Miért vagyok kevesebb annál a diáknál, aki a megyeszékhely középiskolájába jár? Miért nincs normális közlekedés a faluból, hogy munkát vállalhassak végre? Miért nincs a településen orvos, ha rendszeres kezelésre van szükségem? Az esélytelenek nyugalmával teszik fel a kérdéseket. A nincstelenek.

Kalmár Péter írása.

Kép: hvg.hu

Nyilvánvalóan egy igen fontos téma az „elektronikus cigaretta (e-cigi) forgalmazását újraszabályozó egészségügyi salátatörvény”, de érthetetlen, hogy miért lehet ez lényegesebb, mint például azoknak a százezreknek az élete és sorsa, akik napról napra élnek. Vajon azt gondolja a politikus, hogy éppen az e-cigi apropóján lehet áttörést várni? Egyáltalán kinek szól az üzenet?

Persze még százával lehet álügyeket, meg PR-megoldásokat találni (vagy kreálni), olyanokat, amelyek mögött még mindig a „mutyi” meg „haverok” vannak, de ez csak a felszín. Viszont megtudni azt, hogy mi van a mélyben, ahhoz picivel lejjebb kellene ásni. Ja, hogy az erőfeszítéssel jár.

Ha ez végre megtörténne, talán könnyebb lenne észrevenni azokat, akik az esélytelenek nyugalmával élik napjaikat. Azokat, akik a nagyvárostól csupán 50 km-re élnek, de számukra ez a távolság sokszor években (évtizedekben?) mérhető. Vagy azokat, akiknek még mindig csak a közmunka függősége és a vele járó megalázottság jár. Ördögi kör ez, könnyű beleragadni, kilépni már annál nehezebb.

Hogy mennyien ragadtak ebbe bele, azt nehéz pontosan megmondani, de a különböző számokból arra lehet következtetni, hogy milliókat érinthet a helyzet: a szegénység, a létfenntartás nehézsége, a napi problémákon való túllépés esélytelensége, a túlélés. És hogy mi jön a túlélés után? A következő óra. Nagyjából ennyire lehet tervezni.

Ennek az egésznek az okait foghatjuk még a külső meg belső ellenségekre, meg a „az elmútnyócra, meg a huszonötévre” lehet még marakodni a szavazók koncain egy ideig, aztán vége. Mondjuk ki hangosan és lassan, hogy mindenki értse: nem fog meg-ol-dód-ni!

Csak meg nem hallgatott és válaszra sem méltatott kérdések vannak, és ezek is csak sokasodnak. Mindegy, hogy ki teszi fel ezeket, lehet diák, felnőtt, vagy nyugdíjas, de választ nem kap.

Miért vagyok kevesebb annál a diáknál, aki a megyeszékhely középiskolájába jár? Miért nincs normális közlekedés a faluból, hogy munkát vállalhassak végre? Miért nincs a településen orvos, ha rendszeres kezelésre van szükségem?

Az esélytelenek nyugalmával teszik fel a kérdéseket. A nincstelenek.