De létre kell hozni egy új, jogos erőt. Ami végre hitelesen, a múlt súlyos terheitől mentesen képviselni tudja a kisembereket, azaz a lét peremén élőket.

Clashfarkas Zsolt írása, kiáltványa.

Fotó: Flickr/ Punk Marciano

 I am a patient boy
I wait, I wait, I wait, I wait
My time is water down a drain…

But I won't sit idly by
I'm planning a big surprise
I'm gonna fight
For what I want to be

And I won't make the same mistakes
Because I know how much time that wastes
Function is the key
Inside the waiting room

(Fugazi: Waiting Room)

Van egy olyan érzésem, hogy jobb lenne, ha a mai magyar humán értelmiség és baloldali nómenklatúra nem foglalkozna többet belpolitikával. Ma ugyanis leginkább olyan emberekkel kell a centrum felé mozdulni, akik képesek hosszú magyarázatok helyett végre cselekedni. Fiatalosan, frissen, aktívan, kérlelhetetlenül, harcosan, jól szervezetten, mert mindenütt ott kell majd lenni fizikálisan is. Nem feltétlenül tüntetni, de állandóan és mindenütt jelen lenni. Nem félve, hanem kitartó akarattal. Abszolút értelemben. Ma már nem elég ugyanis csak reflektálni az adott kormány hibáira. Nem elég vészjelzéseket adni egy kis létszámú facebookközösség laza keretei közt. Nem elég megélhetést remélve cikkeket írni a kényszeredetten szélsőségesekre szavazók által soha el nem olvasott sajtóorgánumokban. Nem elég nyilatkozni az egyetlen, talán még nyitottnak mondható rádió- és tévéadó elillanó adásaiban.

De létre kell hozni egy új, jogos erőt.

Ami végre hitelesen, a múlt súlyos terheitől mentesen képviselni tudja a kisembereket, azaz a lét peremén élőket. Jelentős részüket ugyanis már el is halászta egy szintén jól szervezett erő. Az egyszerű választópolgárok sajnos nem tudják magukat érdemben képviselni, mert nincs, aki őket valóban hitelesen képviselje. Így lehetett őket csúnyán átverni. Mert anyagilag milliók vannak padlón. Mert képviseleti segítségre szorulnak. De azt újra nem kaptak. Sőt, minden elnyomó- és autokratikusra hajazó rendszernek érdekében áll őket továbbra is szegénységben tartani. Hogy meglehessen őket venni. Például rezsicsökkentő mézesmadzaggal. Akár havi ezerért is. Ha tehát a rengeteg semleges választópolgárt képes erőteljesen és érdek nélkül, őszintén képviselni egy jogos erő, akkor az elpusztíthatatlan emberi jogokat fogja általuk képviselni. Ennél kézenfekvőbb kihívása nincs a friss erőnek. Nem törve, zúzva, de határozottan és konzekvensen kell fellépni. Mindig éberen figyelni és józanul képviselni az oly sérülékeny kisemberi jogokat. Nem a jobboldal döntései után kullogva, csupán az elrugaszkodott intézkedéseikre reflektálva, állandó és kínzó lépéshátrányban, hanem kérlelhetetlenül és egyenrangúan. Jól hallhatóan, jól láthatóan, azaz nem ernyedt értelmiségi módon.  Amire biztos szükség lesz ehhez az új típusú politizáláshoz: aktivitás, feddhetetlen múlt és funkcionalitás, vagyis mindig és minden helyzetben jól tudni, soha szem elől nem téveszteni, hogy kit és mit kell konzekvensen képviselni. Hitelesnek, akarattal és tartással bírónak lenni. Ha erre az aktivitásra nem lesz képes a létrejövő új, jogos erő, akkor jöhetnek a semmit sem érő sirámok. Azért azzal nem árt tisztában lenni, hogy nem a regnáló kormánypárt érdekhadserege ásta meg a sírt, de legfőképpen maga az elvesztegetett idő.

Ám a jobbról oly annyira remélt pusztulás előtt még várni kell egy jogos születésre is. Az új funkcionális baloldal születésére, 25 év vajúdás után.