feketíti be “fajtámat” és a transz lobbi térnyerésétől félti a gyerekeket, felnőtteket. Jelentem: az ideológiai világuralom helyett olyan céljaink vannak, mint hogy nyugodtan pisilhessünk abban a vécében, ahol biztonságban érezzük magunkat és hogy át tudjuk iratni a papírjainkat a valóságban használt nemünkre és nevünkre: anélkül nagyon sok megalázó kellemetlenség vár ránk.
Vay Blanka írása
Amikor valaki a transzneműek társadalmi veszélyességével (mint most) vagy a személy szerinti veszélyességükkel (mint máskor) riogat, akkor konkrét emberekről beszél. Ezért nem árt, ha az egyik (most én) elmondja, hogy miként néz ki ez az egész belülről, milyen tétje van a vitatott kezeléseknek. Csak hogy tudjuk, miről beszélünk.
Ötéves koromból van meg az első emlékem, hogy magamat nőként látom, és hogy ez mennyire, mennyire jó és milyen mélyen megérint. Egy óvodai délutáni pihenő alatt történt. Okos gyerek voltam, már ennyi idősen éreztem, hogy jobb lesz hallgatni. Ami túl jól sikerült: hiába volt jelen a dolog egész életemben mint egy fantázia, csak egy dobozban volt lezárva. És ezt sosem nyitottam egybe azzal a dobozzal, hogy rám nézve mit jelent.
Mint ahogy az emberek nagy része vallja, hogy szereti az állatokat és elítéli az állatkínzást. Ez egy doboz. Egy másik dobozban pedig pontosan tudja: a vágóhidakon meg a nagyüzemi állattartásban az ő pénzéből, az ő megrendelésére történik az állatkínzás. A két dobozt nem nyitják egybe, mert akkor olyan következtetéseket kéne levonniuk, amiket nem akarnak, amihez gyengék.
Így voltam én is: egyfelől férfiként éltem, másfelől viszont arról ábrándoztam, hogy nő vagyok. Például arról, hogy egy támadásban kiherélnek, amire azt mondhatom: nem az én felelősségem, de most már nem élhetek többet férfiként, úgyhogy kénytelen vagyok nőként folytatni. De nem esett le a tantusz.
Lassan másfél éve a tetszhalott „gyengébbik nem” (hahaha) kiásta magát, és nagyon rövid idő alatt kidobta birtokából a 36 éve ott tébláboló férfit. Úgyhogy belevágtam. Hormonterápia, ruhatár és névcsere, miegyéb.
A különbség elmondhatatlan.
Pedig valahogy el kell mondani, mert ez a lényeg, ezért kell a transzneműeknek megadni a szükséges orvosi segítséget.
Tulajdonképpen nagyon jó életem volt korábban is. Jó dolgokat csináltam, gyakran sikeresen. Nagyszerű emberek vettek körül, gyönyörű helyeken jártam. Sokszor valóban azt gondoltam, hogy boldog vagyok. A boldogság nálam úgy nézett ki, hogy közben megtanultam a létezés természetes velejárójának elfogadni a szinte minden percben jelen lévő életundort, és megtanultam alapvetően etikai megfontolásokkal sakkban tartani a halálvágyamat. Az élethez törvényszerűen tartozó kellemetlenségként tekintettem rájuk, mint az esőre és a szúnyogokra.
Ha jött a vonat, beálltam a peron mellől a fal mellé, hogyha véletlenül nem tudom kontrolálni magamat, nehogy megtegyem, amit nem tartok helyesnek. Azt néztem, milyen eséllyel jutok el valaha olyan életszakaszba, (se szülők, se család, se nagyon közeli barát), hogy megtehessem.
Ezzel nem voltam egyedül: a transzneműek körében az öngyilkossági arány tízszer magasabb mint a teljes népesség körében.
Minderről a környezetem a lehető legkevesebbet tudta: én se értettem, miért van így, az pedig világos volt, hogy nem tudnak segíteni. Hát nem terheltem őket fölöslegesen.
