Osztályok foglyai

2015.11.21. 08:42

A szociális háló csúcsán lenni kényelmes, aki alul van viszont nem szereti, ha emlékeztetik helyzetére. Üres maradt az osztályok koporsója.

football-working-class.jpg

Kép: socialistpartyp.files.wordpress.com

Semmi sem illusztrálhatná jobban, hogyan léteznek egymás mellett, alatt és felett ma a társadalmi osztályok Nagy-Britanniában, mint Mike Savage új könyve. A 161 ezer emberből, aki kitöltötte a BBC honlapján 2011-ben felkerült osztály kérdőívet, 4,1 százalék vallotta magát vezérigazgatónak.  Ez a szám húzszor annyi, mint amennyien valójában a munkaerőpiacon ebben a státuszban dolgoznak. Ezzel szemben hányan valloták magukat takarítónak? Ezek után talán nem lesz meglepő: sehányan. A szociális háló csúcsán lenni kényelmes, aki alul van viszont nem szereti, ha emlékeztetik helyzetére. Üres maradt az osztályok koporsója (Richard Hoggart kifejezésével élve).

A London School of Economics szociológusai a kérdőív eredményei alapján hét osztályra osztották a társadalmat,hogy feltárják a hatalmas és egyre növekvő egyenlőtlenségeket a gazdaság és a hatalom, az elit és a prekariátus között. Érvényüket vesztették a régi megkülönböztetések, a felső-, közép-és munkásosztály kategóriák már nem állja meg a helyüket. Új, köztes elnevezésekre van szükség, amelyek reflektálnak a társadalmi mobilitásra és bizonytalanságokra.

A mai brit társadalom leggazdagabb rétege a társadalom mindössze 6 százaléka, többnyire oxfordi, vagy egyéb elit egyetemi diplomával bír. Az új elitet az „alapított” középosztály követi, jellemzően jómódú, társasági és művészetkedvelő "tagsággal". Érdekes adalék, hogy a londoni színházjegy-eladások, a közvéleménykutatási eredmények megjelenése utáni héten, 191 százalékkal nőttek. Mintha az „alapított” középosztálybeliek a gyakoribb színházlátogatással próbálnák megőrizni helyüket a társadalmi ranglétán. Ugyanennyi pénzzel ugyan, de kevesebb kapcsolattal és kisebb művészetek iránti érdeklődéssel rendelkeznek a műszaki középosztálybeliek.  

Legjobban viszont a brit munkásosztály felépítése változott. Az új tehetős munkásosztály relatív jómódban él, jó életkörülmények között, ahogy a hierarchiában alattuk helyet foglaló feltörekvő munkások is. Abszolút és relatív értelmbe is a legnagyobb vesztes a két legalsó osztály, a klasszikus munkásosztály és a prekariátus. A bizonytalan élet, kilátástalanság jellemzi őket. Dolgoznak, de alacsony beosztásban, terveznek, de csak rövidtávra.

Átjárás nincs az alsóbb osztályok és a középosztály között. A középosztályban viszont gyakori a mozgás. Aki egyetemre jár, jobban hozzáfér a társadalmi és kultúrális tőkéhez, több kapcsolata lesz, nyitotabb lesz a művészetek iránt és hamar az „alapítottak” között találja magát. Ha viszont ez ember igazán sok pénzre is vágyik emellé, nem elég csak szimpla egyetemre járnia. Az Oxfordhoz hasonló elit iskolákban kell diplomázni és utána Londonban dolgozni, hogy az angol társadalom legfelsőbb 6 százalékába tartozzon.

Ahogy nőnek az egyenlőtlenségek, úgy nő a sznobizmus is.  Jó példa erre a könyvben megszólaltatott targoncavezető, aki tagadja saját identitását, tagadja a munkásosztályt. Nem akar egy olyan osztály tagja lenni, ahol tolvajokkal és munkakerülőkkel van egy kalapba.

Fogoly lett a munkásosztály, a megosztottság foglya. Megosztottak kapcsolataikban és megosztottak önmagukban is. A politikusok ezt használják ki választásról választásra. És ezért tudott megszilárdulni az új elit gazdasági, kulturális és társadalmi tőkéje is.

(Az írás a Guardian alapján készült.)

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr518095986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

n.n.n. 2015.11.21. 09:41:49

Szeretnék egy-egy cikket a transzfóbia és a nők elleni erőszak osztályharcos értelmezéséről is. (Ez szarkazmus, de egyébként komolyan gondolom.)

Kiinduló pontnak alkalmas lehetne a radikális feminizmus elmélete a transzneműségről, illetve az azzal kapcsolatos "gondolatok" és elméletek, hogy a nők biztosan miért akarnak egyetemen tanulni és miért akarnak egyetemi diplomát és azt miért nem szabad megengedni nekik.

Hogy nehogy eltévedjen valaki: úgy kell folytatni, hogy a nők egyrészt biztosan sznobizmusból akarnak egyetemi diplomát és talán még olyan munkát is, aminek a béréből megélhetnek, ne adj' isten el tudják tartani a családot, másrészt meg nyilván azért, mert a szociális háló csúcsán lenni kényelmes. Vagyis ha egy nő egyetemen tanul és egyetemi diplomát akar, annak a nőnek ilyen aljas indítékai vannak: ezeket szokás is hangoztatni. Nemcsak tahó férfiak, hanem még feministák köreiben is. Láttam arról feminista értekezést is, hogy az miért abnormális, ha a nők "férfias", férfiak által uralt és egyesek szerint férfiak számára fenntartott foglalkozást és végzettséget akarnak. (A "feminista" plusz ehhez még annyi, hogy az ilyen "nőietlen" nők a női nem árulói stb.)

