December 10. az emberi jogok világnapja, az a nap, amely emlékeztet bennünket arra, mit jelent a szabadság szó valójában. Sokkal többet annál, mint amit sokan érteni vélnek alatta. Kis Miklós írása.

A szabadságot fölfoghatjuk úgy, mint kényszerektől mentességet, szabadságot valamitől – s úgy is, mint lehetőséget, szabadságot valamire. Ha úgy véljük, a szabadság csak a kényszerektől mentességet jelenti, akkor az adott esetben a híd alatt alvás szabadságát jelentheti – ahol persze az illető szabadon kifejtheti a véleményét bármiről. Akadnak magukat liberálisnak mondók, akik hajlamosak azt hirdetni, hogy szabad lehet egy olyan társadalom is, ahol tömegek nélkülöznek. Sőt, azt mondják, ha az állam beavatkozik, s a javakat újra elosztja tehetősektől a nélkülözők felé, az már a szabadsággal ellentétes.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata viszont azt mondja nekünk, a szabadság a kényszerektől mentességet is jelenti, de többet is annál: fontos képességeket, lehetőségeket. Arra tanít bennünket: az még nem szabad, aki elmondhatja a véleményét, de a híd alatt kell aludnia.

A nyilatkozat azt is mondja, „minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást”. Ám azt is megtalálhatjuk benne, hogy „minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti”.

Arról is olvashatunk a nyilatkozatban, hogy senkit sem lehet kínvallatásnak alávetni vagy rabszolgaságban tartani, s arról is, hogy minden személynek joga van a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.

A nyilatkozat szerint az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga. Ezen elvet még tartalmazta Magyarország korábbi Alkotmánya, az új Alaptörvény már nem.  A nyilatkozat szerint mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki. Sajnos, ettől nem csak mesze vagyunk, de távolodunk is.

Az emberi jogok napja arra emlékeztet, hogy van egy egyetemes emberi jogok nyilatkozata, amit az ENSZ 1948-ban elfogadott, s amellyel minden jóérzésű ember egyetért. A nyilatkozatban foglalt emberi jogok olyan célokat irányoznak elő, amelyekért minden felvilágosult kormányzat dolgozik. Bizonyos országok előbbre tartanak ezen célok megvalósításában - mint a skandináv államok -, mások hátul kullognak, mint a közép-afrikaiak. De abban a világ minden felvilágosult, jóakaratú embere egyetért, hogy az államoknak ezen célok felé kell haladni. A nyilatkozatban foglalt egyetemes emberi jogok közös értékminimumot jelentenek. Nem baloldali, nem jobboldali, hanem közös emberi minimumot. Még akkor is, ha ma Magyarországon még talán nem érzi minden politikai erő ezeket az értékeket teljesen magáénak.

fotó: Flickr/David Robert Bliwas