Így éltem, egy egyébként jó és boldog házasságban, amikor rájöttem, hogy nőként akarok és fogok élni. Életem legfelfordultabb időszaka jött. A feleségem elköltözött, eddigi legkomolyabb egzisztenciális válságomba csöppentem, fogalmam se volt, hogy hova vezet ez az egész, mit fog szólni a családom, hány barátom mond majd búcsút, és közben nem győztem döbbenten csodálkozni: ennyire jó dolog élni?
A létezés önmagában érték lett, valami, amit soha nem tudtam elképzelni.
A helyemre kerültem. És ennek az ereje döbbenetes lett. Békében vagyok magammal, és így mindenki mással is sokkal megértőbb, türelmesebb vagyok. Míg korábban úgy éreztem magam, mint egy sós vízbe dobott édesvízi hal, addig most harmóniát érzek magamban és magam körül, amit az elmúlt bő egy évben semmi nem tudott kikezdeni.
Nem érdekel, hogy gyakran a saját mércém szerint is viccesen nézek ki, hogy mennyit romlottak az álláskeresési esélyeim, hogy az ország és a világ számos pontján egyedül már aligha leszek biztonságban, nem érdekel, hogy a párkeresési kilátásaim mennyire megnehezedtek - mert ezt mind egy pillanatnyi kétely nélkül felülírja az az erő, hogy a helyemre kerültem. A mai napig nem tudtam megszokni, hogy élni jó. Életemben először nem azért élek, mert muszáj, vagy nem valaki más miatt, akit szeretek, hanem kizárólag magam miatt.
Nagyjából ezt jelenti egy transzneműnek, ha a születésekor rosszul sorsolt nemét kiigazíthatja. Gondolj bele a különbségbe egy picit, olvasó, mielőtt ezt perverzitásnak, üldözendő, eltitkolandó elhajlásnak tekintenéd.
A transzneműség egyébként a tudomány jelen állása szerint “onnan jön”, hogy a magzati korban az agy nemi énképért felelős része másik irányba megy, mint a fizikai test. Elég sokan és elég sokáig, elég erőszakosan próbálták a transzneműeket a másik irányba “gyógyítani”, megpróbálták őket elektrosokkal, terápiával, vegyszerekkel, imádkozással belenevelni a születéskor megállapított nemükhöz. Nem ment. Még mindig az a járhatóbb út, amit én járok: orvosi segítséggel a lehető legközelebb juttatni a testet a belül megélt nemhez.
Bármennyire is boldog vagyok most, gyakran jut eszembe, hogy mennyivel, mennyivel jobb lett volna minden, ha nem 36 évesen jutok el a szembenézéshez. Akkor nem egy nyomorult, dühítő, mindig is bűzlő tévedésre építem életem első, jobbik felét, akkor nem hat éves házasság után, gyerekvállalás előtt teszem ki ennek életem legfontosabb szereplőjét. Ahogy elnézem azokat a felszabadult, nemükkel harmóniában lévő gyerekeket, a dühtől és a szomorúságtól megszakad a szívem. Mennyivel jobb lett volna, ha a most elnyert önazonosság és szabadság már gyerekként az enyém lett volna! Nem majd negyven évesen tapogatom ki a még számomra elérhető nőiesség szűkös és fura kereteit, hanem ebbe növök bele.
Van ugyanis nagyon sok transznemű, aki már egész kisgyerekként teljes bizonyossággal tudja, és képviseli a szüleivel és az egész világgal szemben, hogy ő nem az, akinek gondolják és mondják. Azt a belső megingadhatatlan bizonyosságot, amit a legtöbb olvasó érez a maga nemével kapcsolatban, és amit én most érzek, az a transzeműek egy részének kisgyerekként a sajátja.
Feró Dalma azt a lehetőséget támadja, hogy ezek a gyerekek 18 éves koruk előtt megkapják a számukra szükséges segítséget, mondván: úgyis kinövik. Jelentem: nem növik ki. Én se nőttem ki, pedig férfiként szocializálódtam, annak minden előnyével, ezt erősítette bennem az egész világ.
Hogy milyen jelentősége van ennek a segítségnek, arról az imént írtam. Azok a gyerekek nem egy levegőtlen zsákba varrva élik le a fiatal korukat, mint én.
