Nincsenek csodafegyverek

2015.04.07. 07:29

A magyar társadalmi és gazdasági válság mélyebb, sokrétűbb annál, semmint hogy egy társadalompolitikai intézkedésre mint megmentőre lehetne tekinteni. Ahogyan nem demagóg az alapjövedelem, úgy nem álbaloldai neoliberális az, aki erkölcsösebb, célszerűbb és gazdaságosabb javaslatot tesz. Nem finanszírozhatósági kritikám van a PM javaslatával szemben. Ha takarékos fiskális politika mellett volna is pénz a feltétel nélküli alapjövedelem folyósítására, akkor sem volna szabad bevezetni. Lehetséges olyan megoldás, amely erkölcsösebb, politikailag sokkal célszerűbb és gazdaságilag is fenntarthatóbb. Aki egy – ekkora méretben még ki sem próbált – eszközre egyszerűsíti le a válság megoldását, valójában csökkenti a hatalomra jutás utáni tényleges kibontakozás esélyét, mert önmaga későbbi legitimációja felszámolásának útját kezdi el kikövezni még ellenzékben.

Szigetvári Viktor írása.

danaher20140716a.jpg

Kép: http://www.ieet.org/

A magyar társadalmi és gazdasági válság mélyebb, sokrétűbb annál, semmint hogy egy társadalompolitikai intézkedésre mint megmentőre lehetne tekinteni. Szemben a Braun Róbert által írtakkal, a lehetséges társadalompolitikai intézkedések tekintetében mindig párhuzamosan létezik több, erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag is egyszerre megalapozott alternatíva.

Az európai jóléti rendszerek az elmúlt évtizedben új kihívásokkal szembesülnek a fenntarthatatlan növekedési kilátások és az elhúzódó válság közepette. E bajokra új megoldásokat kell találni, és bizonyítékokra alapozva próbálkozni kell – ennek a diskurzusnak része az alapjövedelem vita is.

 

Nem populista, nem ez a baj

Nem tartom demagóg javaslatnak sem a minimumjövedelem, sem pedig az alapjövedelem koncepcióját, még feltétel nélküli formában sem. De ahogyan nem demagóg az alapjövedelem, úgy nem álbaloldai neoliberális az, aki erkölcsösebb, célszerűbb és gazdaságosabb javaslatot tesz.

A Párbeszéd Magyarországért Párt (PM) javaslata inkább a feltétel nélküli alapjövedelem-koncepciókhoz áll közel, bár a dolgozó aktív korúaknál csak erősen szűkített értelemben. A javaslat más, mint a Karácsony Gergely által polgármesterként bevezetett zuglói megoldás (feltételekhez kötött minimumjövedelem), amely a magyar szociális rendszer egészének ostoba, kormányzati átszervezésére ad helyi választ.

Nem finanszírozhatósági kritikám van a PM javaslatával szemben. Stabil növekedés mellett a társadalompolitikai juttatások és az adórendszer átfogó átstrukturálásával teremhető olyan helyzet Magyarországon, amelyben akár meg is valósítható egy alapjövedelem-koncepció. Bár meggyőződésem szerint csak legalább 30 százalékkal alacsonyabb jutattás-szinten, mint azt a PM javaslata tartalmazza.

Tiszteletreméltó a PM igyekezete, hogy költségvetési számokkal is alátámassza javaslatát. Ugyanakkor a tanulmányban prezentált költségvetési kiadás-átrendezések valójában nem kellően alátámasztottak, vannak közöttük bázisba épülőként prezentált egyszeri tételek, bizonytalan, de lehetséges hatékonyságnövelésre épített azonnali kiadások, a tisztázatlan viselkedési hatásokból következő bevételkiesések, és ez rontja a tanulmány meggyőző erejét.

 

Ha volna rá pénz, akkor sem

Ha takarékos fiskális politika mellett volna is pénz a feltétel nélküli alapjövedelem folyósítására, akkor sem volna szabad bevezetni. Lehetséges olyan megoldás, amely erkölcsösebb, politikailag sokkal célszerűbb és gazdaságilag is fenntarthatóbb.

