Mit csinál a közösségszervező? Hogyan válik az érdekérvényesítés motorjává? Mi a viszonya a hatalomhoz, a politikához és a társadalmi igazságossághoz? „A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? – A közösségszervezés alapjai” címmel nemrég megjelent első hazai, közösségszervezést bemutató szöveggyűjtemény ezekre a nehézségekre kínál választ és igyekszik írott szakmai alapot szolgáltatni a hazánkban még fiatal közösségszervezői mozgalomnak.

Sebály Bernadett írása.

avm_1.jpg

Kép: dailykos

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A tegnapi tüntetés a Városligetben megmutatta, hogy az alternatív életmód elterjedése nem jár együtt automatikusan a társadalmi tudatosság erősödésével. Rá kell mutatni, hogy a ”menő” városi életmód és a társadalmi tudatosság nem feltétlenül ugyanaz. A street-food blogok világát nem érdekli, hogy ki és hogyan pihenhet a Városligetben. Ők lennének azok, akik elsőként tesztelnék valamelyik “Liget-terasz” egész napos reggelijét.

Mikecz Dániel írása.

fb_ligetvedok.jpg

Kép: Ligetvédők Facebook

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

Miért döntöttek úgy az Egyesült Királyságban, hogy kiszakadnak az Európai Unióból? Hogyan válhatott republikánus elnökjelölt egy olyan figurából, mint Donald Trump? Miért szólította meg a magyar kormány a menekülteket plakátokon azon a nyelven, amelyet ők nem is ismerhettek? Hogyan lett világtrend a nacionalista populizmusból?

Kis Miklós írása.

trumpworkingclassjpg.jpg

Kép: Politico

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

Érdeklődve figyeljük, ki lesz az MSZP új elnöke, kik lesznek az új tisztségviselők és hogy ki, hogyan, kivel épít csapatot. Merthogy állítólag (25 év után) eljött a csapatépítés ideje! Ez persze kicsit megkésettnek látszó opció, de hát egyelőre nem látszik jobb. Illetve de: Obama (akkor még) elnökjelölt második passzusa: a könyvtár! A magyar baloldal programja az alábbi három könyvben megvan.

Csizmadia Ervin írása.

pasztohy_mszp.jpg

Kép: 444

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

Kedves Olvasóink, kedves barátaink, európai polgártársaink, bocsássák meg nekünk, ha túl provokatívak vagyunk, de mi franciák így fejezzük ki, ha haragszunk és szeretünk is egyszerre. Kérjük, értsék meg, hogy nehéz nem reagálni arra, amikor nem veszik komolyan egy ország tiltakozását, miközben látjuk, hogy a barátainkat hogy verik a rendőrök, hogy hogyan használja ki a kormány a rendkívüli állapot adta lehetőséget, és hogyan veszi semmibe a demokratikus folyamatokat a kormány és zsarolja saját parlamenti képviselőit, akik nagy része már nem is áll mögötte. Gyakran érezhetik úgy a magyarok, hogy a külföldi sajtó kifigurázza, és nem veszi komolyan a nemzeti sajátosságaikat. Kérjük, hogy “amit nem kívánsz magadnak, másnak se tedd!”

Corentin Léotard és Ludovic Lepeltier-Kutasi írása.

france.jpg

Kép: en.rfi.fr

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

Minden valódi baloldalinak elsődleges feladata kellene, hogy legyen, hogy a mátrai borzaskát és társait átértelmezve, interszekcionális perspektívából kiindulva a kóser és a proli konyha fúzióját privilegizálják, olyan ételeket helyezve előtérbe, mint a Flódni á la Békásmegyer, a Mikrós Zsidótojás (kóser vegetával), A Marginalizáltak Maceszgombóclevese,a Sínai-hegyi Borzaska, vagy az elfoglaltabb, de proli identitásukat megélni kívánó transzzsidóknak a Globus Sólet konzerv.