Korai orvosi segítséggel nem csak a transzneműek számára elmondhatatlanul gyötrelmes pubertást lehet blokkolni (gondolj bele, olvasó: tudod, hogy férfi/nő vagy, és a tested az ellenkező nem irányába kezd kialakulni), hanem azt is el lehet érni, hogy a test valóban nőies / férfias legyen. Ne csak egy fura, sokak számára nevetséges, visszataszító kreálmány, mint sok későn ébredő transz esetében.
A kapitalizmust ismerve valószínűnek kell elismerni, hogy bizonyos genderklinikák akkor is rábeszélik a szülőket a gyerek transznemű kezelésre, ha ez nem indokolt, vagy szükségessége még nem látható biztosan. Ami – ha így van – megbocsáthatatlan dolog. De vajon ok ez arra, hogy a valóban transznemű gyerekektől teljes mértékben megtagadjuk a segítség lehetőségét?
Hát nem tele van a világ olyan lehetőségekkel, amikel átgondolatlanul élve maradandó károkat okozunk? Ilyen az egész plasztikai sebészet. Sokaknak valóban nagyban megkönnyíti az életét, de nem ok a plasztikai sebészet beszántására, hogy egyesek aztán megbánják a beavatkozást.
Ha valakinek nagyon rossz egy foga, akkor neki a foghúzás jót tesz, ha valakinek csak tömni kell, akkor neki rosszat. De a félrediagnosztizálás lehetősége nem ok a hangulatkeltésre a foghúzás lehetősége és megkevésbé a foghúzás lehetőségéhez ragaszkodó fogfájósok ellen. Pontosan erről van szó itt is. Abban, hogy a transzneműeknek nyújtott segítség másnak rosszat tesz, az ég világon semmi különös és egyedülálló nincsen. Ésszel kell csinálni mindent.
S akkor jöjjön, amiben egyet értünk.
Igen, radikálisan lazítani kell a nemi szerepek határait, a “helyes férfi” és a “helyes női” létezéssel kapcsolatos elvárásokat. Ugyanolyan értékű férfi, aki a hagyományos sztereotípiák szerint nőies tulajdonsággokkal bír: színes ruhákat hord, kimutatja az érzéseit, ha kevesebbet keres a barátnőjénél, ad absurdum meleg. És nem von le egy nő emberi és női értékéből, ha rövid a haja, nem sminkeli magát, ha “nagy” a feneke, nem szőrtelenít, és ha “férfiasan” kiáll önmagáért. Nagyon, nagyon sok ember életét keserítik meg ezek a társadalmi beidegződések, és mindannyiunk nyugodtabban és felszabadultabban lehetne önmaga, ha nem kéne őket kerülgetni.
De a transzneműek létezésének “problémáját” a nemi szerepek teljes liberalizációja nem oldja meg. Hiszen számos transz nő a női mérce szerint elég férfias keretek között találja meg magát (nadrágban jár, rövid a haja, nem sminkel - de akkor is végre nő, és így lehet boldog) és nem kevés transz férfi él a nőiség eszköztárával: hord fülbevalót, használ sminket. A transzneműség mindig is létezett, tökéletesen függetlenül attól, hogy mennyire játszhat egy kisfiú babákkal és mennyire szólnak meg egy lányt, ha focizni és csajozni akar.
Feró Dalma ír pár példát arra, hogy a transzneműek helyzetének javítását célzó igyekezeteket néha bizony erősen eltúlozták. Én sem tartom normálisnak, ha bármilyen brossúra a szülőket arra hívja fel, hogy a transzneműek miatt ne hívják a fiúkat fiúnak és a lányukat lánynak. Ha ez így, ebben a formában igaz, az tényleg hajmeresztő. És az sem jó, ha simán lányos fiúkat, fiús lányokat transzként félrediagnosztizálnak. Azonban mielőtt válasz-vezércikkek születnek arról, hogy „az én gyerekemet akár fegyverrel is megvédem az átoperáló libsi kommandótól”, szögezzük le: Magyarországon, mint a világ nagy részében még mindig bőven a ló innenső oldalán vagyunk. A transzneműség brutális szegénységi kockázat, az ember jó eséllyel kockáztatja munkahelyének és családjának elvesztését, az utcai beszólásokat. A transz nők körében nem azért kiemelten nagy a szexmunkások aránya, mert perverzek lennének, hanem mert már nincs más választásuk és rákényszerülnek. A normális élethez szükséges orvosi beavatkozások költségeinek töredékéhez járul hozzá az egészségbiztosító. A transz gyerekeknek pedig orvosi segítségre nincs lehetősége. Az is nagy eredmény lesz, ha a hivatalos nem és névváltoztatás most felfüggesztett lehetősége megmarad.