Nem látható, miért ösztönözné a szegényeket a munkaerőpiaci integrációra a bemutatott, feltétel nélküli javaslat. A magyar munkaerőpiacon keresleti és kínálati feszültségek egyszerre vannak. A hátrányos helyzetű térségekben e bajok átetnicizált feszültségekkel is együtt járnak. További bizonyítást igényelne, hogy miként alakítaná át egy feltétel nélküli, univerzális jóléti juttatás a helyi kibontakozásban való érdekeltségi viszonyokat. Állami szempontból nagy luxusnak tűnik a lemondás bármiféle együttműködési feltétel támasztásáról.

Aki egy – ekkora méretben még ki sem próbált – eszközre egyszerűsíti le a válság megoldását, valójában csökkenti a hatalomra jutás utáni tényleges kibontakozás esélyét, mert önmaga későbbi legitimációja felszámolásának útját kezdi el kikövezni még ellenzékben. Olyan dologhoz köti a hajóját, amely nem mindenkit visz magával; akiket visz, azok nem mind így akarnak utazni; és a lemaradók pedig, még örülni sem tudnak mások utazásának.

 

Nem csak a nyomor a baj, sajnos

A mai magyar társadalmi és gazdasági válságban minden korábbinál fájóbban szembesülünk az immár legalább 4 millió szegény és lecsúszó alsó-középosztálybeli mindennapos megélhetési konfliktusaival.

A Fidesz nekik érdemi alkut valójában nem ajánlott a politikai elnyomás és manipuláció révén felhergelt indulatokon túl. A bérből élő, aktív korú családok számára a kormány csak az adórendszer felső-középső régióiban biztosított többletjövedelmet, a felső két decilishez tartozókat pedig fenntarthatatlanul nagy kedvezményekhez juttatta. Ez polgárosodást nem teremt, a nyomorban élők számát növeli, közös gyarapodást nem ígér, a szegénységben élőket bünteti és megbélyegzi, valamint az elhibázott közmunkaprogrammal és a jóléti juttatások szűkítésével valójában megváltoztathatatlanul benne tartja az érintetteket a nyomorban.

A PM által javasolt megoldás 2000 milliárd forintnál is nagyobb jóléti átcsoportosítást jelent. A kínált társadalmi alku a bemutatott koncepció szintjén így szól: a szegények helyzetén egycsapásra javítunk, a középosztály nem veszít, a vagyonosak pedig többet adóznak, de az ő személyi jövedelemadójuk amúgy is túl lett csökkentve a Fidesz által. A többi költségvetési forrást pedig különböző, politikailag szükségtelennek ítélhető kezdeményezések megszüntetéséből és új bevételi forrásokból biztosítjuk.

Az elbizonytalanodó magyar középosztály problémájáról fájóan hallgat a tanulmány. A PM javaslata túl drágán tesz kísérletet a gyenge magyar középosztály békéjének megvásárlására annak érdekében, hogy közben a szegények és nyomorban élők helyzetén érdemben javítson. Nincs tisztázva kellően, hogy a családi adókedvezmény megszüntetése és az aktív korú, dolgozók új támogatási megoldása hol okoz veszteségeket (félek tőle, hogy két gyerek esetén a bértábla közepe felett már sokkal hamarabb, mint azt a PM sugallja).

Akik csak néhány tízezer forinttal vannak a szegénységi küszöb felett, és talán tudnak félrerakni egy keveset a hónap végén, nem találják meg magukat az alapjövedelem koncepciójában. Lehet nekik bizonyítani, hogy több pénz lesz a zsebükben, de azt ők jobban szeretnék fenntartható bérben, jobb adórendszeren keresztül megkapni, nem segélyben. Egy felelős állam inkább arra törekedne, hogy őket ne univerzális jóléti juttatásokkal stabilizálja, hanem biztosítson célzott, szükséglet alapú támogatásokat időszaki vagy hosszabb távú problémáikra, miközben stabil és növekvő bért fizet vagy fizettet nekik.

A magyar városi középosztály és felsőközéposztály vagy nem jelenik meg a papírban, vagy csak mint „gazdag”, akitől kérni kell. Holott ez a társadalmi csoport sajnos messze nem polgárság, csak egyszerűen stabilan él. Sokszázezer olyan magyar adófizető van, akiktől több szolidaritást kell kérni az egykulcsos adó után egy kormányváltást követően. De a feltétel nélküli alapjövedelem PM által javasolt koncepciója mind a jövedelmek és juttatások szintjén, mind pedig a lelki dimenziók területén túl sokat kér és valójában keveset ad a dolgozó aktív korúaknak.

