A történelem az élet tanítómestere és példákkal tanít. Ezek azonban nem az alsós matekpéldákhoz, hanem jóval gyakrabban a középiskolai versértelmezéshez hasonlítanak. Üzenetük többértelmű, de egy közepes tanár vagy jó rétor tálalásában ez alig tűnik fel. A probléma lényege, hogy előre sohasem tudhatjuk biztosan, hogy a történelem pont most pont mire akar tanítani minket. Visszanézve persze már egyszerűbb a dolog: döntésünk kimenetelétől függően dicsérhetjük eszünket és szerencsénket, vagy sajnálkozva tördelhetjük ujjainkat és okoskodhatunk tehetetlenül.

Béres Tamás írása.

Jönnek a hírek a Femenről, rám írnak a Facebookon a konzi ismerősök, hogy ez most mire volt jó, kérdezik, kicsit sértődött hangon, és mellékelnek egy hírt a legújabb botrányról, mintha legalábbis én lennék a Femen magyar sejtjének szervezője. Majd amikor a Femen debütál Budapesten, Putyint üdvözölni, orosz színekre festett, közszemlére tett fanszőrzettel, hú, lesz nagy a futkosás a médiában, jaj jaj, mit szóljunk, mit szóljunk? Jön ez a felkérés is, írnék-e már a Femenről? Egy balos blogra. Én.
Hát ez elég vicces, de oké, elmondom, mint gondolok.

Ertsey Katalin írása.

Az 1910-es évek elejétől aktív Férfiliga a Nők Választójoga Érdekében, ahogy neve is mutatja, az akkorra már meglehetősen kiterjedt magyar szüfrazsettmozgalom férfi támogatóit tömörítette. Tevékenységük és nyilatkozataik példaértékűek a mai napig, leginkább azért, mert stratégiaként a saját előjogaikat valóban előjogokként ismerték el, és ebből következően belátták, hogy ezek birtoklása igazságtalan, és le kell róluk mondaniuk. A párbeszédet a kevesebb hatalommal rendelkezők meghallgatásaként, érveik elfogadásaként képzelték el. 

Lóránd Zsófia írása. 

Fotó: Frauenmuseum Hittisau

Európában azt kérik a Szirizától hogy ne legyen többé Sziriza. Hiszen ahogyan a Financial Times egyik publicistája fogalmazott egyszer: „az euró-zóna leggyengébb láncsszemei a választók”...hát igen. De mindez mit sem számít: igazi fanatikusokkal van dolgunk. A sokat és olyan őszintétlenül emlegett „demokratikus deficit” az Unióban nem egy megoldandó probléma, vagy egy hiátus, hanem maga a megoldás része, az integráció legfontosabb jellemzője.

A Sziriza győzelme viszont mindenképpen fordulat: ma ennek azt az oldalát látjuk, hogy vége minden illúziónak az európai intézményekkel, a szociáldemokrata/szocialista pártokkal kapcsolatban és ha a Sziriza úgy bukik el ahogy ők szeretnék, akkor nyilvánvalóan újra kell gondolni mindent. Tényleg nehéz eldönteni, hogy az Európai Unió ilyen-olyan intézményeinek vezetői, szeretett kormányaink, népeink irányítói egyszerűen cinikus gazemberek vagy tökéletes elmebeteg őrültek. Esetleg mindkettő.  

Balázs Gábor írása.

Forrás: leblogalupus.com

A magyar progressziónak föl kell lépnie az európai politikai status quo ellen. Vissza kell szorítani a jelenlegi német politika hegemóniáját az európai döntésekben. A „merkelizmusnak” mennie kell. Nem lehet az európai politikai meghatározója újra a chamberlaini politika – téves prioritások alapján kiegyezni a közeli ellenséggel annak érdekében, hogy egy távoli, démonizált ellenféllel felvehesse a harcot. Európa – gazdasági érdekből – nem egyezkedhet Oroszországgal. Új európai szomszédságpolitikára van szükség és ez nem csupán a keleti, hanem Európa déli határait is érinti. Az európai politika főárama távol maradt az Észak-Afrikában zajló politikai folyamatoktól, nem tudván, mit és hogyan képviseljen, mert itt nem voltak jelentős német érdekek. Változtatni kell a központ-periféria viszonyokon, ez nem csak Görögországra és Spanyolországra, hanem Kelet-Európára is vonatkozik. Magyarország a legjobb példa: a jelentősnek mondott gazdasági növekedés lényegében egyetlen oka a német gazdasági gyarmatosítás – az autóipar és társiparainak bérmunkára épülő jelenléte. Mára kiderült, hogy ebből nincs „tovagyűrűző hatás”: a bérek nem emelkednek, innováció-növekedés nincs, jelentős magyar beszállítói hálózat nem épült ki.

Braun Róbert írása.

Fotó: Nők Lapja Café

2013 május elsején három nagy szakszervezeti konföderáció bejelentette, hogy egyesülni kíván a magyar munkavállalók érdekeinek jobb képviselete érdekében. Az egyesülési folyamat ezen a héten lezárul (?), bár sajnos nem az eredeti tervnek megfelelően. A történet ismét megmutatta a magyar szakszervezeti mozgalom minden gyengeségét, és számos kérdést vet fel a jövőre nézve. Rácz Gábor írása.

Ott hagytam a nőt. Már nem hallok semmit. A diszpécser megígéri, hogy amilyen hamar lehet, kiküldenek rendőröket. Elköszönünk. Még nem vagyok otthon. Félek, hogy kerülő úton kiérve a Blahára meglát ez a férfi, és bántani fog, és közben az jár az is a fejemben folyamatosan, hogy mi lehet a nővel otthagytam. A bejelentés után egy órával felhívom a rendőrséget. Nem tudnak tájékoztatást adni csak személyesen. De csak annyit áruljon el, hogy sikerült a bántalmazást félbeszakítani? Nem, csak személyesen tudok információt adni. Barátnőm betelefonál a VIII. kerületi rendőrkapitányságra. Ügyvéd, neki adnak infót. Mire kiértek már nem volt ott senki. Tudtam, hogy ez fog történni. És azt is, ha kimennek, akkor sem történik semmi. SEMMI családon belül történik, "hát egy kicsit a fiatalember ideges lett, és akkor mi van?" Tanulság: ne, ne menj oda, ne próbálj meg beszélni az agresszorral! Nem fogod tudni beszélgetésre bírni! Hívd azonnal a rendőrséget biztonságos távolságból! És reméld a semmit. De akkor mire jó ez az egész? A magam megnyugtatására?

Jónás Marianna írása.

Fotó: Femina

Pogátsa Zoltán írása.

Fotó: syriza.net.gr

Berlin a street art egyik fővárosa, ami a sok, kedves és értékes alkotás mellett természetesen ipari mennyiségű értéktelen firkát is jelent. Van pár ikonikus alkotás, ezek egyike volt az olasz Blu alkotása Kreuzberg kiemelt tűzfalán. Kreuzberg ideális hely: bevándorlók, klubok, foglaltházak, művésztanyák, bolhapiacok, és a Spree, vagyis minden adott volt ahhoz, hogy itt is beinduljon a dzsentrifikáció. 

Vay Márton híradása. 

Fotó: Műút