Katz Sára Eszter és K.H. Benjamina írása.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

Szerző: Dinamó Szerk Címkék: gasztro

6 komment

Természetesen nem azzal van a bajom, hogy tömegével vannak azok, akik egy-egy VB vagy EB alkalmával a máskor is helyénvaló szociális érzékenységtől hajtva mindenféleképpen egy afrikai, de legalábbis harmadik világbeli, egy putyini Oroszországgal viaskodó posztszovjet országnak, egy korábban NATO-bombázta délszláv országnak, ha éppen nem egy lehetőleg latin-amerikai, USA-ellenes történelmi hagyománnyal bíró országnak szurkolnak. Lehet a leginkább passzív, azaz mindig csak a EB/VB előtt futballfogyasztókká válóknak egy egyre inkább pénzorientált rendezvény kapcsán úgy csapatot választaniuk, hogy hol volt legutoljára árvíz vagy csapott le az ISIS, de azért nevetséges a futballológia felől azért nem a németeknek szurkolni, mert az nagyhatalom, a franciák ellen, mert ugye Trianon, „nem, nem, soha”, Belgiumnak, mert „Brüsszelben voltam gyakornok, meg hát Brüsszel”, hollandoknak, „mert süti, érted, hihi, haha”, horvátoknak, mert „azok nem szerbek”, Angliának, mert „azok is utálják az uniót”, görököknek (ha kint lennének EB-n), mert „azok megmutatták a németeknek” és így tovább. Lehet, csak mondjuk ki: ennek semmi köze az adott csapategységéhez, sem az adott személy futballszeretetéhez. Már egyáltalán van olyan.

 Kiszi Zoltán írása.

foot.jpg

Kép: gettyimages.co.uk

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

25 év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk: egyik régi törésvonal se releváns, egyik se működik. Ami működik, az pedig egy olyan kérdéssel függ össze, amit szintén most kezdünk megérteni, most amikor már lassan szembesülünk azzal, hogy nem „a” demokráciáról, hanem a liberális demokráciáról beszélünk. A liberális demokráciában is vannak persze bal- és jobboldali (meg mindenféle pártok), de a rendszerből magából eredő fő törésvonal nagyon messze került a korábbiaktól, merthogy éppen oda került, ahová nem gondoltuk, hogy kerülni fog. A liberalizmus és a demokrácia közé.

Csizmadia Ervin írása.

dem.jpg

Kép: blogs.lse.ac.uk

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

 

A gasztroforradalomnak nevezett fogyasztási gasztropornógráfia nem érdemelne egy blogbejegyzésnyi szót se, ha a 444.hu szerzője ne gondolná úgy, hogy nevetség és szégyen tárgyává kell tenni az olyan népszerű ételeket, mint a kárpáti borzaska, és persze az is méltánytalan, ha valaki olcsón merészel sokat enni. Mindezt teszi az ismert Laci bácsi ürügyén, közvetve is meghurcolva egy jóhiszemű, saját közösségében elismert embert. Holott nyilván az online újságíró is egy demokratikus, szolidáris és igazságos Magyarországon kíván élni. Csakhogy ez nem lehetséges anélkül, hogy fel- és elismernénk mások fájdalmait, félelmeit és tisztelnénk hagyományaikat, akár saját ízlésünktől távol álló kultúrájukat.

Böcskei Balázs és Mikecz Dániel írása.

sodo1.jpg

Forrás: muchmusic.tumblr.com

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

maju.jpg

Kép: Andrea Mantegna: Bacchanalia in a wine press

1.Mára a lehetetlen vált lehetővé. A non-humán térbeliség, az ember nélküli digitális anti-város vírusszerűen oszlik szét a valóság felszaggatott anyagán. Centrum és periféria, eredeti és másolat helyett varázstalanított fúziók vég nélküli hibridizációját, keveredését találjuk. Ez a városi roncstársadalom a szemét különböző rétegeinek egymásra torlódásából születő valós valótlanság. Gyűlöljük a valóságot, és megvetjük az érintések unalmasságát. Kiszervezzük a rögzültséget az áramlások építészetébe, a szimbolikus formákat nélkülöző algoritmikus tervezésbe. Tönkretettük tereinket, és most a kódokba menekülnénk. Nincs mit megragadnunk, minden idegen körülöttünk. A hipervalós szimulákrumok a felszínességen, a kódok semlegességén keresztül kínálnak földalatti szökésvonalakat. Rálépjünk ezekre az utakra?