További probléma az elmúlt évek egyik legnagyobb eltagadott költségvetési feszültsége: a nyugdíjak 2010 utáni helyzete. A Fidesz 5 év alatt visszaadta a 13. havi nyugdíj négyötödét, és az infláció manipulálása révén a gazdaságunk teljesítőképességéhez képest reálértékben túlemelte a nyugdíjakat. Mindezzel nem azt állítom, hogy a nyugdíjasok gazdagok volnának. Dehogy. Az azonban biztos, hogy a jelenlegi kormány folytatta az elmúlt évtizedek rossz hagyományát, amikor a nyomorban élők helyzetének kortól független stabilizálása helyett a megtermelt többletjövedelmünk jelentős részét a nyugdíjrendszerben költötte el.

Miért fontos ez a PM javaslata kapcsán? Mert ha igazán bátor társadalompolitikai javaslattal állnánk szemben, akkor egyszerre beszélnénk a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának gondjairól, benne részben az elmúlt években túlemelt nyugdíjak beépülő költségvetési fenntarthatósági hatásairól, ezek időben elnyújtott visszavonásáról, a későbbi emelések összekötéséről a gazdasági teljesítményünk növekedésével, és a megspórolt pénzből az aktív korúak célszerűbb segélyezéséről. Ezzel szemben a PM javaslata maximum a nyugdíjasokat érintő pozitív elemekről beszél.

 

Nem köti újra a szolidaritási alkut

A szolidaritás további roncsolódásához vezet, ha a magyar társadalomnak a kormányváltás után ajánlott jóléti- és béralkut csak rózsaszínre festve mutatjuk be. A feltétel nélküli alapjövedelem nem újraköti a társadalmi szolidaritás szétvert vagy talán sosem volt kötelékeit, hanem szétszakítva konzerválja őket.

A korszülött jóléti állam bűnös alulfinanszírozottságát úgy oldja meg rengeteg pénzzel, hogy új alkut valójában nem kínál. A gyenge magyar középosztály és alsó-középosztály adóbefizetései után nem láthatja a javaslatban, hogy mi célból, milyen elvárásokkal ad az állam pénzt a szegényebbeknek. Erre lehet mondani, hogy nem fontos, de valójában nagyon fontos ez.

A Fidesz demagógiája által manipulált, a szegénységet csak megbélyegezni látó polgárokat újra meg kell nyerni egy erősebb, jobban és célzottabban finanszírozott magyar jóléti modellnek. A feltételnélküliség nem hozza ezt el.

 

Más bajok is vannak, pénz viszont nem marad

A pénzügyi mozgástér egészének felhasználása egy társadalompolitikai eszközre hiba. Az univerzális juttatások ugyan jobban eljutnak a kedvezményezettekhez, de a világban számos olyan, átmeneti modellt ismerünk, amelyek nem a helyi kisbíróként viselkedő hatalmasságok kénye-kedvének szolgáltatják ki a rászorulók nyomorát.

A közmunkaprogram a mai formájában hibás ugyan, de kizárt, hogy ne lenne szükség Magyarországon még jópár évtizedig jobban működő közfoglalkoztatási, átképzési, állami, félpiaci és piaci megoldásokra a munkaerőpiacon. Egy nem megbélyegző közfoglalkoztatási megoldás segíthet azok helyzetén, akiknek a munkájára a jelenlegi munkaerőpiacon nincs kereslet. Sokkal több helyi, civil és vállalkozói együttműködésre van szükség, ezek célzott támogatására, minderre a PM javaslata alapján már nem maradna pénz.

Jobban finanszírozott aktív munkaerőpiaci eszközök kellenek, sokkal jobban támogatott állami munkaügyi ellátórendszer, amelyben a benne dolgozók nem azért értik a nyomor különböző rétegeit a mindennapokban, mert maguk is a létminimum alatt keresnek, hanem azért, mert esetgazdaként végig tudják kísérni a leendő munkaválllalót a saját, személyes útján a nyomorból és munkanélküliségből a stabilabb foglalkoztatotti viszony felé.

 

Új jóléti alku, nem csak a szegényekkel

Nem lehet megúszni, hogy egy új jóléti alkut kössön önmagával az ország. De ehhez több és jobb eszköz, valamint helyenként több pénz kell. A rendszerváltás utáni évtized konszenzusához képest erősebb jóléti intézkedésekre, baloldalibb újraelosztás-politikára van szükség, amely nem csak az amúgy is gyenge lábakon álló középosztálybeliek stabilizálásra törekszik, hanem valóban segít a nyomor enyhítésében.

