Miért nem járt a pénzügyi válság által előidézett anyagi hanyatlás baloldali-progresszív politikai robbanással? Hogyan lehetséges, hogy 5 év recesszió, stagnálás és megszorító politika után a 2008-as válságot kitermelő struktúrák erősebbek, mint valaha, miközben a népi tiltakozás csak sporadikus és visszafogott?

Carl Rowlands írása.

Magyarország vajon fejlett országnak számít az USA és az EU viszonylatában? Nincs vajon gazdasági erőben, életszínvonalban, a vállalkozások tőkeerősségében jelentős különbség Magyarország és az USA között? Nem lehet, hogyha nagyon eltérő fejlettségű országok között bontjuk le a tőke szabad áramlása előtt tornyosuló akadályokat, akkor a keletkezendő jólét a tőkeerősebb országokban fog összpontosulni?

Ungár Péter, az LMP önkormányzati képviselőjének (Budapest, II. kerület) levele.

Fotó: Greenr

Vállalatvezetők és vezető beosztású nemzetközi köztisztviselők, médiaértelmiségiek és befolyásos újságírók a fejlett országok mindegyikében egyszerre kezdtek el valamiféle különös újbeszél nyelvet használni, melynek a látszólag a semmiből előbukkanó szavait zengi minden ajak: „globalizáció” és „rugalmasság”, „governance” és „alkalmazhatóság”, „underclass” és „kizárás”, „újgazdaság” és „zéró tolerancia”, „közösségiség”, „multikulturalizmus” és ezek „posztmodern” rokonai: „etnicitás”, „kisebbség”, „identitás”, „fragmentáció” stb. E szavak  valamiféle állítólagosan semleges gondolkodás semleges képviselői, illetve a nagy médiavállalatok ennek a mindenre jó közös nyelvnek a fáradhatatlan terjesztői, ami a folyton időhiányban szenvedő újságírókat és a készséges szakértőket abba az illúzióba ringatja, hogy a kulturális import-export az ultramodernség maga. Az új globális mantra ragályos.

Pierre Bourdieu és Loïc Wacquant írása.

Kép: http://www.eradiquons.fr/

Ha fiatal fiúként egy lányba szeretek bele, akkor azt megbeszélhetem a barátaimmal, a szüleimmel, esetleg még a tanáraimmal is, mindannyian érteni fogják, min megyek keresztül. Ha viszont kamasz fiúként arra ébredek, hogy egy fiú iránt érzek szexuális vágyat, akkor első ránézésre semmilyen kiút nem kínálkozik. Nem mondhatom el sem a szüleimnek, sem a barátaimnak, hiszen pontosan tudom, mit gondol a többség „a buzikról”. „Jobb” esetben azt, hogy betegek, és a betegségük titkolni, tehát szégyellnivaló. Rosszabb esetben, hogy meg kéne verni vagy, ha lehetne, éppenséggel fel is kéne akasztani őket – mindannyian hallottunk, és olvastunk már ilyen megjegyzéseket nem egy fórumon. Így aztán az egyébként is nehéz és problémás kamaszkorban a meleg fiatalok számára sokszor egyetlen túlélési lehetőség marad: a belsővé tett, internalizált szégyen és az ebből adódó titkolózás, kényszerű hazugságok és tettetés.

Falta Milán írása.

Fotó: no-nazi.net

Egyelőre nem sikerült azt a problémát liberális részről fogyaszthatóan megfogalmazni, pedig jogos a kérdés, hogy fennáll-e még a régi maxima, a „nincs szabadság a szabadság ellenségeinek”? Ki lehet-e mondani, hogy a liberális demokrácia nem semleges és értékmentes keret, hanem egy nagyon is normatív értékrend, Európa értékrendje, és Európa hajlandó kiállni és harcolni érte, ha kell – az ellenség pedig az, aki ezt az értékrendet veszélyezteti? Ameddig nem mondjuk ki, hogy a liberális demokrácia nem értékmentességet és az értékek lebontását, hanem éppen hogy az európai értékek megőrzését célozza, addig ki vagyunk téve a liberális demokrácia gyengeségéről szóló támadásoknak és a jogos állampolgári bizalmatlanságnak. A liberálisok és szociáldemokraták egy része ódzkodik ettől, mondván, az emberi jogok mindenkire vonatkoznak, egy liberálisnak nem lehet „ellensége”. 

