Érdeklődve figyeljük, ki lesz az MSZP új elnöke, kik lesznek az új tisztségviselők és hogy ki, hogyan, kivel épít csapatot. Merthogy állítólag (25 év után) eljött a csapatépítés ideje! Ez persze kicsit megkésettnek látszó opció, de hát egyelőre nem látszik jobb. Illetve de: Obama (akkor még) elnökjelölt második passzusa: a könyvtár! A magyar baloldal programja az alábbi három könyvben megvan.

Csizmadia Ervin írása.

Kép: 444

Nem, a szerző nem buggyant meg, hogy mindenféle, össze nem illő szavakat válogat egymás mellé. A címben szereplő szavak három műből valók. Ezekből szeretnék pár sort idézni, s hozzájuk nyúlfarknyi kommentárokat fűzni. Kezdjük is az elsővel.

Függés

Azt írja Anthony Giddens, a „harmadik út” gondolat világhírű szerzője – és éppen a Harmadik út című könyvében -, hogy „a globalizáció semmiképpen sem kizárólagosan, sőt még csak elsősorban sem a kölcsönös gazdasági függést foglalja magában, hanem az idő és tér átalakulását életünkben”. Ismételjük meg: a baloldal sztárszerzője a globalizációt nem egyoldalú „új függésként” értelmezi az életünkben. Illő erre emlékezni egy olyan korban, amikor a globalizáció hívei a nemzetállam anakronizmusáról és kimúlásáról beszélnek, és a kis országok számára semmi mást nem tudnak ajánlani, mint hogy kövessék a nagyokat. .

Ködfelhő

Azt írja Tony Blair Utazás című könyvében (ne feledjük, ő aztán Anthony Giddens kottájából dolgozott anno), hogy „a legtöbb normális ember számára a politika amolyan távoli, olykor bosszantó ködfelhő. A legtöbb politikus ezt nem fogja fel, ami végzetes hiba. Oda vezet, hogy nem az egész képre, hanem annak egy részletére fókuszálnak. Ennek következtében a dolgok elveszítik arányaikat, ami paranoiát szül, és gátolja őket a valóban előrevivő dolgok megértésében”. Vajon hogyan is az „egész képpel” az a hazai baloldal, amely Orbán eltakarításán kívül eddig másfajta „egészet” nemigen tudott mondani, s mindig ugyanoda, a részletek részleteihez lyukad ki?

A puska és a könyvtár

Azt írja Barack Obama Vakmerő remények című könyvében, még bőven elnöki ciklusai előtt, hogy „demokráciánk még jobban működhetne, ha belátnánk, hogy mindannyiunkban vannak tiszteletre méltó értékek: ha a liberálisok legalább elismernék, hogy a sportvadász érezhet ugyanúgy a puskája iránt, ahogyan ők a könyvtáruk könyvei iránt”. Nos, itt felhívnám a figyelmet egy kulcsszóra:  mindannyiunk.

A Giddens-i, Blair-i, Obamai-i út és a magyar baloldal

Giddenst, Blairt és Obamát nem véletlenül választottam. Ők nyilvánvalóan a bal-, sőt a progresszívnak nevezett oldal ikonikus figurái. Illő figyelni rájuk. Szűrjünk is le a fentiekből három progresszív tanulságot:

1. Van teendő a globalizáció (újra)értelmezésével kapcsolatban. Szép ábránd a világállam, de nem annyira szép, ha a függőségek (szabadságtalanságok) új rendszerét hozza nekünk. Legyen a baloldal önmegújulásának ikonja ebben: Giddens.
2. Van teendő abban, hogy a ködfelhő ne boruljon az elmékre. A mai korban szinte kívánatos dolog nem érteni, mi több lebecsülni a „népet” (miközben élni-halni a „civil társadalomért”), s populistának mondani mindent, ami arra utal, hogy a politika emberek között zajlik. De azért az „egész képet” mégis e kettő alkotja: elit és nép. Az újragondolás ikonja itt Blair legyen.
3. Van teendő abban, hogy a másik fél, a politikai rivális identitását lassan kezdjük komolyan venni. Ez persze nem könnyű. Megejtő látni, hogy a másik oldalon állókról körülbelül annyit tudunk mondani, hogy őrültek, marhák, gonoszak, lerontják a demokráciát, szétdúlnak mindent, sőt: nem is emberek! Pedig olykor csak annyiról van szó, hogy kinek a puska (de nem ám harci eszközként), kinek a könyvár. Empátia-ügyben (mert hát erről is hosszasan ír) legyen a baloldali újragondolás ikonja: Barack Obama. Persze aláfestésként feltehetjük a Jimmy Fallon show legutóbbi adását is, de ez nem szükségszerű.

Egyébként pedig érdeklődve figyeljük, ki lesz az MSZP új elnöke, kik lesznek az új tisztségviselők és hogy ki, hogyan, kivel épít csapatot. Merthogy állítólag (25 év után) eljött a csapatépítés ideje! Ez persze kicsit megkésettnek látszó opció, de hát egyelőre nem látszik jobb. Illetve de: Obama (akkor még) elnökjelölt második passzusa: a könyvtár!

A magyar baloldal programja a fenti három könyvben megvan. Oké, ha a mai baloldal azt mondja: Giddensen és Blairen túllépett az idő, s Obama is lelép lassan. Igaz. De akkor van másik három könyv. Nem is beszélve arról, hogy van az a „bizonyos” 50 könyv  is. Szóval van kínálat. Előbb-utóbb jönnie kell a keresletnek is.

Ezzel a „vakmerő reménnyel” zárom soraim; a kongresszusnak eredményes munkát kívánok.