Úgyhogy egyáltalán nem világos, hogy egy feministának miként kerülhet bele az ötszáz legfontosabb társadalmi problémája közé a transzneműség és a “transzpolitika túlkapásai”. Például most, amikor a magyar parlamentnek újfent sikerült nem ratikikálni a bántalmazott nők érdekében aláírt Isztambuli egyezményt.
Ez olyan, mint ha egy környezetvédő a hódoktól féltené a budapesti zöldterületeket, és a közbeszédet vasmarokkal revolverező, a kritikusokat a hódfóbia bélyegével sakkban tartó, a gyerekeinket hódlétbe “hajszoló” hódlobbi visszaszorítását követelné.
Tényleg, pont olyan.
Nem is értem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.02.07. 07:49:27
A kérdés NEM létezik, mindez csak a kései, agonizáló, posztmodern kapitalizmus és liberalizmus műproblémája. Az ilyen kérdések fenntartásának célja egyedül a háttérhatalom uralmának meghosszabbítása.
Vannak nemi beteg emberek, ez tény, de ők szimplán betegek. Identitásképző tényezőnek tekinteni egy betegséget abszurdum, az ezt elfogadó társadalom pedig öngyilkos társadalom.
A beteg társadalmak egyetlen gyógyszere az atomfegyverrel való megszórás. Nincs más út számukra a kipustzuláson kívül.
Skankhunt42 2017.02.07. 11:23:06
para_noir 2017.02.07. 11:23:21
chrisred 2017.02.07. 11:30:48
TCrown 2017.02.07. 11:45:39
Ha törvényt hoznak róla, hogy aki sárgarépa akar lenni, az márpedig az, akkor sem leszek sárgarépa.
Illethetek mindenkit mindenféle durva jelzővel, aki rám mer szólni, hogy „öreg, te nem vagy sárgarépa, csak baromi hülyén nézel ki”, akkor sem leszek sárgarépa.
Írhatok mindenféle szívhez szóló cikket mindenhova, akárhány flekkben – még mindig nem leszek sárgarépa.
Cudar egy világ ez.
BotloB 2017.02.07. 11:50:19
Lazítsunk a nemi sztereotípiákon, ne akarja a társadalom megszabni, hogy mi a férfias és mi a nőies, ugyanakkor próbáljuk meg elkerülni, hogy a "lányos fiút" transzneműként átoperálják.
Ha nem húzok meg egyértelmű határokat férfi és nő között viselkedési mintákra is lebontva, akkor egy szakklinikán mi szerint fogják meghatározni, hogy az adott gyermek/felnőtt transznemű-e? És még ha meg is húzom a határokat, hol húzzam meg? A szőrtelenítő férfi még nem transznemű a transzneműség melletti pont, a szemceruza meg már igen? Nem viccet akarok csinálni a dologból, de a két elv üti egymást.
[mike] 2017.02.07. 11:52:05
Sean MacTíre 2017.02.07. 12:00:54
Ha van mod ra, szemelyesen is reszt vennel ebben?
Ha mondjuk meg gyerek az illeto, de lehet rola tudni (van erre pelda) akkor megvarnad amig 18 eves lesz, vagy mar elotte megolned?
Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2017.02.07. 12:01:38
ezen keresztül ítél a legtöbb ember.
De hogy milyen egy hétfő estéje, hogy néz éli meg a többi dolgot elfelejtjük.
Igen, a négy fal között sem tudja megélni, hisz nemhogy a társadalom nem elnéző, de olkyor magunknak is nehéz szembe nézni ezzel.
