Képes Gábor verse

 Forrás: Laughing Squid

Facebook-kék ég alatt gyűlnek a jó madarak.

Rendőrök, bűnözők, áldozatok, tanúk:

az emberiség lájkolja magát.

Feljelentjük magunkat feljelentkezünk:

szépek vagyunk így egyben

(robot kommenteli a zombit,

ki az élet titkait kutatja.)

Pogátsa Zoltán a Pogiblogon arról írt, hogy a kínai minimálbér elérte a magyart.
Bár szerzőnk szerint ez azért nem igaz, de a folyamat nagyon fontos, hiszen a rengeteg különbség ellenére sok a hasonlóság Kína és Magyarország között. Talán úgy lehetne egyszerűen összefoglalni, hogy azok a problémák, amiket a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bevezetése Magyarországon felerősít, nagyon hasonlóak a Kína által felismert és levetkőzni szándékozott problémákhoz.

Horváth Gergely írása. 

Fotó: Flickr/ Edward Jung

A szerző  saját fotója

A külváros szükségszerűen Seurat. Vagyis T.D., ott kezdődik minden, a kihamvadó lila-kék éggel. Heteket töltöttem egyszer e trapéz-szerű, derékszögellő teknőben. Izzadtam, az arcom is, ez zavar, az nem, ha lefolyik egészen a bugyimba, csiklandoz, majdnem fáj, nem vakarom meg, mint hétfogás a combon, próbatétel. Új Zélandon voltam veled éppen. Mehettünk volna bárhová, de szökni csak messzire érdemes, hagyni fél életet, tűnne el mögöttünk végleg.

Az embertől nem és nem kívánhatnak olyat, amire képtelen, így hát visszajöttünk. A rigók hiánya elviselhetetlen volt. Azóta hallgatom egy madár unott-forma dalát az alkonyatban. Én fehér pólókban járok, te kék szobában élsz, falnak támasztva ott a filmre karcolt lány, amint az ablakban áll, és néz a semmibe hullt hámló vakolat után. Markában mindenféle kacat, nyerítő kakukkos óra, csíkokra szelt pénz, dohányos szelence. Csodás szemét, látható és láthatatlan egyszerre.

Ha olyat találok, még ma is elteszem neked. Mindig van valami, amibe beleszeretek. Hullámosra ázott könyv felfordított malteros vödrön. Összeragadt, régi történetek, egyedül a mi maori mesénk ép. Ezt súgtam neked, bőgtem rád éjjelente, olyan szorosan ölelték egymást, hogy a napsugár sem férhetett közéjük, a szél sem surranhatott el kettőjük között. Szó szerint érthető törmelék.Te olvasol, én felidézlek, olyan ez, mint ha egy lakatlan ház a hajléktalannal érez.

Járom a várost, egyre messzebb, úgy érdemes. A disznótelep felől fúj a szél, másnap jó idő lesz. A boltban valaki kolbászt vesz, friss kenyeret. Sehova nem tartozó üres téglafal mered. Nekidőlök, kavicsnyomok a vádlimon. Egy férfi felsegítene, azt mondom, menjen nyugodtan tovább. A táskámba teszek egy darab hólyagos ablaküveget. Egy helyütt felmetszi a bélést, alá csúszik majd az aprópénz. Eddig jut csak valami ének, megint ki nem derül, miért szólt.

A szerző büntetőbíró, majd mindenféle szöveg író. Több itt: www.ritaritmia.net.

Tusnádfürdőn közös miniszterelnökünk nagyot mondott, megint valami olyasmit, ami miatt az ország nagy része megint egy kicsit rosszabbul érzi magát. Nem akarok minden egyes alkalommal hozzátok, fidesz-szavazókhoz szaladgálni, amikor vezető beosztásba emelt talpnyaló exkomcsi ügynökök akarnak erkölcsből és magyaráságteljesítményből vizsgáztatni, vagy ellopnak pár milliárdot, vagy valami ilyesmi.

De most beszélnünk kell. 

Vay Márton írása. 

Kép: http://www.gifszinhaz.hu/gifs/240

A képen Bert Kaempfert, forrás: http://www.fanpix.net/

Képes Gábor írása.

Eric J. Hobsbawm, a kiváló problémaérzékenységgel és stílussal megáldott – bár néha egy kis konzervatív sznobizmussal is megvert – nagyszerű brit marxista történész tanulmánykötetében, a Hétköznapi hősökben számos jazztörténeti értekezést és kritikát olvashatunk, e – részben mikrotörténeti jellegű – összeállításban a jazzrajongó Hobsbawm hatásosan és néha meglehetősen sommásan ír néhány korjellemző művészről, s közben elejt egy megjegyzést, miszerint az 1950-es évek amerikai könnyűzenéje „apagyilkos” volt.

