Tíz éve hunyt el Tar Sándor a magyar próza felejthetetlen írója. Ma már nyilvánvaló, hogy Tar adhatta a legpontosabb és legtehetségesebben közreadott látleletét a Kádár-kori, „élet az élet alatti világnak” - mondhatnánk, hogy szociografikusan, de korántsem azzal a hűvös távolságtartással. Ő úgy élte és írta meg azt a világot, hogy mielőtt a papírra ért a toll, előbb a szívébe mártotta a hegyét. Nem volt elég a maga baja, megszenvedte a hőseiét is, noha ezt titokban tartotta: szikár a stílus, mentes a pátosztól, a szegény-romantikától. Tarnak megbocsátottak múltja egy szelete miatt miatt, de vajon nekünk meg fognak-e?  

László-Bencsik Judit írása.

Fotó: Kötve-fűzve

A baloldali nacionalizmus nem újdonság. Művelői igen sokszor kommunistának nevezték és hitték magukat. De ha a Sziriza műve fölolvad ebben, akkor előbb-utóbb belesüpped a kapitalista szokványba, akármilyen benső fönntartásokkal élnek militánsai. Így is használhat valamit Görögországnak, ez tagadhatatlan, de szövetsége a sovén jobboldal egyik irányzatával arra is utalhat, hogy egalitarizmusából kivész az antikapitalista elem. Hiszen elvégre a polgári politikának lehetséges egalitárius változata, sőt: az egyenlőség jakobinus, nem pedig kommunista célkitűzés; a nacionalizmus és az egalitarizmus kombinációja lehetséges és nem precedens nélküli. 

Tamás Gáspár Miklós írása.   

Fotó: Kettős Mérce

A finn parlament a közönség ovációja mellett megszavazta az egynemű párok jogegyenlő házasságára vonatkozó javaslatot. Mindez az állami szinten melegellenes Ororszországgal leghosszabb közös határral megvert EU-tagállamban. És hogy jön mindehhez a magyar szekularizáció? Kétrészes cikksorozatunk első felében a törvény megszavazásáig vezető politikai folyamatot boncoljuk, a második részben madártávlatba emelkedünk és megnézzük, mindez hogyan viszonyul a magyar progresszív hagyományokhoz.

Welker Árpád írása.

Auschwitz, a zsidók kiirtása tehát miként a múltban, úgy a jelenben is egyetemes üzenetet hordozott és hordoz: egyfelől a (német) nagytőke korlátozatlan profitéhségét, egyáltalán az üzlet és a profit korlátozatlan nemzeti szabadságát reprezentálta, másfelől a félelemtől, a lesüllyedés rémétől megbokrosodott kisember lázadását a „nagytőke” és a „kommunizmus” ellen. Ezt a gyűlölködő pszichológiát, ezt a korlátozatlan nacionalizmust, amit ők nemzeti érzésnek nevezt(n)ek, a nácizmus táborába beleszédült emberek a munkaerőpiacon az osztálysorsosaikkal szemben, az ő kirekesztésük érdekében használt(j)ák fel . A mai antiszemita, antiroma, antimohamedán, antikeresztény stb. etnikai és/vagy vallásháborús téboly – felvértezve a „civilizációk harca” ostoba elméletével - kiszorítja a racionális gondolkodást, a társadalmi és osztályszempontot, a szociális megfontolás, a közösségi szolidaritás maradványait is. Auschwitz pozitív üzenete az emberiség számára nem a nemzeti hitvallás mítosza, hanem a társadalmi egyenlőség követelményeiből származó hitvallás.

Krausz Tamás írása.

                      Az osztályharcot, amely a Marxon nevelkedett 

                     történésznek a szeme előtt lebeg, ama durva és 

                     materiális dolgokért vívják, amelyek nélkül 

                     nincsenek finomak és spirituálisak sem. 