Soós Eszter Petronella, a Franci politika blog szerkesztőjének írása.

Forrás: The Daily Beast

A Facebook korában nem facebookozni nem ugyanazt jelenti, mint a Facebook megjelenése előtt, és ugyanez áll a mobiltelefonokra is. A mobiltelefon- és Facebook-függőség tehát nem elsődlegesen pszichológiai, hanem társadalmi-szociológiai kérdés. Ettől függetlenül a Facebook használata kapcsán léteznek problematikus pontok - egy ilyen körvonalazására fogok itt kísérletet tenni.

Fáber Ágoston írása*

Anyák napja van. Igazán mindent megtesznek a gondozók, hogy széppé varázsolják ezt a napot az idős embereknek. Ő, szeretné átaludni ezt a huszonnégy órát. Minden kis vers, ének, amit az iskolások most előadnak, egy-egy késszúrás a szívébe! Mindenki könnyezik. Ő nem könnyezik. Neki a szíve vérzik, Ott belül. Könnyei már megkövesedtek. Nem férnek ki a szeméből. Lecsúsztak a szívére és ott nyomják.

Molnár Margit írása.

A proletariátus – a tőketulajdon nélküli, munkaidejük és munkaerejük eladásából élő személyek univerzuma – fönnáll. A proletariátus – beleértve a munkanélkülieket, a prekariátust, az underclass-t, a gyermeküket egyedül nevelő szülőket, a megözvegyült proliasszonyokat, a hajléktalan drogosokat, a kátránypapírral foldozott tetejű viskókban haldokló, egykori mezőgazdasági munkásokat, a lakótelep hamar sárguló füvén futballozó, tetovált kamaszokat, a bárpulton egy szál sortban és magas sarkú bakancsban táncoló 19 éves szexuális ágyútölteléket, a csepeli gyorsvasúton hatalmas csomagokat cipelő vietnami fiúkat a Red Sox dzsekijükben – itt van, de politikailag nincs. A „proletariátus” nevű politikai szubjektum jobblétre szenderülése a régi „munkáskérdést” jövedelmi, fogyasztási, egészségi, oktatási, lakhatási, adózási kérdéssé szelídíti (mindez persze mindig is a „munkáskérdés” része volt). 

Tamás Gáspár Miklós írása.   

Kép: Antifa Street Art

A figyelem most az Éden Hotelben elkövetett szexuális zaklatásra irányul, illetve arra, hogy a szerkesztők nemhogy nem próbálták megakadályozni az eseményt, de később beszerkesztették az adásba is, majd hagyták azt is, hogy a show szereplői az áldozatot hibáztassák. Nem elég a műsor készítőit hibáztatni, a valóságshow műfaja maga lényegileg erkölcstelen. Kis Miklós írása.

A magyar baloldalnak nincsenek víziói, csupán illúziói. Világképe nem korrelál a valósággal, de ez a magyar baloldalt nem zavarja. Témáit maga választja meg, miközben a racionálisan gondolkodó kisebbségre hivatkozik, lemondva arról, hogy a szerinte irracionálisan gondolkodó többség mindennapi problémáira választ és megoldást találjon. Saját intellektuális felsőbbrendűségének vélt tudatában önmaga színes-szagos – de kétségtelenül nagyívű – álomvilágában érzi csak otthon magát, és innen prekoncepciói miatt nem csupán az alapvető kulturális jogaiktól megfosztottakat igyekszik száműzni, de a devizahiteleket nyögőktől kezdve az életüket a kis értékben elkövetett sorozatos lopások miatt élhetetlennek érző falusi gazdákon keresztül a saját erejéből boldogulni képtelen vidéki középosztályig sok mindenkit. Ha ezek a rétegek aztán elfordulnak a magyar baloldaltól, az újra csak növeli a magyar baloldal sértettségérzetét. Nem igaz, hogy a baloldal tapolcai vereségét csak veszprémi és újpesti győzelmével összefüggésben szabad vizsgálni. A Jobbik sikere egy válságtünet, amelynek több, egymástól látszólag elkülönült, de végeredményben egymással szorosan összefüggő alkotóeleme van. Ezek pedig a következők.

Barkóczi Balázs írása.

Forrás: varosban. blog.hu