A történelem az élet tanítómestere és példákkal tanít. Ezek azonban nem az alsós matekpéldákhoz, hanem jóval gyakrabban a középiskolai versértelmezéshez hasonlítanak. Üzenetük többértelmű, de egy közepes tanár vagy jó rétor tálalásában ez alig tűnik fel. A probléma lényege, hogy előre sohasem tudhatjuk biztosan, hogy a történelem pont most pont mire akar tanítani minket. Visszanézve persze már egyszerűbb a dolog: döntésünk kimenetelétől függően dicsérhetjük eszünket és szerencsénket, vagy sajnálkozva tördelhetjük ujjainkat és okoskodhatunk tehetetlenül.

Béres Tamás írása.

„Aki pisztollyal lő a múltra, arra ágyúval lő majd vissza a jövő” (Abu Talib)

Amikor 9 évnyi elkeseredett küzdelem után egy (feltehetően napos) reggelen a trójaiak szembesültek azzal, hogy nagy hiba volt behúzni a görögök ajándék falovát falaikon belülre, rádöbbentek, hogy mégis az őket figyelmeztető Laokoonnak, Apolló papjának volt igaza. Ezzel együtt arra is rá kellett ébredniük, hogy a tudós Athéné-Minerva nem feltétlenül tartja magát ahhoz az értelmezéshez, amit róla az emberek dédelgetnek. A történet egyik legkeserűbb tanulsága így nem is az elvesztett háború, hanem a felismerés, hogy Athéné még abban az esetben sem tud tévedni, ha a nép vezetői egyszerre értik félre. Az elveszett háború után az okokat utólag már senkinek sincs módja vagy kedve elemezni a trójai táborban (már ha maradt valami belőle). Az istennő beperelhetetlen, az ember pedig túl könnyen téved. Nagyra tartja ugyan a tudástól kölcsönzött hatalmát, de nincs megbízható kütyüje a helyes cselekvés meghatározására. Ha már egyszer akarja azt a lovat – mert mondjuk imponál neki egy ilyen szép nagy műállat (technikai vívmány), vagy azt várja tőle, hogy a hátára állva majd messzebbre lát ki a falak fölött (kényelem), esetleg kiszámolja, hogy mennyire megéri most potyán hozzájutni egy ilyen nagy valamihez (gazdasági nyereség) --, előbb-utóbb be is fogja vonszolni. És hogy bevonszolhassa, be is fogja vezetni Athéné üzenetének hivatalos értelmezését. Ezzel megszűnik a jel többértelműsége, diadalt ül a tudós felismerés leegyszerűsítése és elkezdődik Trója utolsó napja. Ennyit egy régi példáról, amely megdöbbentően sok tanulságot rejt arról, ahogy tudományos-technikai ismereteinkkel és véleményalkotási szokásainkkal – azaz végső lebontásban világunkkal és önmagunkkal -- bánunk.

Átugorva most a további, régi és újabb történelmi példákat (pl. a burkolt érdekek tudományba csomagolásáról[1] vagy egyes nagyhatalmi képviselők szavahihetőségéről[2]), nézzük, mit tanulhatunk a Fukushima Daichii atomerőmű 4 évvel ezelőtti balesetéből.

Ha a hivatalos verziókat[3] nézzük, nem sokat. Az atomerőmű biztonságos energiaforrás, és arra igazán nem gondolhatott senki 2011. március 11. előtt, hogy jön egy hatalmas szökőár és megrongálja a tengerparti létesítményt. Ám ha így is történt, a felkészült szakemberek már rég megoldották a problémát, a biztonság szavatolt, aggodalomra semmi ok. Minden eltérő vélemény pedig felelőtlen riogatás. Ezzel a leegyszerűsítéssel szemben persze jó végiggondolni néhány részletet, ha már nem változtathatunk azon a tényen, hogy a fukushimai erőműből ma is naponta 300 tonna sugárszennyezett víz ömlik az óceánba. A szennyezés beépül a földi táplálékláncba, ahogy ezt hónapok óta pl. a kanadai partoknál is észlelik. Sokáig lehet még vitatkozni azon, hogy a fukushimai gyerekek körében regisztrált pajzsmirigy daganatos megbetegedések számának emelkedése a balesetnek vagy a népesség különös genetikai adottságainak köszönhető, amire a baleset hívta fel a figyelmet[4]. Azt azonban egyetlen épeszű ember sem állíthatja, hogy a reaktorbaleset következtében jobb hely lett a világ. Mint ahogy azt sem, hogy a jövőben sehol sem ismétlődik meg Csernobil és Fukushima. Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy Fukushima következményei minden ember életére hatással vannak és maradnak is hosszú nemzedékeken át.