Ehhez érdemes és szükséges is konfliktust vállalni sokak jóléti önzésével, amely nem rossz szándékból fakad, hanem az elmúlt évek bajaiból és kiszolgáltatottságából. De akkor tekintettel kell lenni ezen érzésekre az új jóléti rendszer tervezése során is, különben sem legitim nem lesz, sem elfogadott. Ami egyenes út a sikertelenséghez.

A Haza és Haladás Alapítvány korábbi kutatási programja, amely egy erős együttműködési feltételhez kötött juttatás bevezetését javasolta érdemben vizsgálta a magyar középosztály és alsóközép-osztály attitűdjeit egy átalakított segélyezési rendszerhez. Az emberek elvárják, hogy a támogatottak feltételekkel szembesüljenek bizonyos juttatások esetén. Ha ezek a feltételek a következő generációk gyarapodásához, előre lépéséhez kapcsolódtak, el is fogadták a megközelítést. Egy jó szociálpolitikai kezdeményezés akkor jó, ha nem csak a baj enyhítésére használ célszerű eszközöket, hanem ha erősíti a rendszer egészének legitimitását is. Félek, a PM javaslatának kidolgozását nem kísérték ilyen vizsgálatok.

A feltétel néküli alapjövedelem az ismertetett formában nem csak az elvárt tekintetben alakítja, hanem torzítja is a háztartások gazdasági helyzetét. A medián jövedelem alatti sávban a minimálbéremeléssel együtt túlzóan összenyomja a bérskálát a javasolt rendszer, tisztázatlan ellenérdekeltségeket teremt a foglalkoztatás területén, miközben tovább erősíti az amúgy éppen csillapítandó, a megbélyegző szegényellenességtől megszabadítandó jóléti önzést. Ezzel táptalajt biztosítva a szélsőjobboldal demagógiájának, amely leegyszerűsítően hazudik érdemesekről és érdemtelenekről. Ennek ellent kell tudni tartani, de ehhez az kell, hogy érthető és elfogadható is legyen az új jóléti alku, amit egy kormányváltás utánra kínál a mai ellenzék.

Tudatosabb állami bér- és jövedelempolitikára van szükség, segíteni kell a kollektív alkukban kialakított piaci bérmegállapodásokat. Figyelni kell az elmúlt évek nemzetközi kutatásainak eredményeire, amelyek egyértelműen arra hívják fel figyelmünket, hogy a fenntartható üzleti környezet biztosítása mellett az államnak segítenie kell a bérek fokozatos, fenntartható emelését a piaci szektorban, különben a gyenge érdekérvényesítő képességű munkavállalókat mindig le fogják nyomni a munkaadók a béralkukban.

Rendezni kell tudni továbbá az állami szféra bérviszonyait, különösen az oktatásban és az egészségügyben. Érdemi kísérletet kell tenni a vagyonadó szolidaritási célú bevezetésére, amely kizárólag nagy értékű vagyonelemeket érintheti, nem az átlagember átlagvagyonát. A jóléti állam megerősítése során át kell gondolni a családi pótlék mai rendszerét, mert bár leginkább még mindig ez jut célba, de mindig lehet jobb megoldást találni. Meg kell erősíteni, mind a rendelkezésre álló források, mind pedig a benne dolgozók megbecsültsége szintjén a munkaügyi- és szociális ellátórendszert. Ezekre mind többletforrás szükséges, amire már nincs semmi tartalék a PM javaslatában.

 

Bonyolult válság, sokrétű megoldás

Egy új magyar köztársaság kibontakozása során a gazdaság- és alkotmánypolitika területe mellett akkor jár el helyesen az ellenzék a társadalompolitikában is, ha nem hazudja egyszerűnek a világot célszerűségi érvekkel, tetszetős politikai termékekre vágyva, hanem a bonyolult magyar válság megoldására sokrétű eszközöket javasol, és ezek használatára kér választói felhatalmazást.

