Habermas szerint a republikánus (és liberális) szabadságeszmény valamint a naturalisztikus nemzetfelfogás „együttélése” csak addig problémamentes, amíg a politikai elit háborús retorikával nem játssza ki a naturalista felfogást a republikánus vívmányokkal szemben. Az elit a múltban is hajlott, és a jövőben is hajlani fog a harci retorikára, – vagyis az „eredetközösség” háborúra hívására – mert a vélt vagy valós külpolitikai sikerek, az állandó harckészültség semlegesítheti az államon belüli konfliktusokat. Egy ilyen háborús helyzetben a politikai elit könnyen kihasználhatja a republikánus eszmény egy látszólagos gyengeségét. Súlyos problémákkal jár, ha – például a harci készültség hevében – a „nép akaratát” nem egy adott politikai közösség tagjainak politikai vitáiban és szavazásain megszülető döntéseire vezetjük vissza.

Szücs László Gergely írása.

Forrás: irokboltja.hu

A lusta görögök, akiket a szorgos németek tartanak el – hallani és olvasni még magukat baloldalinak nevezők körében is. A magyarok is lusták, erre épül a kormányzati kommunikáció: ha nem figyelnek oda a nemzet atyjai, nem vegzálnak minket, nem veszik el a munkanélküli segélyt, akkor tévé előtt söröző lébecoló nép leszünk. Az adatok gyökeresen az ellentétét mutatják ennek a neokonzervatív mítosznak.

Scheiring Gábor írása.

Abban, hogy a LIGA ennyire megerősödött, jelentős, ha nem is döntő szerepe volt a másik 3 konföderációnak is, ezen belül elsősorban a legnagyobb MSZOSZ-nek. Most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy az egyesülés elhúzódása, majd felemás megvalósítása önmagában is mennyit ártott a (kormány)független magyar szakszervezetek ügyének. Tegyük zárójelbe azt, hogy az önös érdekek és a nyugdíjazási tervek hogyan hátráltatták a MASZSZ létrejöttét. Nem elég, hogy semmit nem értek el azon kívül, amit a kormány amúgy is megadott volna, mindeközben a szolidaritást is felmondták a dolgozói érdekvédelem területén belül.

A sztrájktörvény, a Munka törvénykönyve és a korkedvezményes nyugdíj kérdéseiben folyó tárgyalásokat viszont lassan le kell zárni. Hiába dúsítják civilekkel a majálist, nehéz lesz úgy a szakik elé állni május elsején a MASZSZ új vezetésének, hogy ugyanazokat a rossz kompromisszumokat kötik meg, mint elődeik. Mert akkor nem két, hanem nulla pólusú lesz a szakszervezeti mozgalom. Mert akkor senki nem fogja a magyar dolgozók érdekeit képviselni.

Peyer Károly írása.

Forrás: Nol

A kérdés valójában nem az, hogy a szakszervezeti mozgalom kétpólus lesz-e vagy sem, hanem, hogy a kettő vagy több szereplős szakszervezeti konföderációk közül kialakul-e egy olyan szakszervezeti pólus Magyarországon, mely értékorientált módon mer és akar világos, továbbá tiszta értékek mentén a munka világához viszonyulni. Valós szakszervezet-politika alatt azt értem, hogy együtt kiépítik az ellenhatalmat saját médiaháttérrel, a dolgozóknak szóló szabadidős és kulturális tevékenységek megszervezésével, a közpolitikákba való hallható és megkerülhetetlen részvétellel, esetleges egy parlamenti szakszervezeti frakcióval.

Mindeközben például a LIGA első embere kommunikációs bravúrokkal elterelve saját árulásairól a figyelmet sikeresen mocskolta és gyengítette a pólus másik felén lévőket, saját szervezeten belüli hatalmát pedig kizárásokkal vagy a LIGÁS szakszervezeti vezetők felháborítóan magas tiszteletdíjaival biztosította - (tessék már megkérdezni egyszer Mendrey Lászlótól [PDSZ], hogy mennyi az összfizetése, amit Gaskótól kap, vagy akár egy LIGA-alelnököt) -, mely minden jóérzésű érdekvédőt és melóst felháborít.

Ferencz Norbert írása. 

Forrás: Liganet 

Az alapjövedelem egy radikálisan új társadalmi szerződés-típus. Alapszintű biztonságot ígér mindenkinek, amivel egyben az egyenlőtlenség elfogadható szintjét is meghatározza: nem az a baj, ha egyesek sokat keresnek, az a baj, ha bárki olyan mélyre kerülhet, ahonnan képtelen már kikapaszkodni. Választ kínál arra a jelenségre, amely általában jellemző a kapitalista rendszerekre, s amelyet kielégítően a jóléti rendszerek oldnak csak fel. 

