A probléma az „új politika” eszméje. Jeremy Corbyn, mióta változást ígért, megtestesíti mindennek az ellenkezőjét, ami utálatos. Végtelenül kedves, átlátható, következetes és őszinte- és olyan követőket is vonz, akik nem osztoznak ezen tulajdonságokon. Corbyn első kabinetjének „romhalmaz” elnevezése jól illusztrálja, mi történik, ha az új politika találkozik a régi médiával. Védőpáncél nélkül kell a képviselőknek állni  a nyomást. Minden politikusnak van gyűlölője, és sosem lehet tudni, melyik és mikor töri meg. Ez az újdonsága a jelenlegi politikának-nem Corbyn karaketere, vagy intézkedései, hanem a Munkáspárt megosztottsága. Sokan felelőtlenségnek tartják, hogy eszmék és ideológiák mentén vitáznak, miközben úgy gondolják, inkább a torykat kellene támadni. Pedig ebben semmi felelőtlen nincs. Az a helyes, ha Munkáspárt talál egy identitást, ami egybe forrasztja őket. Addig fölösleges más pártot támadni.

Zoe Williams írása.

Kép: spectator.co.uk

Semmi felelőtlen nincs a jelenlegi megosztottságban. Jót tesz a pártnak, ha olyan identitást keres, ami egybeforr vele és megerősíti.

Átalakult a bosszú: halálos fenyegetések érkeznek Twitteren, aktivisták akarnak leváltani évtizedek óta regnáló képviselőt, egy vezető politikus pedig arról beszél, nem bújhat el az a 66 képviselő, aki megszavazta Szíria légicsapásait. Ez az új politikai irány, a régi politika összes rossz tulajdonságával és az újonnan hozott feszült és éles nyafogással, nem fogja erkölcsi magaslatokba emelni a Munkáspárt bal- és jobboldala közötti csatározást. Egyik sem győzhet.

A probléma az „új politika” eszméje. Jeremy Corbyn, mióta változást ígért, megtestesíti mindennek az ellenkezőjét, ami utálatos. Végtelenül kedves, átlátható, következetes és őszinte- és olyan követőket is vonz, akik nem osztoznak ezen tulajdonságokon.

De a politika tele van olyan helyzetekkel, amelyekről sok minden elmondható, de az a legkevésbé, hogy kedves. Nem kedves például, mikor valaki a legalapvetőbb szinten kérdőjelezi meg, hogy a másik miért áll ki, és miben hisz. Simon Danczuk a Daily Mailben feltűnően furcsán írt Jeremy Corbynnal való találkozásáról - milyen civilizált és úriemberi volt-  miközben ők ketten nyíltan gyűlölik egymást. A bosszú természete átalakult jutalommá, hiszen a vezető úgy tudja fellendíteni karrierjét, ha vele egyetértő emberekkel veszi körbe magát. De mégis a bosszúról szól a történet, mert egy olyan embertől jött, aki elvileg nem ismer rosszindulatot.

Corbyn első kabinetjének „romhalmaz” elnevezése jól illusztrálja, mi történik, ha az új politika találkozik a régi médiával. Minden döntés, és annak minden folyamata a médiában bemutatva csak kiköpött szavakat jelentenek történet nélkül. A narratívát valaki másnak - az újságírónak vagy az ellenfélnek - kell felépíteni helyettük. Corbyn visszatérése a régi módszerekhez mégiscsak az Állatfarmot idézné.

A Twitteren zajló beszélgetések és a fenyegetések is egy életre megmérgeznék az egész projektet, ha valóban a Munkáspárt vagy más politikai oldalt képviselnének a követők. De nem így történik. A Twitter lényegében a performatív harag kifejezésére szolgál. Dühös emberek, akik egymást hergelik a virtuális térben. Az egyik oldal mindig megdöbben a másik gonoszságán, erőszakosságán, butaságán. Főleg, ha a másik célja a megvetés. A cybererőszak furcsa intimitásában az emberek a legsötétebb, legvisszataszítóbb oldalukat mutatják ellenfeleiknek. Hogy méltányosan részesül minden tábor ezekből a Twitter démonokból, biztosra vehető. Az ilyen követőket a képviselőknek mindenképp jelenteniük kell, de semmiképp sem szabad komolyan venniük.

Védőpáncél nélkül kell a képviselőknek állni  a nyomást. Minden politikusnak van gyűlölője, és sosem lehet tudni, melyik és mikor töri meg.

Ez az újdonsága a jelenlegi politikának - nem Corbyn karaketere vagy intézkedései, hanem a Munkáspárt megosztottsága. Sokan felelőtlenségnek tartják, hogy eszmék és ideológiák mentén vitáznak, miközben úgy gondolják, inkább a torykat kellene támadni. Pedig ebben semmi felelőtlen nincs. Az a helyes, ha Munkáspárt talál egy identitást, ami egybe forrasztja őket. Addig fölösleges más pártot támadni.

Az kétségtelen, hogy ez a csata kaotikus és ronda lesz és amíg tart, mindenki sebezhető és védtelen lesz a pártban. Hogy ők választották-e vagy sem, de bátor a politikai életük. Ha ezt meglátnák egymásban, mi bennük, és el is fogadnánk, talán közelebb jutnánk ahhoz a politikához, amit szeretnénk.

Eredeti megjelenés helye.