Egy, a jelenleginél szabadabb magyar kapitalizmusban nem bízhatjuk majd társadalmi konfliktusaink megoldását a piacra önmagában. Egy takarékos, fegyelmezett költségvetési politikát, csökkenő államadósság mellett megvalósító Magyarország, amely továbbra is a centrum országok termelési rendszereihez akar csatlakozni – ez az alapja bármilyen kibontakozásnak. Az elmúlt 25 év megoldásaival abban kell tudni szakítani a haladás érdekében, ami rossz rendszereket finanszírozott, társadalmi csoportokat fordított szembe egymással. A megtermelt többletjövedelmet és a felszabadítható forrásokat célszerűbben kell elosztani, sok eszközt használó, a jóléti rendszer működtetésébe is beruházó állami politikára van szükség.

Nincs új szegénységpolitikára esély a középosztály megerősítésére tett ajánlat nélkül. Utóbbiak pedig csak tisztességesebb, legálisabb bért, tervezhető jövőt, finanszírozható családi adósságot és polgári gyarapodást szeretnének. Ha ennek reményét látják a kihívó ellenzékben, fel lehet vállalni a konfliktust az elmúlt évtizedek rossz beidegződéseinek szétverése érdekében.

Az alapjövedelem úgy old meg egy fájó és kezeletlen társadalmi problémát, hogy közben sokaknak mást ad, mint amit várnak, a rászorulókat pedig elmulasztja ösztönözni. A jelenlegi, rossz szerkezetű újraelosztás helyett teremt egy leegyszerűsítőt. Nem akar mindenkit inspirálni, márpedig az új jóléti konszenzushoz mindenkinek ajánlani kell valamit, ami miatt hinni tud egy jobb, stabilabb jövőben. Egységes egészként kell kezelni teljes politikai közösségünket. Kinek támogatást, kinek piaci kiszámíthatóságot, kinek békés gyarapodást. A feltétel nélküli alapjövedelem ezt nem hozza el mindenkinek. Nem teremt egységes Magyarországot, pedig e nélkül nem érdemes kormányt váltani.

(A szerző az Együtt elnöke.)

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr57346154

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szigetvári Viktor: Nincsenek csodafegyverek 2015.04.07. 17:52:02

Nincs új szegénységpolitikára esély a középosztály megerősítésére tett ajánlat nélkül. Utóbbiak pedig csak tisztességesebb, legálisabb bért, tervezhető jövőt, finanszírozható családi adósságot és polgári gyarapodást szeretnének.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

This Ocean 2015.04.07. 11:28:16

A "miből lesz pénz?" sosem lényeges kérdés egy saját valutával működő állam esetén. Mégcsak adókat sem kell emelni. Az alapjövedelem problémája, hogy bele van kódolva a demand-pull infláció. Fná helyett egy erős szociális háló és egy opcionális, jó fizetést & kellemes körülményeket biztosító közmunka program kéne. (Teljesen másmilyen mint most.) Mindezt nem lehet megtenni deficit-költekezés nélkül. Keynes 101.

www.nakedcapitalism.com/2014/08/taxation-government-spending-the-national-debt-and-mmt.html

www.salon.com/2014/09/01/the_rights_jobs_debacle_heres_how_to_bring_unemployment_down_to_zero/

integrans 2015.04.07. 14:26:15

Ezek szerint Szigetvári még az alapjövedelem lényegét sem érti, és a mai voltaképpen érvénytelen viszonyokat kezeli kiindulópontnak. www.facebook.com/Alapveto.Jovedelem/

Dörnyei József · http://dornyeij.blog.hu 2015.04.07. 17:55:20

Az alapjövedelem gyakorlatilag azonnali, totális összeomlást hozna Magyarországon. Államcsőd és teljes gazdasági meltdown.

A kommunisták visszajöttek és most PM-es színekben versenyeznek. A választások előtt még az MSZP is foglalkozott a gondolattal, de egy ideje nem teszik ezt, aminek örülni kell. A PM pedig megy a süllyesztőbe és ennek is örülni kell.

A cikk az MSZP alapjövedelem ötletére a válasz, most is érvényes, csak az MSZP helyett a PM-et kell érteni:

dornyeij.blog.hu/2014/01/10/politika_alapjovedelemmel_kampanyol_az_mszp

Éhes ló 2015.04.08. 05:20:59

Csak a szokásos komancs tempó: fosztogatás, osztogatás.
Gondolom a kifoszandók szavazataira nem számítanak, vagy azt hiszik néhány olcsó hazugsággal beérik.
Ez nem jött be sem 2010-ben, sem 14-ben, sajátos taktika 18-ra ismét ezzel nekifutni.
Remélem buktok.

