Magyarország vajon fejlett országnak számít az USA és az EU viszonylatában? Nincs vajon gazdasági erőben, életszínvonalban, a vállalkozások tőkeerősségében jelentős különbség Magyarország és az USA között? Nem lehet, hogyha nagyon eltérő fejlettségű országok között bontjuk le a tőke szabad áramlása előtt tornyosuló akadályokat, akkor a keletkezendő jólét a tőkeerősebb országokban fog összpontosulni?

Ungár Péter, az LMP önkormányzati képviselőjének (Budapest, II. kerület) levele.

Fotó: Greenr

Levelük, amelyet a 4Liberty hálózat tagjaként írtak, hogy felszólítsák az Európai Bizottságot, az Európai Tanácsot, az Európai Parlamentet és az EU tagállamainak nemzeti parlamentjeit,hogy támogassák az EU és USA között tervezett átfogó kereskedelmi egyezményt (TTIP), több csúsztatást, illetve a szabadpiaci fundamentalizmusból eredő homályosan kifejtett ideológia hitvallást tartalmaz. Tényeket és a magyar emberek érdekében végiggondolt,érvekkel alátámasztott állításokat ugyanakkor igen keveset.

Rögtön levelük elején kifejtik, hogy a nagyobb kereskedelmi forgalom jólétet teremt a fejlett országok között, majd megállapítják, hogy bár az elosztást lehet vitatni, de az nem képezheti vita tárgyát, hogy a jólét nőni fog. Itt azért néhány kérdés fölmerül: Magyarország vajon fejlett országnak számít az USA és az EU viszonylatában? Nincs vajon gazdasági erőben, életszínvonalban, a vállalkozások tőkeerősségében jelentős különbség Magyarország és az USA között? Nem lehet, hogyha nagyon eltérő fejlettségű országok között bontjuk le a tőke szabad áramlása előtt tornyosuló akadályokat, akkor a keletkezendő jólét a tőkeerősebb országokban fog összpontosulni?

Említik a NAFTA-t, ahol önök szerint minden riogatás ellenére kimutatható, hogy „jólét” keletkezett, miközben nem sérültek az életfeltételeket biztosító szabályok. Azt azonban nem említik, hogy a NAFTA Mexikó fejlődéséhez nem járult hozzá, amint ez Weisbrot 2014-es tanulmányából ki is derül. Ugyanakkor az említett vitarendezési eljárás keretében több olyan per is indult, amelyek a demokratikus normák és életfeltételeket biztosító szabályozások lebontására irányultak és sajnos sikerrel zárultak. Két példa: Az ExxonMobil a NAFTA által biztosított magánbíróságokon 2007-ben pert nyert Kanada ellen, azért, mert a kanadai törvényhozás előírta, hogy az olajkitermelésnél felhasznált termékek egy részét helyi termelőktől kell beszerezni. A Cargill 2004-ben 72 millió eurót nyert Mexikótól, mert az adót vetetett ki az elhízást okozó magas fruktóz tartalmú szirupra.Ez csak két olyan esetre példa, ahol olyan rendelkezéseket támadtak mega cégek a várható profit elmaradása miatt, amelyeket az adott országok törvényhozásai legitim módon megszavaztak.

Az is említésre méltó az ISDS-sel kapcsolatban, hogy Önök szerint a „TTIP és a Befektető és az Állam Közötti Vitarendezés (ISDS) nem jelent veszélyt a szuverenitásra és a demokratikus kormányzásra. Az államok saját gazdaságukat szabályozó hatalmát nem érintené az ISDS.” Ezzel a véleménnyel ugyanakkor kezdenek egyedül maradni, hiszen az Európai Unió kereskedelmi biztosa, a svéd liberális Cecilia Malmström is elismerte az ISDS a CETA-ban és NAFTA-ban található hiányosságait, és egy módosított vitarendezési eljárást javasolt, sőt maga a Cato Institute, a szabadpiaci fundamentalizmus egyik vezető intézete szerint is „komoly kérdéseket vet föl az ISDS a demokratikus elszámoltathatóság, a szuverenitás, a fékek és ellensúlyok, illetve a hatalmi ágak szétválasztása szempontjaiból.” Ezzel önök egy olyan vitarendezési elvet védenek, amely mögül már az önök elvbarátai is kihátrálnak. Belátom, nem könnyű úgy megfelelni a „fejlett Nyugatnak”, hogy annak álláspontja közben folyamatosan változik. De egy biztos. Azt a fajta provincializmust, amit Önök ebben a fontos ügyben felmutatnak , nem engedhetjük meg magunknak.

Üdvözlettel,

Ungár Péter