Az Uber, mint helyi problémákra „megoldást” kínálni hivatott multinacionális vállalat akkorára nőtt, hogy nemcsak új rétegekkel kezdi ellátni a tömegközlekedésről alkotott felfogásunkat, hanem további kérdéseket is felvet. Jelen cikk nem vádirat az új technológiákkal szemben viszont egy új nézőpontból, egy óvatos techno-szkepszis optikai lencséjén át tekint az Uberre. Az egyre népszerűbb, többszörösen összekötött okostelefonos alkalmazás egyfajta „digitális svédasztalként” kínál fel szabad/üres autókat és sofőröket a felhasználó készülékén, illetve közelében. Ám ezen a kijelzőn megjelenik más is: kirajzolódik rajta a társadalmat pásztázó, háttérben maradó és szabad szemmel láthatatlan panoptikon a maga szupermegfigyelésével és ellenőrzésével. A lényegre térve: ha nagyon akar, a San Francisco-i székhelyű vállalat a felhasználók okostelefonjaikra telepíthető alkalmazás által hozzáférhet magánszemélyek tartózkodási helyéhez és címjegyzékéhez. Thriller-perspektívából talán egy olyan szuperintelligens és ismeretlen szándékú „globális agy” memóriájában tárolva ezeket az adatokat, amely a jelenben „mindent lát” – értsd: személyiségi jogokat sérthet. Szokás mondani, hogy jobb félni, mint megijedni. Filozófiám szerint mindkettőt jobb lehetőség szerint kivédeni. Mármost ebben az önreflexió, továbbá ezen alkalmazások és eszközök mértéktartó és körültekintő használata segíthet.

Iványi Márton írása.

Kép: davidicke.com

Jóformán mindenki értesülhetett arról, talán személyesen is átélték sokan, amikor szilveszter éjjelén sokan hosszasan, talán teljesen hiába is vártak taxit. Az ehhez hasonló helyzetekben mentősávnak tűnő mobiltelefonra telepíthető alkalmazásnak azonban lehet egy árnyoldala is.

Egyes kockázatitőke-befektetők és szabadpiac-fanatikusok a benne rejlő növekedési potenciál és versenyképesség okán, egyes progresszív körök pedig az általa elvileg megvalósuló demokratizált csere miatt ünneplik a világszerte egyre több helyen taxis pánikot okozó, ad absurdum akár állami elutasításba is ütköző Uber-jelenséget.

Ezek a jelen társadalmi-hatalmi pályákkal, annyi mint: hagyományos taxiszolgáltatásokkal párhuzamosan futó, azoktól független, vagy autonóm tevékenységek és struktúrák a gazdaság mellett a nyilvánosság fórumain, a társadalmi tudatban, a kultúrában és bizonyos politikai interakciókban is megjelennek.

Ez a helyi problémákra „megoldást” kínálni hivatott multinacionális vállalat – e részben a társadalmilag szervezett termelés és elosztás határain kívül eső gazdaságszféra – akkorára nőtt, hogy nemcsak új rétegekkel kezdi ellátni a tömegközlekedésről alkotott felfogásunkat, hanem további kérdéseket is felvet.

A hagyományos ágazati szereplők vs. fogyasztói érdekek, kereslet és kínálat, piaci rés vs. telített piac, professzionális vs. közösségi személyszállítás, hivatás vs. hobbi stb. kérdések köré csoportosuló viták helyett e cikk egy új nézőpontból, egy óvatos techno-szkepszis optikai lencséjén át tekint az Uberre.

Az egyre népszerűbb, többszörösen összekötött okostelefonos alkalmazás egyfajta „digitális svédasztalként” kínál fel szabad/üres autókat és sofőröket a felhasználó készülékén, illetve közelében. Ám ezen a kijelzőn megjelenik más is: kirajzolódik rajta a társadalmat pásztázó, háttérben maradó és szabad szemmel láthatatlan panoptikon a maga szupermegfigyelésével és ellenőrzésével.

A potenciális utas által generált adatforgalom idővel – hiszen azért nincs szó teleportálásról – testet ölt, a digitális név autóvá, „hús-vér” sofőrré válik, a „taxi előáll.” Ám a történet az A-ból B-be történő eljutással nem biztos, hogy véget ér.

A lényegre térve: ha nagyon akar, a San Francisco-i székhelyű vállalat a felhasználók okostelefonjaikra telepíthető alkalmazás által hozzáférhet magánszemélyek tartózkodási helyéhez és címjegyzékéhez. Thriller-perspektívából talán egy olyan szuperintelligens és ismeretlen szándékú „globális agy” memóriájában tárolva ezeket az adatokat, amely a jelenben „mindent lát” – értsd: személyiségi jogokat sérthet – hovatovább a jövőben talán egyebek mellett az általa megvalósított és megtestesített kollektivizmus és totalitarianizmus révén emberi sokszínűségünket is fenyegetheti.