Netuddki. 2015.04.08. 09:40:28

Alapjövedelem? Muhaha! A fidesz beépített ügynöke találhatta ki bazmeg. Előbb az eü. dolgozókat kéne normálisan megfizetni balfaszok! Ha arra nincs pénz akkor mégis hogy a kis farkamból akartok alapjövedelmet fizetni?

Gumicsontnak persze qrva jó...

Netuddki. 2015.04.08. 09:44:16

@integrans: Megnéztem. Bazmeg, ezek hülyébbek mint a jobbikosok, hacsak mindezt nem viccnek szánják. De itt szintén csak magamat tudom ismételni, ha hülyének látszol akkor annak is néznek...

sas70 2015.04.08. 11:03:17

Egy túladóztatott, alacsony jövedelmű társadalomban nem az a fő kérdés, hogy kinek adjunk többet, hanem az, hogy miképpen lehet az általános jövedelmet emelni? Ez pedig, nem alapjövedelem kérdése, hanem az elosztható, megtermelt összes jövedelem emelésének kérdése.
A kérdés tehát az, hogyan lehet a több jövedelmet termelni, hogyan lehet a gazdaságot felpörgetni, nagyobb növekedést elérni? És itt nem arra gondolok, hogy tíz lábas helyett 12-t gyártunk. Bár ha ezt gazdaságosabban lehet és a végtermék eladható, akkor arra is, de első sorban nemzetgazdaság általános növekedésére. Persze most is van növekedés a KSH szerint, csak ha a részleteit megnézzük, akkor a kép már sokkal árnyaltabb, hogy miből van ez? A gazdasági növekedés alapjai nem elég szélesek, nem nagy számú vállalkozás folyamatos növekedése adja, hanem pár szektor, szinte esetleges többlet teljesítménye. Az még nem lenne baj, ha a növekedés gerincét a multik adnák akkor, ha lenne mellette nagy számú kis és közepes vállalkozás, ami ehhez hozzájárulna. Ez az örök sláger, de sajnos csak szavakban. Pedig egy széles spektrumú növekedés a foglalkoztatás legfontosabb tényezője. Ettől lehet az embereknek munkát "adni" az ország szinte minden szegletében, ami igazán magával hozná jövedelmek növekedését és a nagyobb tömegű adóbevételeket is.
Persze a kiadási oldallal is foglalkozni kell, de nem szabad fordítva ülni a lovon és a kvázi szociális háló szövögetésétől várni a gazdasági fellendülést és varázsütésre minden probléma megoldását. Nem a személyi jövedelem adó, vagy bármely más adó kulcsának változtatása adja a feltételeket, hanem egy olyan egységes koncepció, ami jelenleg nem létezik kellően kidolgozott állapotban, de leginkább sehogyan sem.
A megoldást tehát a hazai gazdaság jövőképének felvázolásával kell kezdeni és azt, részletes célokra lebontani, majd megvalósítani. Ez persze politikailag szinte láthatatlan rövid távon, nyilván ezért nem foglalkoznak ezzel kellő mélységben a politikai pártok. A hangzatos nagy lózungokat sokkal egyszerűbb a választók fejébe verni, mint elmagyarázni azt, hogy a sok aprómunkának mi lesz az eredője, majd 5-10 év múlva. Ez az államférfiúi feladat egyébként, nem pedig az, hogy kiállunk és nagy ködös hablatyokat adunk elő, hogy a következő választásokat is megnyerjük.
Természetesen az ilyen vitáknak is van helye és ezek is nagyon hasznosak, azonban az előbbiek miatt, nem ez a lényeges kérdés, véleményem szerint.

Moin Moin 2015.04.08. 11:08:07

Szigetvárinak igaza van: "Nincs új szegénységpolitikára esély a középosztály megerősítésére tett ajánlat nélkül." - Ezt mi úgy szoktuk megfogalmazni, hogy nem létezhet "szocializmus" az annak anyagi alapokat adó bazi erős kapitalizmus nélkül!:-)

Moin Moin 2015.04.08. 11:09:22

@integrans: De, érti a lényegét - akárcsak én!

Ti, alapjövedelem-propagátorok vészkijáratot akarok a valóságból...

quendelapo 2015.04.08. 19:58:21

@Moin Moin:
Ez a következő időszak egyik legfontosabb témája lehet.
Szigetvári jól tette, hogy határozottan állásfoglalt a kérdésben. Ügyes, ahogy udvariasan, de határozottan nemet mond a PM demagóg ötletére.

