Az asztalomon szanaszét heverő kampányanyagok között rendet rakva akadt a kezembe egy szórólap, aminek a tetején piros nagybetűkkel a „SOHA NEM ADOM FEL!” felirat olvasható. Váradi András nyomta a kezembe két hete, az Együtt-PM önkormányzati kampányzáró rendezvényén. Akkor beszéltem vele utoljára. Abbahagyom a rendrakást, készítek egy teát, és gondolatban visszamegyek 2012 júliusába, amikor először találkoztam Váradi Andrással.

Szabó Rebeka írása.

„A gyász az emberiség közös nyelve.”- mondta Gallicus a Szabad Európa Rádió 1956. június 22-i adásában. Rajk Júlia ezt a „gyász-nyelvet” mesterien és kiváló politikai érzékkel használva 1956-ban hozzájárult a Rákosi-rendszer bukásához. A gyász nyelve elsősorban női nyelv, és éppen ez adta Rajk Júlia biztonságát. Kérlelhetetlensége nélkül férje temetése, 1956. október 6-án nem lehetett volna az 1956-os forradalom pszichológiai főpróbája. A pártvezetők az utolsó pillanatig hallani se akartak a nagy nyilvános temetésről. Többek között Rajkné nyomására is engedett a hatalom, s végül 350000 ember vonult el a ravatal és a sír előtt. 1956-ot követően ő lesz „a Júlia”, az intézmény, aki mindig kész volt fellépni mások érdekében, elintézni a lehetetlent. 

Pető Andrea írása.

Fotó: ELTE

A Horthy-korszakban a fővárosi pártok és irányzatok által kapott szavazatok mögött valós társadalmi támogatottság is állt, ezért a választási rendszer korlátainak figyelembevételével az eredmények alkalmasak a választói magatartás vizsgálatára.

Ignácz Károly írása.

Nemcsak az összesített választási eredmények, hanem azok területi mintázatai is nagyfokú folytonosságot mutatnak, az egyes politikai irányzatok határozott térbeli elkülönülésével. A főváros akkori területén a jobboldali pártok támogatottsága az öt budai kerületből négyben (I., II., XI., XII.) domináns, míg Pesten a Belvárosban (IV.), a Józsefváros (VIII.), a Ferencváros (IX) és Kőbánya (X.) belső részein volt bázisuk, kiegészülve néhány zuglói (XIV.) és külső-ferencvárosi szavazókörrel. A liberálisok zárt területe lényegében három pesti kerületre (V–VII.) korlátozódott, viszont ott, a Lipót-, az Újlipót-, a Teréz- és az Erzsébetvárosban, főleg azok belső részein kiugróan jó eredményeket értek el. A szociáldemokrata bázis ezzel szemben a város külterületein volt, elsősorban Angyalföld egésze (XIII.), továbbá több kerület (III., V–X., XIV.) külső része. (Részletesen, választási térképekkel lásd: www.bpvalaszt.hu)

Forrás: Ignácz Károly: Budapest választ

Budapest sajátos hely – politikai szempontból is. Ha rápillantunk az idei, 2014. áprilisi választási térképre, ez elég plasztikusan látszik. A leegyszerűsítő rövid magyarázatokon (a „modernitás fellegvára/utolsó menedéke” versus a „bűnös város”) túl érdemes figyelembe venni e jelenség (társadalom)történeti hátterét és okait, hiszen ez esetben már egy évszázados témáról van szó.

Ignácz Károly írása.

Sallai Róbert Benedek (SRB, lent képünkön) LMP-s parlamenti képviselő a levelet írt a zöld mozgalom képviselőinek, hogy ne álljanak ki az Ökotárs mellett. Mint mondja, ő próbálja meggyőzni a fideszeseket, hogy "a zöldek nem egyenlőek azokkal a fővárosi liberális szervezetekkel, akiknél a források összpontosulnak,” akik "a független adományokkal védett fővárosi elefántcsont tornyokban” élnek.

Ezt nem Lázár János, hanem a magát “Magyarország zöld pártjának” nevező LMP egyik erős, a zöld mozgalomból érkezett vezetője írta. Nem gyenge pillanatában, ő mindig is így gondolta. 

Vay Márton írása.

Fáber Ágoston írása alapvetően három kérdéskör újragondolására ösztönzött: a tettesek és áldozatok viszonya, a trauma feldolgozásának lehetősége és a felejtés problematikussága mind olyan kérdések, amelyeket talán nem is olyan egyértelműen eldönthetőek.

Németh Krisztina írása.

Fotó: Fortepan

A magyar kormány fellépései, rossz kommunikációja és alkalmatlan személyzeti politikája erősítheti a magyar normaaktív civil szervezetek mártír pozícióját. Teljesen jogosan. A kép, ahogy Móra Veronikát a rendőrök a rendőrautóba ültetik, mindannyiunk retinájába beleégett. De a valódi kérdés, hogy miképpen lehet az aktív civilséget kiemelni a saját maga, és most már a magyar kormány által is létrehozott társadalmilag légüres térből. Ehhez vissza kell nyúlni ahhoz a mozgalmi hagyományhoz, mely aktív gondolkodók bátor és innovatív cselekedeteivel megváltoztatta a korábbi társadalmi megkérdőjelezhetetlennek vélt értékeket (például, hogy a nőknek nincs szavazati joga). A radikális rendszerkritika nem nélkülözheti a rendszerkritika eszköztárának radikális újragondolását.

Pető Andrea írása.

A 20. században a történelem többször is egymás ellen fordította a lakosság különböző csoportjait. Az ebből következő traumák sokáig tabusítva voltak, feldolgozásukkal továbbra is adósak vagyunk. De ha ez továbbra is így lesz, félő, hogy újabb és újabb traumatizáló események rakódnak majd a régiekre, amelyek súlya alatt összeroppanhatunk. A feldolgozatlan traumákra természetesen a politikusok is előszeretettel játszanak rá, ahelyett, hogy feldolgozásukat elősegítenék, és a fontos társadalmi kérdésekre új megoldásokat keresnének.

Cikkünk az áldozat, a hős és a tettes szerepkörét próbálja meghatározni, és a felejtés mellett érvel. „A sérelmeket nem azért kell feldolgoznunk és túllépnünk rajtuk, mert ne lennének jogosak, hanem ennek ellenére.”

Fáber Ágoston írása.

Forrás: Fine Art America

Böcskei Balázs írása.

Macskakiállításon jártam. Fincsiskedő a Népszabadság képgalériájának címe (Nagy őszi dorombolás), de dorombolás aligha hallatszik ki a Lurdy Házból. Óriási tömeg, az egy négyzetméterre eső macskákat okostelefonnal fényképezők száma nem mérhető, jobbról „uhh, de tökéletes”, balról „mekkora ez a macska” mondatok terelik a látogatót. Hangos bemondón hívják az aktuális versenyzőt (macskát) a nemzetközi zsűri elé. A zsűri belga, német, magyar és egyéb pontozót tömörít, minden bizonnyal megalapozott szempontrendszerrel és éleslátással döntenek ki Magyarország szépe. A kiállítótérbe egy rögtönzött macskaáruházon vezet az út (és vissza is), macskababakocsitól kezdve kvázi Norbi Update macskára szabott kajákon át szójatej cicusoknak löttyökig visz az út.