Babarczy Eszter írása.

Kép: Reddit

Buda az úri, az elit, Pest a progresszív, az izgalmas, Óbuda egyik sem. Óbudát nem ismeri a kortárs hazai progresszív baloldali ifjúság, már ha nem számítjuk ide a Szigeten eltöltött estéket. Talán éppen azért, mert nem menő, nincsen nyugati előképe. Az élményeitől megfosztott, nem látványos és nem konvertibilis életformáknak ma sem kulturális-vizuális, sem politikai reprezentációja nincsen a kritikai baloldalon. De Óbuda lesz, a tízemeletes házak még állni fognak a Flórián téren 50 év múlva is. Nélkületek is.

Mikecz Dániel írása.

Fotó: Synwell

Az adott FNA-koncepció a gyakorlatban megvalósítható. Arra kérek minden aktuális és potenciális kritikust, hogy a megvalósítás esetleges hátulütőit, a negatívnak vélt allokációs, redisztribúciós és munkaerő-piaci hatásokat, beleértve a finanszírozási kockázatokat is, és hasonló valós kérdéseket ne úgy adják elő, mintha ezek miatt az FNA nem lenne megvalósítható. A megvalósíthatóság azt jelenti, hogy valamit meg lehet-e csinálni. Visszatérő eleme az FNA körüli sertepertélésnek, hogy a feltétel nélküliség nem oké. Van egy rossz (jó?) hírem: ha komolyan gondolja valaki a baloldaliságát (új baloldal), akkor bizony nagyon is oké. 

B.F írása.

Kép: 444

Sokan drukkoltak neki, de a történelem nem véget ért, hanem visszatért. Kelet felé haladva ma is számos, a demokráciát csak szimuláló, eljátszó autoriter országot találunk. A posztmodern ösztöndíjak meghirdették a személyessé lett történelem és politika varázsosságát, a kockázatokkal élés kedélyességét, a cseppfolyós modernitás játékosságát, a nézőpontok labirintusának jófejségét. Aztán a posztmodern utáni állapot alkonypírja a depolitizáltság lett, ennyi maradt, illetve hagytak hátra az új generációknak a rendszerváltó filozófiai magabiztosságok. Mi már döntöttünk. A következő lapok mindegyike visszatérés a szöveg általi képalkotás hagyományához. Ez a könyv több mint szöveg, kevesebb mint tett. A klikkhumanizmus álságossága és biznisz-alapúsága helyett a szükséges állandóság védelmét hirdeti.

Békés Márton-Böcskei Balázs írása, a szerzők Ki! címmel, a L’Harmattan Kiadónál megjelenő, április 15-én bemutatandó könyvéből.

A miképpen a liberális gondolkodás elválasztotta egymástól a kulturális és a politikai nemzetet, úgy kell az új kockázat-társadalom progresszív gondolkodásának elválasztania a gazdasági nemzetet a politikai nemzettől. A meritokrata versenyelv a gazdaság világába tartozik, míg az alapjövedelem a politikai nemzet alapját jelentheti: lehetőséget ad a társadalom valamennyi tagjának a politikai részvételre és a politikai-gazdasági kiszolgáltatottság minimális enyhítésére. 

Braun Róbert írása.

Kép: Popular Resistance

2015 áprilisában, egy évvel az angol kiadás világsikere után végre magyarul is megjelenik Thomas Piketty könyve, A tőke a 21. században.  A könyv eddigi fogadtatása arra enged következtetni, hogy ez a felvetés a közgazdászok tudományos érdeklődésén túl a válság sújtotta középosztály társadalmi igazságosságról való gondolkodásával is találkozik. Márpedig az ő bevonásuk egy új, a neoliberális világrenden túli társadalmi vízió megalkotásába nem lehet közömbös azon véleményformálók köreiben, akik régebb óta tematizálják az egyenlőtlenségek kérdését. Éppen ezért érthetetlen és pikáns, hogy a könyvbemutató konferenciára 14.000 forint + áfa a belépő. Egy elfuserált könyvbemutató nem szabad, hogy elvegye a kedvünket attól, hogy elkezdjünk gondolkodni Pikettyről, Pikettyvel. Lássuk miért is.

Merényi M. írása.

Fotó: BBC