Az utasok személyes információival és a használattal összefüggő geotechnikai adatokkal (pl. IP-cím) való visszaélések lehetősége már korábban is felmerült, konkrétan az, hogy a felhasználók még akkor is a „mindent látó szem” előtt vannak, ha történetesen nem tervezik igénybe venni a szolgáltatást. 

Azonban – mint arról egyes, különben fősodrú hírek szóltak – amikor egy amerikai érdekvédelmi csoport, az EPIC aktivistái nemrég szemügyre vették az Uber közelmúltban módosított használati feltételeit, megdöbbenve látták, hogy értelmezésük szerint azok minden korábbinál inkább lehetővé teszik a felhasználó tartózkodási helyének lekövetését. Ugyanis még a szolgáltatás készülékről való törlése, vagy a lemondás annak használatáról sem rejti el a felhasználót a panoptikon látómezejéről, sem az orwelli rémálom lidércét a mi szemünk elől.

Félreértés ne essék, az Uber nem önmagában, hanem főként más fejlemények és folyamatok tükrében eleveníti meg a Nagy Testvért. A legfrissebb NSA-botrány, amelyen már az ember tulajdonképp „meg sem lepődik,” a távolról sem csak a diktatúrákra jellemző online megfigyelés globális problémájának reáliája további jelenségek és kommunikációs eszközök – például a zárt láncú tévérendszerek, a tömeges nyílt online kurzusok (a.m. ingyenes online szabadegyetemek – MOOC), vagy a globális helymeghatározó rendszer (GPS) – virágzásával egyidejűleg eleve azt az érzést kelti a hétköznapi emberektől a tudományos élet számos gondolkodójáig, mintha a mindennapjaink mögött a panoptikon fekete árnyéka húzódna. Ezt „übereli,” illetve felmerül, hogy betetézi most az Uber.

Békés Márton és Böcskei Balázs (2015: 67-68) disztópikus Ki! című, vitatható következtetései mellett is elgondolkodtató „menetekel”-írásának egy empíriával is alátámasztható szakaszában e folyamatokról riasztó képet fest: „Hongkongban olyan arcfelismerő rendszert fejlesztenek, amely 99,1 százalékos pontossággal ismeri fel az emberi arcot. Ezt a technológiát, amely az emberi szemnél sokkal pontosabb, a bűnüldöző szervek mellett magánszemélyek számára is elérhetővé akarják tenni, s akár mobiltelefonos operációs rendszerekhez is társítani lehet majd. A mobilkamerák sokasága és a biztonsági kamerák rendszere, a traffipaxok, a valós idejű közvetítés megannyi lehetősége és az olyan eszközök, mint a Google-glass, könyörtelen láthatóságot eredményeznek,” miként „a közterek szüntelen figyelése és rögzítése, valamint a biometrikus nyilvántartás” is.

Jelen cikk nem vádirat az új technológiákkal szemben. Ezek az imént egy halmazban, sematikusan felsorolt eszközök és szolgáltatások nem feltétlenül „ördögtől valók.” Fetyukovics ügyvéd biztos egymástól elkülönítve, kritikai szemmel vitatná, hogy ezek összeállnak egy fenyegető egésszé, és külön-külön rámutatna ezen eszközök és szolgáltatások ártalmatlanságára, sőt akár előnyeire is.

Az Ubernek is megvannak a maga előnyei, mint azt már a bevezetésben sugalltam. Mindenesetre az Uber által gyakorlatilag állandóan hozzáférhető a felhasználók tartózkodási helye – kivéve persze, ha az okostelefontól – amelyre a szolgáltatást egyszer telepítették (Trójai faló?) – megválnak, ami nyilvánvalóan gyakorlati hátrányokkal is járna, plusz amúgy sem igen van realitása jelen világunkban.

Bizonyos játékszabályok fennállása esetén, hogy csak párat mondjunk: ha lennének az Uber által gyűjthető és tárolható, személyes információk jellegére vonatkozó korlátozások, ha a rendszer törvényileg előírva kötelezve lenne a már nem szükséges adatok törlésére, végül, ha a felhasználóknak lehetősége lenne lehívni a vállalat által kezelt, rávonatkozó információkat, az ember optimistább lenne.  

Szokás mondani, hogy jobb félni, mint megijedni. Filozófiám szerint mindkettőt jobb lehetőség szerint kivédeni. Mármost ebben az önreflexió ­– vajon a kényelem vagy adataink személyessége nyom-e többet a latban, mennyire vagyunk a technológia rabjai, meddig terjed autonómiánk, szabadságunk, hol kezdődik a technológia és hol ér véget a biológia, mik előbbi előnyei és hátrányai az utóbbira, sőt egész összetett, érzéki-gondolkodó emberi lényünkre, egyszóval: mivoltunkra nézve –, továbbá ezen alkalmazások és eszközök mértéktartó és körültekintő használata segíthet.