Karmadealer · www.sajtoszsemle.blog.hu 2015.04.08. 22:07:33

Kis komcsi gyerekek, addig lehet fantáziálni, amíg nem a mi zsebünkből akartok osztogatni. Hogy ne legyek olyan mint a baloldal, hogy csak fogalmatlan sárdobálással reflektáljak, elmondom hogy néz ki a polgári-nemzeti társadalompolitikai modell gazdasági alapja:

A munkájából és tudásából boldoguló, gazdaságilag és szellemileg szabad, morálisan szilárd iránytűkkel és kötelékekkel rendelkező polgári gazdaság alapköve a család. A családi / személyes jólét alapja a tudás és a munka, mert ez önbecsülést és felelősséget ad az egyénnek a saját és a közösség többi tagjának sorsa iránt. A keresztény gyökerű, szilárd morális alapok pedig korlátot szabnak a piaci verseny mindenhatóságának, és az elesettek iránti érzékenység lehetővé teszi hogy egy erős polgárság fenntartsa a saját, hatékony szolidaritáson és civil kontrollon alapuló közösségi gondoskodási formáit. Évszázadok óta ez az egyedüli életképes társadalmi modell, különösen, hogy a baloldal nagy önámító víziója, a jóléti állam hazug és önfelszámoló modellje egy évszázad alatt csúfos kudarcot vallott, hiszen elidegenítette az embereket, felszámolta a hagyományos társadalmi szöveteket, egymás ellen fordította a generációkat, demográfiai időzített bombát indított el, és rátelepítette a túlterjeszkedő, paternalista államot a polgárokra, megágyazva a fasizmusnak és a kommunizmusnak.

Magyarországon nemzeti sajátosság hogy nincs nemzeti baloldal: az internacionalista baloldal mindig a segélyesek lekenyerezésével kapaszkodott hatalomba, hogy komprádor bábként és haszonleső vazallusként a nemzetközi nagytőke érdekeit szolgálja.

Ez többet nem fordul elő. Bárki is jöjjön a Fidesz után (akár a Fideszt is beleértve) garantálni fogja, hogy ti többet nem fogjátok meglopni és morálisan tönkretenni ezt a népet. Aki a zsebünkbe nyúl annak eltörjük a kezét. Comprende, Senor Guevarra?

____törült____ (törölt) 2015.04.09. 09:43:56

@This Ocean: már attól féltem, hogy modern monetary theory baromság lesz. Ehhez képest Keynes oké. Csak tudni kell, hogy Keynes is hosszú távú költségvetési egyensúlyban gondolkozott: gazdasági boom idején az államadósság visszafizetése, sőt felhalmozás, szufficit. Na, ezt nem csinálják sohasem. A deficit költekezés nyilván nem olyan államnak való, amelyik amióta létezik, ezt teszi, soha nem volt még, hogy ne tartozott volna.

____törült____ (törölt) 2015.04.09. 09:49:17

@Karmadealer: ez gyönyörű, csak hiányzik belőle úgy egymillió munkahely. A régi polgári társadalmakban a legtöbb polgár saját tulajdonnal bíró vállalkozó volt. Sőt, ő adott munkát másoknak. Tehát ameddig arra nincs válasz, hogy úgy egymillióval több munkahely biztosítására alkalmas tulajdon honnan fog keletkezni - ez lehet sok kis polgári vállalkozás vagy lehetnek nagy multik - addig az egésznek nincs meg a lába.

Jeleneg ez nem látszik. A közmunkával sikerült kozmetikázni a munkanélküliségi számokat, de a valóságban érdemes lenne megnézni, hogy mennyi komoly munkahely van mondjuk Bélapátfalva környékén, amióta a kommancsok ellopták és becsukták a cementgyárat.

Egyelőre annyi látszik, hogy a Fidesznek még terve sincs igazán, hogy honnan jöjjön az egymillió hiányzó munkahelyet teremtő tulajdon.

Jozeph Pelikahn 2015.04.30. 08:36:10

Ha se munka, se (alap)jövedelem, akkor a polgár egy dolgot tehet: elmegy innen mielőtt éhen hal.

Legalább lesz hely a bevándorlóknak. :-)
süti beállítások módosítása