A baloldali pártokat köti a médiával való szalagcím-barátság, örülnek, ha valaki odamond a „gázszerelő” Mészáros Lőrincnek, ráadásul a politikusok is hajlamosak az egyszerű, de ütősnek vélt szerkezetek használatára, mint az “elgurult a gyógyszer” vagy a “pofátlan”. Marad a kérdés, hogy miért nem szervezkednek a politikailag aktív, baloldali civil közösségek, hol vannak a profilkép-cserék és a szégyenfalak. Ahogyan azonban azt a Kettős Mérce “WTF Baloldal” körkédésére adott válaszok is mutatják, a baloldali aktivisták az underclass megmentésében és a hatalmi dekonstrukcióban látják a baloldal lényegét. A dolgozók, a melósok nem csak megközelíthetetlenek számukra, de mivel hatja őket a “jóléti önzés”, nem is tudnának azonosulni az osztályon aluliakra koncentráló aktivizmussal. Nem véletlen, hogy ezt az altruista baloldaliságot könnyen össze lehet kapcsolni az emberi jogi liberalizmussal.

Mikecz Dániel írása

Kép: budapest23.eu

Az állami földek eladása kapcsán újra felbukkan a médiában Mészáros Lőrinc neve, és az újságírók nem mulasztják el megemlíteni, hogy a felcsúti polgármester történetesen gázszerelő volt, de mára az ország egyik leggazdagabb embere. A miniszterelnökkel való szoros kapcsolata miatt korábban a mára kissé megkopott “Orbán Viktor kedvenc gázszerelője” vagy a “nemzet gázszerelője” birtokos szerkezetet használja a tréfára hajlamosabb újságíró.

Mészáros Lőrinc eredeti végzettségének hangoztatása mögött az a meggyőződés rejlik, hogy ekkora vagyont biztosan csak korrupcióval tudna felhalmozni olyasvalaki, aki korábban gázszerelőként dolgozott. Mielőtt félreértené valaki e rövid bejegyzés mondanivalóját, az nem a korrupcióról szól, hanem azt a kérdést feszegeti, hogy miért nem merül fel sem a sajtóban, sem a baloldali pártokban az, hogy milyen sértő lehet a “gázszerelőzés” sokak számára. A baloldali pártokat talán köti a médiával való szalagcím-barátság, örülnek, ha valaki odamond Orbán Viktornak és Mészáros Lőrincnek, ráadásul a politikusok is hajlamosak az egyszerű, de ütősnek vélt szerkezetek használatára, mint az “elgurult a gyógyszer” vagy a “pofátlan”.

Marad a kérdés, hogy miért nem szervezkednek a politikailag aktív, baloldali civil közösségek, hol vannak a profilkép-cserék és a szégyenfalak. Ahogyan azonban azt a Kettős Mérce “WTF Baloldal” körkédésére adott válaszok is mutatják, a baloldali aktivisták az underclass megmentésében és a hatalmi dekonstrukcióban látják a baloldal lényegét. A dolgozók, a melósok nem csak megközelíthetetlenek számukra, de mivel hatja őket a “jóléti önzés”, nem is tudnának azonosulni az osztályon aluliakra koncentráló aktivizmussal. Nem véletlen, hogy ezt az altruista baloldaliságot könnyen össze lehet kapcsolni az emberi jogi liberalizmussal.

Az identitáspolitika nem stílus vagy témaválasztás kérdése, hanem a politikacsinálás és a szavazói viselkedés realitása. A dolgozóra, melósra, a gázszerelőre is vonatkozik, lényege a személyes reprezentáció, azonosulás és az elismerés. Oda fog szavazni, ahonan ezt megkapja.