2. Minden életet nyersanyaggá degradál a biotechnológiai kapitalizmus molekuláris gazdasága. Miközben nemzetközi, minden területiségen felülemelkedő nagyvállalatok kereskednek szabadalmazott életformákkal, addig egyre több problematikus multiplicitás, sokaság termelődik ki: a szubverzív mikrobiális élet többlete. Ellenünk szerveződik a mikroszkópikus világ, miközben a radioaktivitás hipertárgya árnyékolja be az egész bolygó makrovilágát. A mikrobiális fenyegetés összezavarja, sőt fel is számolja megszokott kategóriáinkat. Minden ellenállás ragályos, sőt maga a ragály lehet az új forradalmi forma. Miközben a hatalom antibiotikumokkal vív kétségbeesett – ám hosszútávon hiábavaló – küzdelmet a virális ágensek túltengésével, az immunrendszerek folyamatosan gyengülnek az állandósult mozgások és transzverzalitások következtében. Organikus testekként folyamatos szimbiózisban élünk az élettelenség anyagával, az inorganikus masszával. Melyik lesz a következő evolúciós mutáció?

3. Az automatizáció túlműködése kiszervezi alólunk a munka világát. Elvesztettük talajunkat. Nemcsak a termelési eszközök nincsenek a tulajdonunkban, hanem a munka krízise már a munkafolyamatot is emberteleníti. Egyre kisebb egységekre bomlik fel a munkafolyamat, ennek ellenére a munkakörök mégis egyre bonyolódnak. Léteznek már egyetemek is, ahol szinte szükségtelenné vált az emberi munkavégzés, a tudás átadását algoritmusok és gépek végzik. Míg 1970-ben a világon összesen ezer robotot alkalmaztak a feldolgozóiparban, mára 1,6 millió robot „dolgozik” a különböző iparágakban. Rólunk szól még a munkaünnepe? Vagy a még nem ünneplő algoritmikus, inorganikus rabszolgák néma lázadásáról? Előrejelzések szerint a következő évek során 140 millió szellemi munkakör fog megszűnni világszerte. Melyik nap lesz a munkátlanság ünnepe? Van-e még bennünk annyi erő, hogy ludditák módjára szétzúzzuk saját kiszervezésünket az életvilágunkból?


4. Miközben az automatizáció fokozódik, a születési ráták – kiváltképp a technológiailag túlfejlett világban – drámai mértékben zuhannak. Biopolitikai értelemben a teljes automatizáció kívánalma a nulla reprodukció. Gépi összeállások pótolják az erodálódó, szétforgácsolódó organikus kapcsolatokat. Hamarosan a szintetikus szerelem lesz az egyetlen kapcsolati forma mint végső hibrid együttlét. Ebben a párkapcsolatban egybeolvad a műanyag és a hús. Végre egyesülhetünk a műanyag szeretőnk húsával! Tartalmatlan identitások cirkulációjában oldódhatunk fel! Az internet által lehetővé tett állandó konnektivitás elválasztja egymástól az organikus vágytermelő gépeket, és azok hevületét átcsatornázza saját technikai testnyílásaiba. Megtöri-e valaki a technofil egyesülés hullaszagát?


