Megszoktuk, hogy megkapjuk készen, előre gyártva a dolgokat. A korosztályom már kész legendákat, kész hősöket kapott, például Ramones, The Clash, Sex Pistols, The Casualties, The Exploited, ETA, 88-as csoport, Marina Revue, QSS, és még sorolhatnám. Miközben a kézhez kapott…

Mert mindig a fiatalok döntik meg a begyöpösödött autokrata rendszereket. Legalább is ott, ahol a fiatalok nem enervált öregemberekként élik életüket. Mert a zene egyesít, erőssé és fiatallá tesz. Akárcsak a Droogies. Másik Farkas Zsolt írása. Itt a Dinamón, a független…

A Ramones egy olyan szinte már elviselhetetlenné váló zenei válságponton hozott újat, amikor a művészinek szánt gitárszólók és maratoni számok közti összekötő felkonfszövegek töltötték ki a koncertek üresjáratait, ám ehelyett a Ramones tagjai a one-two-three-four feszes…

De létre kell hozni egy új, jogos erőt. Ami végre hitelesen, a múlt súlyos terheitől mentesen képviselni tudja a kisembereket, azaz a lét peremén élőket. Clashfarkas Zsolt írása, kiáltványa. Fotó: Flickr/ Punk Marciano  I am a patient boy I wait, I wait, I wait, I wait My time…