                     Ámde ez utóbbiak nemcsak úgy vannak jelen az 

                     osztályharcban, mint valami elképzelés a győztesre 

                     váró zsákmányról. Hanem bizakodás, bátorság, 

                     humor, furfang, tántoríthatatlanság, kitartás 

                     formájában ott működnek a harcban, és hatásuk a 

                     távoli időkig ér. Sohasem szűnnek meg újra és 

                     újra kérdésessé tenni minden győzelmet, amelyet 

                     valaha arattak a hatalmasok. Miként a virágok 

                     fordítják fejüket a Nap felé, valami titokzatos 

                     heliotropizmus révén az elmúlt dolgok mind a 

                     felé a Nap felé igyekeznek fordulni, amely 

                     fölkelőben van a történelem egén. Aligha van 

                     ennél kevésbé észrevehető változás, de a 

                     történelmi materialistának nem szabad szem elől 

                     tévesztenie.

                        Walter Benjamin: A történelem fogalmáról, IV,

                     (1940), ford. Bence György (1980)

Elképzelhető, hogy vasárnap, 2015. január 25-én a Sziriza megnyeri a görögországi választásokat (a helyzetről lásd: http://www.neues-deutschland.de/dossiers/327.html), hatalomra kerül – és csalódást okoz. Még ebben az esetben se, amely mindig előadódhatik, nem veheti el többé senki a görög néptől és egész Délkelet-Európától azt az érdemet, hogy itt kezdődött el a fordulat, amelynek révén többé nemcsak a kapitalizmus van a horizonton, hanem immár világtörténelmi ellenfele is: ez az ellentét határozta meg a kései modernséget, és ez határozza meg ismét.

A finn parlament a közönség ovációja mellett megszavazta az egynemű párok házasságára vonatkozó javaslatot. Mindez az állami szinten melegellenes Oroszországgal leghosszabb közös határral megvert EU-tagállamban. És hogy jön mindehhez a magyar szekularizáció? Kétrészes cikksorozatunk első felében a törvény megszavazásáig vezető politikai folyamatot boncoljuk, a második részben madártávlatba emelkedünk és megnézzük, mindez hogyan viszonyul a magyar progresszív hagyományokhoz.

Welker Árpád írása.

Kép: Časnik

Mit hát az értelme a Jugoszláviára való emlékeztetésnek? Mi maradt az emancipatorikus ellen-nosztalgia tarsolyában? Nincsenek illúzióink. Nem hiszünk a múlt felelevenítésében, nem is vágyunk rá. Mégis, az avant-garde jugoszláviai kísérlet, amely az antisztálinista kritikából született meg, s amelynek lételeme volt a folytonos önbírálat, amelynek lázadó 68'-asai azt kifogásolhatták, hogy a rendszer nem felel meg önnön kritériumainak... elhitetheti velünk, hogy lehetséges más világ, Kelet-Európa puszta „utolérési (ellen)forradalmain” és a peremvidéki „tranzíciós” nyomorúságon túl. 

Losoncz Márk írása.

Az utolsó ítélet napján valamennyien a mennyország kapujában ültünk és bebocsátásra várakoztunk, én és a Banán Klub régi tagjai. Tegnap, amikor még csak úgy általában dumáltunk a dologról, persze mindenki azt mondta, hogy az egész hülye felvételivel kinyalhatják és mi csakazértis inkább lemegyünk a pokolba, de ez csak a megtévesztés volt, hátha a többiek még komolyan veszik, és tényleg elmennek a pokolba. Különben a mennyország kapuja tele volt, „jellemző”, - mondta Pierre, - „mekkora felhajtást csinálnak”, egy csomó angyal Porschével érkezett és közben fújta a trombitát, és olyan zaj volt, hogy azt sem lehetett hallani, amikor az Úr a vizsgaszabályokat ismertette.

Bartha Eszter írása. Részlet az Apokalipszis folytatásban című verses regényből.

Fotó: Guardian

26 éves, katolikus, heteró és jómódú vagyok. Mégis hihetetlenül jó érzések keringtek bennem, miután megnéztem egy igaz történetet, melegekről és a bányászokról. Hogy miért?

Bogoly Márton írása.

Párizsban élek, innen követtem a terrortámadásról szóló híreket élő adásban, ott voltam a tömegtüntetéseken is. Ha meg akarjuk érteni a Charlie Hebdo terrortámadást követő társadalmi reakciót és szimpátiatüntetéseket, akkor először is a francia társadalmat kell megértenünk. 

Farkas Boglárka írása.