5. Hol vannak az ünnepnapok? Eltűnt a derű, és helyét üres, ám transzparens képmutatás vette át. Míg valaha az ünnepeknek tartalmuk volt, azaz volt mit ünnepelni, mára öncélú, atomizált, kölcsönös elidegenedésen alapuló fogyasztási orgiák obszcén, kiüresedett rítusait láthatjuk. Míg a dionüszoszi ünneplésben ott az áldozat, a felesleg elfogyasztása, a valódi átlépés gesztusa, addig a pornografikus kölcsönös elválasztódásban csupán az élvezetek ostoba, céltalan felhalmozásának szimulációja található meg. Az élvezetek látszatai mögött paranoiás gyanakvás bújik meg. Minden szexualizált és szexualizáló szereplőben ott van az erőszak rémképe. A technológia felgyorsította ismerkedési infrastruktúrák olyan csábító árucikkeket állítanak elő, amelyek már jóformán megkülönböztethetetlen egymástól: a fénysebességű megismerés által elmosódott vonások mögött nem marad semmi emberi, csak a dromokratikus sebesség erőszaka. Biohatalom helyett a biofikció szennyessége, a fiktívvé váló testiség mocskos virtualitása nyilvánul meg. Meddig kell még degradálódnunk ahhoz, hogy lemondjunk az ünneplés gesztusáról? A munkátlanság ünnepe az utolsó ünnepnap? 

6. Mi marad az emancipatív politikák után? A non-humán térbeliség által meghatározott közegben nem maradnak meg a modern határvonalak. Természet és társadalom helyett az összeállások árnyékai tűnnek fel a mechanizált környezet betonfalain. Ki foglalkozik az árnyékokkal, az árnyképek keserű emancipációjával? Fizikailag degradált, mentálisan kimerült és társadalmilag elidegenedett társadalmi aktorokból aligha lehet működőképes közösséget rekonstruálni. Az egyre folyékonyabbá váló posztmodernitás viszonyai közepette szét kell szóródnia a forradalmi politikának ahhoz, hogy releváns maradjon, hogy szembeszállhasson a mindent átható biofikcionális tőkeformákkal. A digitalitás agilitása, monstruózus kiterjedése valósnak tűnhet. A digitális képeknek, kivetüléseknek és virtuális valóságoknak azonban nincs árnyékuk. Az ellenállás egyik lehetséges formája lehet az árnyék bevitele, befecskendezése a kódok transzparenciájába. Ahelyett, hogy a képeket meg kívánnák tisztítani az árnyékoktól, az árnyék tisztátalanságával kell megfertőznünk a képfolyamokat. Az árnyék az utolsó forradalmi lehetőség?

7. A jövő szubverzív politikájának nélkülözhetetlen eleme kell legyen az antropocentrizmus felmondása. Sohasem éltünk kizárólag önmagunk által alkotott közösségekben. Sohasem voltunk modernek abban az értelemben, miszerint mindig is hamis volt a természet és társadalom, vagy természet és kultúra megkülönböztetése. Miközben az emberek egymáshoz viszonyulva különböző osztályokra oszlanak, például burzsoáziára és proletariátusra addig az ember mint élőlény az élővilág egészéhez burzsoáként viszonyul. Az emberek egymás közötti viszonyaihoz képest sokkal drámaibb mértékű az a mennyiségű szenvedés, amelyet a fennálló társadalmi rendszer idéz elő a non-humán létezők körében. A kapitalizmus bolygórombóló mechanizmus, amely végső soron minden életformát marginalizál, és a kihalás felé terel. A legnagyobb munkátlanság a már eltűnt és kihalt élőlények néma hallgatása. Ennek a tömeggyilkosságnak a megszüntetése volna a legnagyobb munka?

8. Hová térjünk vissza? Minden forradalom visszatérés. A kudarcok, az elbukott harcok árnyéka, a vegyszerek és sugárzó anyagok által átitatott terméketlen talajok externalitása alkotja társadalmi valóságunkat. A legnagyobb munkátlanság talán az volna, ha nem akarnánk többé radikálisan átformálni – ezáltal felszámolni – a környezetünket. A legnagyobb munka ezért a munka megtagadása, egy általános sztrájk: az árnyékok igenlése. Igent kell mondanunk a tevékenység megszakítására, mivel az állandó tevékenység az, amiből táplálkozik a kapitalizmus vámpírja. Amint észrevesszük saját árnyékunkat, beazonosíthatjuk a vámpír árnyéktalanságát, amely – a kép-kivetülésekhez hasonlóan – mélység nélküli. A mélység árnyéka a munka feloldódásának dionüszoszi ünnepe.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!