Az „Origo-ügy” azért mérföldkő, mert nem egy állami, vagy a magyar államtól közvetlenül függő cégről, hanem egy nagyrészt magánkézben lévő nemzetközi médiabirodalom tagjáról van szó. Ennek megfelelően sokan azt a következtetést vonják le, hogy a kormány hatalma már odáig terjed, hogy egy multinacionális vállalatnak is diktálhat. Korai lenne még bármit mondani az Orbán-rendszer és a kapitalizmus viszonyáról, ugyanakkor ideje lenne leszámolni azzal az illúzióval, hogy a nemzetközi piacok térdre kényszerítik Orbánt, vagy hogy a nemzetközi tőke természetes szövetséges lenne bármilyen ellenzéki kezdeményezésben, vagy akár a munkavállalók szakmai függetlenségének megőrzésében.

Szabó Imre írása.

"Segélyvonalasként minden egyes ügyeletkor, minden egyes hívásban vagyok egyszerre az itt és mostban, hallgatva az embert, aki megtisztel a bizalmával, és egy olyan feminista hagyományban, amely részének lenni megtiszteltetés." 

Egy feminista segélyvonal önkéntesének teoretizált személyes tapasztalatai.

Lóránd Zsófia írása.

Fotó: Flickr/ Christopher Michel

Illusztráció: Chantal Montellier

Clashfarkas Zsolt Kafka emlékezete.

Kedves közeli ismerősöm felháborodottan fogadta a hírt, hogy az Ózd környéki cigányok "lopják" a vizet az ingyenes közkutakból, és magától érthetődően támogatta az önkormányzatot abban, hogy elzárja és korlátozza a vízhozzáférést a cigánytelepeken, a hőségriadó közben. Ugyanez az ismerősöm éveken keresztül egy ugyanilyen kék közkútból vezette éjszakánként a vizet a medencéjébe.

A kérdésünk: miként meccselik le ezek az emberek a fejükben, hogy a saját lopásukat észre se veszik, de a szegényeket tolvajokként gyűlölik? 

Vay Márton írása.

Fotó: Flickr/ MReece

László-Bencsik Judit írása.

Illusztráció: A Bábeltorony építése - Lukas van Valckenborch

A kormány megemelte a - definició szerint -  fegyveres mezőőrségek fenntartására fordítható támogatást. 

Toroczkai László (aki valamiért Ásotthalom jobbikos polgármestere), a 444 szerint a környékbeli tanyavilág védelmében erre rendesen rá is akar repülni. Toroczkai 2006-ban kamerák kereszttüzében büntetlenül levezényelte a TV székház ostromát, felgyújtását, az azt védő rendőrök véresre verését. 

Ez az ember most egy olyan fegyveres csapatot szervez, amelyik elhagyott dűlőkön fogja védeni a tanyákat, naná hogy az ott élő cigányoktól. 

Vay Márton írása.

Mi van a lengyel baloldallal? A kérdés időszerű lehet a magyar pártpolitikai baloldal vergődését látva is. A helyzet az, hogy Lengyelországban az SLD 2005-ös bukása óta nem tudott megújulni, és ezáltal felemelkedni sem. A 9,44%-os eredmény jelentős visszaesést jelent az előző EP-választásokon elérthez képest, és nem jelent szignifikáns elmozdulást a legutóbbi Szejm-választások eredményéhez viszonyítva. Magyar szemmel vizsgálva az elmúlt 10 év lengyelországi eseményeit, az ottani „baloldal” szenvedését, talán most tényleg elmondható: megérkezett a varsói gyors.

Mitrovits Miklós írása az EP-választás lengyel és lengyel-magyar vonatkozásairól.

Fotó: Flickr/Lukas Plewnia

Putyin május 15-én nyílt levélben fenyegette meg az EU-t, hogy június 1-én elzárja a gázt, ha Ukrajna nem fizeti ki tartozását neki és a Gazpromnak. A választások hétvégéjére, néhány kiszivárgott stratégiai dokumentum részleteiből következtetve az álláspontok egyre tisztábban láthatóak. A döntés most a választók kezében van: csak a dealert cseréljük le, vagy leszokunk végre a piszkos és veszélyes energiától való függőségről?

Kaufer Virág gyűjtése az EP-választás tétjéről zöld és globalizációkritikus forrásokból.

Illusztráció: greenpeace.at

A görög választásoknak Európa egésze számára jelentősége van. Amennyiben a Syrizának sikerül áttörnie, harminc éve először indul meg a Thatcher, Giddens, Mitterand, Blair és Schröder nevéhez köthető neoliberalizációs folyamat revíziója az európai baloldalon, és jelentős szimbolikus mérföldkőhöz érkezik az európai baloldal újjáépítése ezen romokból.

Pogátsa Zoltán írása.

Fotó: Flickr/Asteris Masouras

Teljesen fiktív „egységes nemzet” – azaz a fehér, diplomás, munkahellyel és állandó lakással rendelkező, nős, „férfias” hím, heteró, „árja”, magyar anyanyelvű, nemzetiségű, állampolgárságú és identitású, egészséges, katolikus vagy református, 50 alatti, focidrukker, autóbolond tévénézők „közössége” – áll szemben a még fiktívebb „Európával”, illetve ugyanennek a „közösségnek” az „elégedett” és „elégedetlen” attitűdje (főleg nemzedéki és szimbolikus-hatalmi vonatkozásban). S ezt nevezik politikának. Csakugyan: ha kivesszük belőle a nem tisztán hatalmi-uralmi elemeket – pl. a népjóléti és emancipációs törekvéseket – , akkor ilyen is. És akkor nem ér semmit.

Tamás Gáspár Miklós írása az EP-választás elé.

Fotó:Flickr/Murtada al Mousawy