A másik, ha egy meleg pár kézenfogva megjelenik, azonnal meleg kobbit, meg felvonulást kiáltanak sokan. Pedig csak kézenfogva akartak menni.
És ez a könnyebb oldal.
Egy transzneműnek a saját teste sem az.
Nem a legjobb példa, de volt egy súlyos balesetem. Sok heg, roncsolt test, tolószék, mankó stb. Még ez a testi változás is durva, nem egy teljes test azontalanság.
Advanced Flight 2017.02.07. 12:10:46
Na, ezek a valódi transzneműek. Ezekből van kb. pár száz darab az országban.
A többi meg leszbi/buzi/divatmajom/travi, aki csak szenvelgi ezt az egészet.
Nem beszélve arról, hogy egyes liberális országokban, mint pl. Kanada, a dolog bemondásra megy. Vagyis közlöd, hogy te eddig Fred voltál, de holnaptól inkább Frida akarsz lenni, és már állítják is ki a papírt arról, hogy te immár nő vagy. Ja, és ha meggondolod magad két hét múlva, simán vissza lehet csinálni. Interpol által körözött bűnözők élnek vissza ezzel egészen könnyedén.
Azt a felvetést már nem is minősítem, hogy a kiskamasz is milyen jól eldönti, hogy ő transznemű, nosza, csesszük szét a 10 éves, fejlődésben lévő kis szervezetét egy kis hormonkúrával, meg nyisszantsuk le a péniszét, mert az emberi jogok mindenek előtt.
Na, az ilyen dumák miatt hány tőletek minden jóérzésű ember sugárban, nem a műpinátok miatt. Azt pont leszarjuk.
Sean MacTíre 2017.02.07. 12:12:15
Sean MacTíre 2017.02.07. 12:17:53
SJobs 2017.02.07. 12:22:47
bölcsészmérnök · http://pillanatkep.blog.hu/ 2017.02.07. 12:31:20
Szexuális önrendelkezési jogot akarsz adni egy kiskorúnak?
Tudod, mi következik ebből?
Skankhunt42 2017.02.07. 12:36:26
pongesz 2017.02.07. 12:43:15
rekszem 2017.02.07. 12:46:29
Ki nem szarja le a másik szexualitását, kit érdekel? Normális ember ezzel nem kérkedik. Gyerekkoromban is voltak travik, de senki le sem szarta őket, mindenki elfogadta, hogy betegek, aztán ennyi (majd most megmagyarázzátok, hogy ez nem betegség).
Aki nemet akar váltani tegye meg, lefosom, de minek erről cikkeket írni?
Hivatalosan van egy születési neve, használja, ha meg műtétet végeztet, akkor lesz egy másik, hivatalos neve, használja azt. De baszki, azt elvárni, hogy olyan nevet használjon valaki, amilyet csak kitalál éppen? Ezt mégis hogy a picsába gondolják? Az egész témát leszarom igazából, de hogy ez a szar poszt (végig sem olvastam) index főoldalon van, kifejezi , hogy mi a gond ezzel az egésszel.
rekszem 2017.02.07. 13:00:11
2017.02.07. 13:03:23
Engem is tartanak ballibnek meg nácinak is, de leszarom, te is szard le.
Érdekes, hogy pont a feminista/homo/gendermegmondóemberek hangoztatják, hogy nincs jelentősége a nemnek, de ők jönnek elő folyton új nemekkel (gender), Amerikában már 72 gendert tartanak nyilván. Ez mind áldozatszerepben tetszelgő hülyék kreálmánya. Nőket már jó rég senki se nyom el, a homokosokat se, ezért sokan keresnek maguknak új címkét, hogy ők milyenek, miért is fontosak, miért is kell rájuk figyelni meg miért szar nekik...
Ebből elég.
Én egy csillámfaszláma vagyok, de nem várom el senkitől, hogy ezt tudja rólam. Magánügy.
Vay Blankának milyen végzettsége van? Mert annyit tudok róla, hogy politikai és környezetvédelmi aktivista. Erre van igény a német munkaerőpiacon? Vagy csak akkor van kereslet, ha valaki felvesz egy ilyen transz pózt?
