Az Orbán-rendszerben a dolgozók már érzékelni fogják, hogy gátlástalanul eltapossák őket, ha nem szerveződnek meg. Az a látszat, hogy van szakszervezet, az értelmiség hamis valóságtudatának a nyilvánosságban való leképeződése. A munkások már 1948-tól tudták, hogy ez csak kamu, ami magát szakszervezetnek nevezi. Egy sikeres szakszervezeti mozgalomhoz tényleg meg kellene szervezni a munkáltatókat is.

Rekvényi László és Berki Erzsébet beszélgetése a magyarországi szakszervezeti mozgalom múltjáról és jelenéről.

„Csökkentjük a gyermekszegénységet!”; „Megszüntetjük!”; „Felszámoljuk” – halljuk politikusoktól mindennap és több évtizede. A Dinamó Műhely három részes sorozatot indított, hogy bemutassa meddig jutottak az elszánt politikusok (első rész: szavak, szándékok és a valóság). Második részben arról „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007–2032” hogyan került kilúgozásra, hogyan tekintenek úgy rá politikusok, mintha nem is lenne.

Kovács Ádám írás

fotó: Flickr / csereháti roma gyerekek fotózták közösségüket egy ENSZ program keretében

A keleti országrész oroszbarát elnöke, Viktor Janukovics soha nem uralta Ukrajna nyugati felét, az „igazi ukránok” soha nem fogadták el. Világos, hogy ma is két Ukrajna létezik egy államon belül, és e kettő között nagyon kevés az olyan összekötő kapocs. Európa természetesen a stabilizációban érdekelt, de nem tud megoldani évszázados problémákat, mert nem is érti. Ukrajna keleti része Oroszország ölébe hullhat. A folyamat ma ebbe az irányba halad, ha tetszik, ha nem. Ennek megértéséhez lózungok helyett célszerűnek tűnik felvázolni Ukrajna válságának történelmi, geopolitikai és kulturális-vallási vetületeit.

Mitrovits Miklós írása.

fotó: Flickr/Sasha Maksymenko

Míg Balog Zoltán miniszter libaerőleves és lúdgégetésztával kezeli a gyermekszegénységet, addig a 2009-es 21%-ról 2012-re 26%-ra nőtt a szegénység a gyermekek körében. Körükben 130 000-en alultápláltak, és több mint 40 000 biztosan az éhezők táborában van. Érezték a politikusok is, hogy a kérdés kezelése nem várhat, és az Országgyűlés már (pontosabban csak) 2007-ben elfogadott egy erre vonatkozó stratégiát. Hogy milyen eredményre vezetett és hogy mi lett és lesz a gyerekekkel, arról háromrészes sorozatunkban szólunk.

Kovács Ádám írása.

fotó: Flickr/World Bank Photo Collection

A blogot mi tartjuk fenn, de a párbeszéd színvonalának megőrzése mindenki felelőssége. Ha mindannyian teszünk a befogadó és konstruktív légkör megteremtéséért, akkor a vita sokkal tartalmasabb és értékesebb lesz mindenki számára. Segítsd a Dinamó Műhely közösségét nyitottnak és sokszínűnek maradni azzal, hogy tárgyilagos vagy, még ha provokálnak is. Alább a hét vezérelv, amit mi szerkesztők követünk.

fotó: Flickr/Peter Lee

Orbán politikáját éppúgy ostobaság Kádáréhoz hasonlítani, mint a magyar baloldalra rápakolni Kádár bűneit. Kádár rendszerének öröksége itt él velünk a mindennapi rántott húsban és közélettől való elfordulásban – ám a Nemzeti Együttműködés Rendszere lényegéből fakadóan sosem lehet Kádár rendszerének másolata.

Bártfai Imre írása.

fotó: Flickr/Steve

Amikor a néhány száz munkahelyet teremtő paksi beruházásra 10-12 milliárd euró értékben bő harminc évre elköteleződik a magyar kormány jogosan merül fel a kérdés: vajon végzett-e összehasonlító tanulmányokat a paksi bővítés és egy hasonló léptékű, a zöld gazdaság fejlesztését szolgáló beruházás gazdasági hatásai között? Vajon véletlen-e, hogy Lázár János az orosz tárgyalásokkal párhuzamosan állítatta le a napelem pályázatokat?

Sebők Miklós írása.

Érthető a Dinamó Műhely identitáserősítő elhatárolódása a régi baloldaltól, de egy új baloldali mozgalom célkeresztjében 2014 elején a liberticid és társadalomromboló jobboldalnak kell állnia. Aztán tényleg jöjjenek az új eszmék! Vagány baloldalt, önszerveződő baloldalt kívánok; rizikótársadalom helyett élménytársadalmat; szabadságot, egyenlőséget, testvériséget!

Erőss Gábor reakciója a Dinamó Műhely kiáltványára.

Kitört a szobordöntési láz a jobboldalon is, a frusztráltságnak ott is terepe lett, és ha nem is olyan dopemanes, hanem inkább kissé konzi módon, de szobrot döntene Rétvári Bence is. Nem fejbe rugdosós módon, hanem olyan polgári alapon, azaz csak simán eltávolíttatna egy szobrot, mégpedig Marxét a Budapesti Corvinus Egyetem aulájából. Elég bika, szikla gyereknek készül ez a Rétvári, nem lehet vele viccelni, ebből is látszik, hogy komoly ember.

fotó: Wikimedia Commons

Végre. Végre valakik nekiláttak, hogy (óriási munkával) kiszámítsák, mennyibe is kerülne, ha megvalósulna az a régi álom, hogy „aki él, az éljen”, aki megszületett, az maradhasson is életben.

Ferge Zsuzsa írása az garantált szociális minimumról és a társadalmi alapjövedelemről.

illusztráció: Wikimedia Commons/Az értelem diadala - Carlo Innocenzo Carlone (1686–1775)