Kitört a szobordöntési láz a jobboldalon is, a frusztráltságnak ott is terepe lett, és ha nem is olyan dopemanes, hanem inkább kissé konzi módon, de szobrot döntene Rétvári Bence is. Nem fejbe rugdosós módon, hanem olyan polgári alapon, azaz csak simán eltávolíttatna egy szobrot, mégpedig Marxét a Budapesti Corvinus Egyetem aulájából. Elég bika, szikla gyereknek készül ez a Rétvári, nem lehet vele viccelni, ebből is látszik, hogy komoly ember.

fotó: Wikimedia Commons

„Rétvári Bence szerint Karl Marx eszméi, különösen azok utóélete, megágyaztak a XX. század embertelen diktatúráinak és genocídiumainak” – olvassa az ember  a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárát. Aminek itt megágyaznak az kevésbé egy embertelen elnyomás, sokkal inkább három liter bor és kis adag égetett szesz, hogy az ember elviselje azt a szellemi leárnyékoltságot, amit a mindig frappáns Rétvári Bence okoz az embernek, ha szintén mélyenszántó kollégái megnyomják az entert a sajtóközlemény kiküldésekor.

„A KDNP alelnöke hozzátette: Karl Marx szlávokról alkotott nézetei a náci fajelmélet ideológusaihoz álltak közel, ahogy az A magyar harc című, 1849-es Marx-Engels műben is tetten érhető” – na, ez az a pont, ahol megint elúszott a felkészítő szerzője, mert anélkül, hogy ezt a nettó szellemi Btk.-ba ütköző mondatot cáfolnánk, csak annyit tennénk hozzá, hogy „A magyar harc” című mű szerzője Friedrich Engels. Talán mielőtt megszólalna Rétvári, forduljon Pozsgay Imréhez vagy pártja és holdudvaruk reformkommunistáihoz, eleget zsibbasztották ők az embereket marxológiai tantrákkal ahhoz, hogy fejből tudják, mit és hol találnak az életműben.

A helyzet az, hogy Rétvári annyira lent van, hogy egy nem túl hideg, azaz kinti sétára – ezt javasoljuk Rétvárinak is – alkalmas napon, inkább nem megyünk végig azon a nettó szürkeállomány-pusztításon, ami ahhoz kellene, hogy megértsük egyáltalán, mit és miért gondolhat úgy, a láthatóan minden idők legfontosabb témáját kihalászó államtitkár. Elsőre azt is gondolnánk, hogy azért kell neki a szobor, mert szovjet és/vagy orosz partnereikkel kötött atompaktumban a szobor átadása is napirenden van, Putyin az orosz kommunistákat kívánja általa lecsillapítani. Ahogyan az is felmerült, hogy Rétvári ezzel akar a kritikákra, kiállásra és bátorságra „szakosodott” „mérsékelt konzervatív” értelmiségnek (jaj, istenem) üzenni, hogy nyugalom a Fidesz azért antikommunista párt, nem felejtik ők a szovjet múltat. Bármennyire is azt mondja az olvasó, „ááá, ez erőltetett”, ilyen kijelentések előtt csak gondoljon Selmeczi Gabriella szókincsére, Hoppál Péter mosolyára vagy egyéb porban oldódó Fidesz-szóvivők gesztusaira. Szellemileg nem lehet megalázóbb munka ma Magyarországon, mint a Fidesz és a KDNP sajtóosztályán dolgozni.

Egyébként tényleg lehetne a homályos rétvári nyomvonalon elindulni, hiszen tudjuk, hogy a nácizmus és a kommunizmus összehasonlítását történészi, politikai filozófiai kontextusban is lehet értelmezni (a kérdés nem az hogy lehet, hanem hogy lehetséges-e, összehasonlíthatóak-e [nem]), mi is hallottunk például a francia új filozófusokról, Ernst Nolte-ről – Rétvári Bence viszont biztos nem, és sajtósa sem lehet egy könyvmoly –, ahogyan olvastunk Badiou, Žižek munkáit, és most mondok egy meglepőt: Karl Marxot is. Karl Marxot írtam és mondtam, nem pedig az egykori tudszoc tanszékek trágya munkáit, de most tényleg nem akarom ide hozni úgy a Fidesz, mint az MSZP hátországának egykori és jelenlegi alakjait. Ahogyan lehetne akár értekezni a szobrok és politika (ideológia) viszonyáról, a Szoborpark funkciójáról, a kulturális emlékezetről, arról, hogy olyan országokban, ahol nem Szakály Sándor oktatja az embereket arról, hogyan lehet 21 ezer zsidó 1941-es kitelepítését és lemészárlását idegenrendészeti eljárásnak tekinteni, azokban Rétvári javaslatának érvei közröhej tárgya lennének.

Lehetne beszélni, hogy az államkapitalista rezsimek, a létező szocializmus országai valóban milyen messze álltak attól, amit Martonyi János, MSZMP-tag megálmodott, nem beszélve a tényleges baloldali ellenzékétől a rendszernek (Heller Ágnesről életünkben talán nem a svéd televízióból kellene informálódni, nem beszélve a 60-as, 70-es években vagy azóta a még tőle is balra állókról). Karl Marx elidegenedés-elméletének is pont annyi köze van Biszku Béla és társai gyalázatos tetteihez, mint Rétvári Bencének a filozófiatörténethez. Lehetne Marxról, marxizmusról és marxizmusokról (igen, többes számot írtam, itt már aztán tényleg elveszne Rétvári) vitatkozni és felvilágosítani, de a helyzet az, hogy jelen posztban nagyon is megnéztük, hogy kire kellene reagálnunk, kivel is kellene vitatkoznunk. Bár tudjuk, hogy nem illik, de most nem csak azt néztük, hogy mit mondott, hanem hogy ki mondta.

Így tehát maradunk a vasárnapi séta mellett, egyúttal jelezzük: Marx szobrát elvinni nehezebb lesz Rétvárinak, mint az egyetemnek írt nyílt levelét kiadni. Ahhoz még neki gyúrnia kell.