Komolyan kérdezem, hogy milyen végzettsége van, mert én Blanka a szakmai oldaláról semmit se tudok, de biztos nagyon penge valamilyen területen. Ugyanis a grínpíszezés meg a genderaktivizmus az nem egy szakma, nem adnak ilyen területen diplomát.
Bár Németországban magasra lehet jutni politikai helyezkedéssel érettségi nélkül is, lásd Martin Schulz-ot. Blanka lesz az új Martin Schulz?
ogli dzsí 2017.02.07. 13:03:25
rekszem 2017.02.07. 13:16:21
DFK 2017.02.07. 13:35:28
2017.02.07. 13:42:49
Tűzokádó sárkánynak vagy démonnak is képzelheted magadat és ezt kötelező mindenkinek tiszteletben tartani.
en.m.wikipedia.org/wiki/Otherkin
És akkor a furry-kről még nem is beszéltem.
tumblr-en tenyésznek az ilyen őrültek
Ha valakinek nulla az élete, semmi hasznossal se tud kitűnni a kortársai közül, akkor kitalál magának ilyen dolgokat, amivel különlegesnek érezheti magát.
Van már transabled is, aki egy egészséges testbe született, de valójában nyomoréknak tartja magát. Nyugaton az ilyeneknek a társadalombiztosítás fizeti az amputációt, hogy valóban nyomorékok legyenek. Ez nem vicc.
en.m.wikipedia.org/wiki/Body_integrity_identity_disorder
Ezen belül írnak a transabled-ekről.
Meg vannak transzrasszú (transracial) emberek is, általában jólétben felnőtt amerikai fehér fiatalok kitalálják, hogy ők négerek, csak rossz testbe születtek. Sose fordítva! Sose néger vagy ázsiai találja ki, hogy ő egy rossz testbe született fehér!
Miért? Mert Amerikában a kisebbségi, a visible minority ingyen járhat egyetemre, pluszpontok járnak egyetemi felvételinél, meg rengeteg pénzbeni támogatást kapnak :)
Na az ilyeneket általában gyűlölik és kiközösítik, leköpik az igazi feketék, ugyanis előlük szipkázzák el a pénzbeni támogatásokat.
És persze ez a transracial dolog csak olyan nyugati országokban jellemző, ahol a sötétebb bőrszínnel pozitív diszkrimináció (affirmative action) jár és pénzbeni támogatások.
Ki van ez találva...
Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.02.07. 13:48:52
Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.02.07. 13:49:37
Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.02.07. 13:52:28
Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.02.07. 13:53:34
Tőled elég. Nagyon megerőltető lenne neked ennél cizelláltabbat írni.
2017.02.07. 14:04:49
nem mindegy az nekik?
különösen annak fényében, hogy egyébként a népesség töredékéről van szó, az egész kérdéskör valójában nagyon kevés embert érint közvetlenül.
komolyan, attól a pár embertől miért kell sajnálni, hogy jól érezze magát?
valaki magyarázza meg nekem, honnan jön ez az elképesztő indulat amivel a _mások_ életét, magánügyeit akarják folyton irányítani?
miért nem elég ezeknek a saját élete, és hogy lehet, hogy annyira ráérnek, hogy van idejük folyton a másokén pörögni?
nem értem, komolyan.
2017.02.07. 14:11:47
SJobs 2017.02.07. 15:41:38
MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.02.07. 16:04:56
Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2017.02.07. 17:11:59
Te írtad látenske! Ennyire meg vagy zavarodva? Már varrni kellett az ánuszod?
@SJobs: Örülök hogy örömet okoztam! :-))
Sean MacTíre 2017.02.07. 17:14:27
Skankhunt42 2017.02.07. 17:37:08
Zb74 2017.02.15. 11:02:13
Te vagy tévedsz, vagy szándékosan hazudsz, de semmiképpen sem mondasz igazat. Az európai vágóhidakon kötelező elkábítani az állatokat a leölés előtt; semmiféle kínzás nem megengedett. A nagyobb vágóhidakon még külön állatjóléti tisztviselő alkalmazását is előírják.
Utolsó kommentek