A kérdés valójában nem az, hogy a szakszervezeti mozgalom kétpólus lesz-e vagy sem, hanem, hogy a kettő vagy több szereplős szakszervezeti konföderációk közül kialakul-e egy olyan szakszervezeti pólus Magyarországon, mely értékorientált módon mer és akar világos, továbbá tiszta értékek mentén a munka világához viszonyulni. Valós szakszervezet-politika alatt azt értem, hogy együtt kiépítik az ellenhatalmat saját médiaháttérrel, a dolgozóknak szóló szabadidős és kulturális tevékenységek megszervezésével, a közpolitikákba való hallható és megkerülhetetlen részvétellel, esetleges egy parlamenti szakszervezeti frakcióval.

Mindeközben például a LIGA első embere kommunikációs bravúrokkal elterelve saját árulásairól a figyelmet sikeresen mocskolta és gyengítette a pólus másik felén lévőket, saját szervezeten belüli hatalmát pedig kizárásokkal vagy a LIGÁS szakszervezeti vezetők felháborítóan magas tiszteletdíjaival biztosította - (tessék már megkérdezni egyszer Mendrey Lászlótól [PDSZ], hogy mennyi az összfizetése, amit Gaskótól kap, vagy akár egy LIGA-alelnököt) -, mely minden jóérzésű érdekvédőt és melóst felháborít.

Ferencz Norbert írása. 

Forrás: Liganet 

A címben szereplő „sárga” kifejezés régi munkásmozgalmi megjelölés, mai nyelven az internetes humán erőforrás szótár röviden és pontosan így definiálja: „olyan szervezet, mely a munkáltató segítségével, támogatásával jön létre, célja a munkáltatói érdekek kiszolgálása”. (pl: kecskeméti Mercedes gyár szakszervezete vagy itt)

A szakszervezet.blog írója kétpólusú konföderációt vizionál az elkövetkező időben Magyarországon. A kérdés valójában nem az, hogy kétpólus lesz-e vagy sem, hanem, hogy a kettő vagy több szereplős szakszervezeti konföderációk közül kialakul-e egy olyan szakszervezeti pólus Magyarországon, mely értékorientált módon mer és akar világos, továbbá tiszta értékek mentén a munka világához viszonyulni - ergo valós, konfrontatív szakszervezet-politikát kíván-e folytatni nem csak a munkáltatókkal, hanem a kormánnyal szemben is. Az elmúlt 25 esztendőben egyszer sem fordult elő, hogy ne állapodtak volna meg az országos bérmegállapodás (minimálbér tárgyalások) tárgyalásain a munkáltatók, a kormány és a szakszervezetek.

Valós szakszervezet-politika alatt azt értem, hogy együtt kiépítik az ellenhatalmat saját médiaháttérrel, a dolgozóknak szóló szabadidős és kulturális tevékenységek megszervezésével, a közpolitikákba való hallható és megkerülhetetlen részvétellel, esetleges egy parlamenti szakszervezeti frakcióval. Vagy járják a másik pólus útját puszta számításból, érdekpolitikát folytatnak az állami pénzekre ácsingózva, biztosítva központjaik túlélését és némi pénzeket, amelyeket lefelé el lehet osztani az ágazati szervezeteknek esetlegesen vásárolni belőlük néhány szakszervezeti vezetőt, aki behozza a tagságát. Ahogyan ez utóbbit nem is „némi pénzből” az elmúlt időszakban a LIGA tette.

Bár a hivatkozott cikk a Munkástanácsokat vádolja kormányközeliséggel, de a cikkíró bizonyára megfeledkezik arról, hogy Gaskó István az Operában Orbán Viktorral együtt ünnepelte az Alaptörvényt 2012-ben, miközben Gaskó saját szakszervezetis kollégái és sok más konföderációkhoz tartozó érdekvédő és szakszervezeti tag is kint demonstrált és a hátsó kijáraton való távozásra kényszerítette a „munkásáruló” és kormányfő duóját.

Visszatérve a Ligára: az elmúlt öt év pályázati eloszlását figyelembe véve aligha vitatható a 3-5 milliárdos EU-s pénzek lehívását illetően, hogy ne lennének jóba kormányzati körökkel.

A LIGA azonban nem állt meg itt, hanem olyan régi vonalas valóban SZOT-osnak mondható tagszervezeteket csábított át az MSZOSZ-től, mint a Postás Szakszervezet és a MEDOSZ. Különösen érdekes ez az átigazolás egy olyan LIGÁba a részükről, mely LIGA éppen ezeknek az egykor sárga szakszervezeteknek titulált szervezeteknek az ellenpólusaként jött létre a rendszerváltás hajnalán. Most már jobbnak látja magába olvasztani, magához babusgatni őket, mintsem pálcát törni rajtuk hosszú éve megalkuvó érdekvédelmi politikát folytató tevékenységükön, hiszen egyikük végignézte a postai dolgozók és alkalmazottak még kiszolgáltatottabbá válását, kollektív korábban kiharcolt jogaik folyamatos csorbítását, míg másikuk a mezőgazdaság szétverését és kis- és középbirtokokra való parcellázását.

Mindeközben a LIGA első embere kommunikációs bravúrokkal elterelve saját árulásairól a figyelmet sikeresen mocskolta és gyengítette a pólus másik felén lévőket, saját szervezeten belüli hatalmát pedig kizárásokkal vagy a LIGÁS szakszervezeti vezetők felháborítóan magas tiszteletdíjaival biztosította - (tessék már megkérdezni egyszer Mendrey Lászlótól [PDSZ], hogy mennyi az összfizetése, amit Gaskótól kap, vagy akár  egy LIGA-alelnököt) -, mely minden jóérzésű érdekvédőt és melóst felháborít.

Persze Gaskónak esze ágában sincs taktikát váltani, hiszen az ellenoldal mindezidáig ezt el is hitte. A következő időszakban eldőlhet, hogy sikerül-e egy Gaskó-ellenes koalíciót felépíteni, ahol helye van a szociáldemokratáktól balra lévőknek, a szocdem irányultságú érdekvédelmiseken át, a keresztényszocialista vagy itthon elterjedtebb nevén keresztény értékrendű munkásönigazgatásban hívőkig?

A szerző a Magyar Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Tagozatának ügyvivője