Fukushima tanulságai többrétűek. A balesetet követő japán hatósági vizsgálatok a nemzeti munkamoráltól kezdve a biztonsági berendezések és vészhelyzeti kézikönyvek hiányán át a kormányzat és az atomipari vállalat (TEPCO) közötti helytelen viszonyig terjedő skálán tárták fel a baleset okait. [5] A vizsgálat legofontosabb tanulságai alapján úgy tűnik, ez a veszély nem csak Japánban fenyeget. Az atomerőmű mint a legbonyolultabb ipari vízforraló berendezés, ki van szolgálatatva üzemeltetőjének, a tévedékeny embereknek. Csak néhány tanulság:

1) Az atomerőmű-balesetek a világ legfejlettebb, technológiailag legfelkészültebb országaiban sem védhetők ki.

2) A magánérdekekből következő veszélyek sem zárhatók ki. A TEPCO mint nyereségorientát vállalat, spórolni akart a védelmi berendezéseken.

3) Ha baleset történik, a leggondosabb odafigyeléssel sem garantálható a szennyezés megfékezése.

4) Nincs olyan biztosító vagy kormány, amely hajlandó vagy egyáltalán képes volna foglalkozni a következmények felmérésével és reális kompenzálásával. A baleset következményeit gyakorlatilag természeti katasztrófaként kezelik, ahol az emberre nála nagyobb erők kiszolgáltatottjaként tekintenek. Pedig az igazság épp fordított. Atomerőművei üzemeltetésével épp az ember veszélyezteti a természetet és benne önmagát, ezért – ha volna ennek valami értelme még egy nukleáris baleset utáni helyzetben is – pontosabb volna ezek fenntartását a szándékos veszélyeztetés jogi kategóriába sorolni.

5) Semmivel sem pótolható a lakhelyüket vesztő emberek veszteségei és egy baleset után nem vagyunk képesek visszaállítani a természet korábbi állapotát sem.

Ortwin Renn nyomán a katasztrófák kockázati etikájában elterjedt módon nevezik az atomerőműveket Damoklesz kardájának. Az állandó potenciális veszélyforrásként létező berendezések üzemeltetése ugyanis ritkán bekövetkező, de felmérhetetlen és gyakorlatilag kezelhetetlen baleseti következményekkel járnak. Amíg ez csupán elméleti lehetőség, nincs is semmi gond. Senki nem kívánja az embertől, hogy ne akarja megismerni a világot, amelyet részben pont az ő feladata is alakítani. De ha már elég teszteredmény van ahhoz, hogy belássuk: a hatalomsóvár Damoklesz nem jut majd messzire királya kardjával testében, akkor ilyenkor azért lehetne pihenni egy kicsit és újult erővel valami új, szellemi erőt és emberarcúbb innovációt igénylő energiaforrás után nézni.

kép forrása: sg.hu

[1] http://index.hu/tudomany/2015/02/22/lebukott_a_leghiresebb_klimavaltozast_tagado_tudos/

[2] http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1945_februar_4_megkezdodik_a_jaltai_konferencia/

[3] http://www.world-nuclear.org/info/Safety-and-Security/Safety-of-Plants/Fukushima-Accident/

[4] http://www.theguardian.com/world/2014/mar/09/fukushima-children-debate-thyroid-cancer-japan-disaster-nuclear-radiation

[5] http://www.bbc.com/news/world-asia-18718486