Hétezerötszázadik szonett

Az vagy nekem, mi gépeknek a power,

Mi bőr alatt az identity chip,

S ha megjelenne itt egy másik fószer

Bevenni szíved adótornyait –

Mint full komfortos háztartási rendszer

Egy beázástól – összeomlanék,

S nem volnék más, csak szelektíven gyűjtött,

Recyclingra nem kóser hulladék.

Mint egy zacskó chips ízfokozó nélkül,

Csak fűrészpor az élet nélküled.

Hisz tudjuk, mindnyájan elalszunk végül,

Mint meetingen, ha nincs pisiszünet.

Pit Bull energy drinkem vagy nekem,

Hadd kortyoljalak, édes szerelem!

(F)elhasznált testek, szexrutin,

szétrak és összezár,

parancsra szűnő vérfolyás

vagy táruló szezám.

Akár a föld eső után,

lesz egyre nedvesebb,

a termésért hálát se adj,

elég, ha elveszed.

Hüvely vagy csikló, egyre megy,

csak húzd fel, erre vár,

a gyönyör, mint az óramű,

fél perc után lejár.

Izgasd fel újra, nem nagy ügy,

gyakran cserélj kezet.

Meglátod, jámbor lesz a nő,

mihelyst elélvezett!

Hogy mit mond, arra rá se ránts,

dugd jól meg, más se kell!

Cserébe mos, főz, port törül,

gyermeket szül, nevel,

és azt se bánja, ha a pénzt,

vagy épp őt elvered.

Egy ékszer majd megbékíti,

ki nem vall elveket.

Izgalmas játékszer, nem is

kell hozzá nagy vagyon,

és évtizedekig eláll,

ha nem csapod agyon.

Hüvely vagy csikló, egyre megy,

az óramű lejár,

csak némi ketyegés marad

a kettyintés után.

Fordulj a falnak, és aludj,

míg van rá alkalom,

mi itt ketyeg, egy bomba az,

s felrobban egy napon.

A verset a szerző engedélyével közöltük, eredetileg a Mozgó Világ 2014/2. számában jelent meg.

Miro Cerar kimagasló győzelme a július 13-i szlovén választásokon nagyszerű lehetőséget nyújt a számunkra, hogy megértsük a szlovén pártpolitika dinamikáját az elmúlt húsz évben. Cerar a végsőkig tartózkodott bármiféle politikai programtól és következetes ideológiai állásfoglalástól, s mindebből nyilvánvaló, hogy az osztályok közti különbségek miként határozzák meg a választásokat és a pártok manőverezési lehetőségeit.

Primož Krašovec írása.

Forrás: litera.hu

ez nem az én hazám

zsidó vagyok, ez nem az én hazám,
mondják, és igazuk van: addig nem
lehet hazám se ez, se másik ország,
míg olyanok lakják, kik bárki mástól
elvitatják, hogy a föld bármely pontja,
hol élniük adatik, a hazájuk lehet,
a föld azé, ki által megteremtetett,
az adhat lakhatást, az utasíthat ki,
így volt, így lesz, így legyen,
hontalan vagyok, törvénye útlevelem

Nyár

Nem mennek sehova, nem szórakoznak, nem nyaralnak.
Lenne miből, csak nincs kedvük.
De te utazz, nyaralj, élvezd az életed,
légy a barátaiddal együtt.

Nincs kedved, vagy ha lenne, nyomban bűntudat gyötör,
hisz henyélsz, s hogy is hagyhatnád őket magukra,
kik érted élnek, s nincs más örömük,
mint te és a munka.

Túl sok emlék, melyre senki nem emlékszik.
Saját életedben nincs számodra hely.
Utazz jól. Költs magadra. Élvezd.
1. A munka nemesít 2. Arbeit macht frei.

A verseket a szerző engedélyével közöltük, eredetileg a Műút 2008/10. számában jelentek meg.

A második Pásztor-ügyet sors(fordító)eseménynek látom, ami nem mellesleg más megvilágításba helyezi az MSZP korábbi elnökének választások utáni „nyelvbotlását” – a „rendpárti baloldal” megteremtésének szükségességére vonatkozó kijelentésre gondolok. Ez itt az igazság órája. Mi, baloldali értékrendű állampolgárok is beleszólást követelünk abba, hogy a baloldal milyen stratégiát követ az elkövetkező időszakban, magáévá teszi-e a sokak számára elégtételt nyújtó, ugyanakkor másokkal igazságtalan, és a feszültségek orvoslását végső soron hátráltató rasszista beszédet. Beleszólást követelünk, álláspontunk és javaslataink a következők.

 Szombati Kristóf írása.

Forrás: Flickr (Moholy-Nagy László)