Elnézést, hogy nekem mindenről a következmény jut eszembe: a többé-kevésbé nyílt erőszak. (A klasszikus baloldalnak, azt hiszem, ehhez is megvan a terminológiája.)

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2015.11.21. 12:41:06

Ez a cikk egyszerre semmitmondó, és ha nem is hamis nótát fújó, de legalábbis lejárt lemezt játszó. A lejárt lemez itt az osztály-kategorizálás. Nincsenek már olyan éles osztály-elkülönülések, mint régen. Nincsenek "osztály-öntudatok". A zemberek főleg nem osztályokba sorolják magukat. Nem osztály-problémák, hanem elsősorban szegénység- vagy elnyomottság, jogtalanság, szabadság-hiány problémák vannak, no meg persze a nagyon nagymértékű egyenlőtlenség problémája. Ezeket ma nem az osztály-kategorizálás írja le megfelelően.

Bármiféle osztályozás (a a fogalom szó szerinti értelmében) "dobozolást", felosztást jelent. Úgy működik, hogy először egy veszünk egy adott minőséget (ami az osztálynál a munka típusa szerinti státus), majd azt mennyiségi alapon felosztjuk. Ez a felosztás ma már pontatlan, nem releváns. A releváns felosztás a jövedelem alapú, az anyagiak szerinti felosztás. Mivel a (z egyik) probléma a szegénység, és az egyenlőtlenség a felosztásnak ebből kell kiindulnia. Így pl. ma Magyarországon nem munkások, még kevésbé proletárok, vagy parasztok vannak, hanem a jövedelmük alapján legalább 4 markáns réteg: a. hajléktalan, vagy régóta munkanélküli, legfeljebb néha közmunkás lecsúszottak. b. minimálbéres, de fixen dolgozók, c. kvalifikáltabb, többet kereső munkások, középvezetők, értelmiségiek, közép-vállalkozók, seftelők d. nagyvállalkozók, tőkések, a politikai elit haszonélvezői.

Vagyis még egyszer: a társadalmi csoportok felosztása elkerülhetetlen, de akkor az legalább legyen a valóságnak megfelelő, életszerű, és legyen probléma-centrikus, vagyis anyagi, jövedelmi alapú. Mert az emberi jó-vagy rosszlétet elsősorban nem az "osztálya", a társadalmi helyzete, hanem nagyon konkrétan az anyagi helyzete "okozza". és az elsőrendű fő cél az (a baloldal célja), hogy az emberek életminőségét javítani kell a mostani kriminálisan rossz szintről, és ehhez, ha kell, akkor nivellálni kell, magyarul egyenlőbben, igazságosabban elosztani az adott pillanatban mindig véges mennyiségű javakat.

n.n.n. 2015.11.21. 16:41:33

Tetszett "az osztályok koporsója" fordulat is. El lettek tehát ezek szerint temetve, vagy mégse? Az embernek az üres koporsóról természetesen Krisztus koporsója jut eszébe.

midnight coder 2015.11.23. 07:21:54

@ipartelep: Van igazságod, de az élet még ennél is picit bonyolultabb.

Az igaz, hogy a régi egyszerű osztálytársadalom már rég a múlté. Viszonylag kevesen dolgoznak, élnek hasonló helyzetben. Régen ott voltak a nagy gyárak, amik tömegesen alkalmaztak betanított fizikai melósokat. Akik valahol jogosan mondták, hogy ők termelik meg a javakat.

Ma már ezt a melót legtöbbször vagy gépek végzik, vagy kicsi kínaiak. Ilyen melóból szinte csak az maradt, aminek az eredményét nem igazán éri meg vagy nem igazán lehet szállítani, Pl. mezőgazdaság, építőipar, illetve pár pici összeszerelőüzem.

E helyett millió ember van, millió különféle helyzetben, különféle érdekkel, még akár egy szakmán belül is.
Pl. nem biztos, hogy a vidéki informatikai cég tulajdonosa többet keres, mint a pesti multinál dolgozó beosztott szofterfejlesztő. Vagy akár egy pesti maszek szobafestő. De a vidéki szoftverfejlesztő azt is megteheti, hogy kimegy mondjuk az angolokhoz, vagy akár az USA-ba ha elég fiatal és tehetséges, és máris alsó hangon 5x-ösét viszi haza mint az itt dolgozó pesti kollégája.

De nem csak a lé határozza meg a tudatot. Nem mindegy az sem, hogy azt a pénzt mennyi munkával keresed meg, mennyi szabadidőd marad utána, azt hol töltöd el. És lehet, hogy ha ezt is beleszámolod, akkor a vidéki szoftverfejlesztő jobban él mint a pesti vagy akár a londoni kollégája.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2015.11.23. 15:19:54

@midnight coder: Az "élet" (+ a világmindenség, meg minden) nem picit bonyolult, hanem szó szerint elmondhatatlanul bonyolult. Én, aki filozófiai értelemben fizikalista vagyok, erről tudnék mesélni ezt azt, de most itt nem. Viszont, ha valami rendkívül bonyolult, akkor az azt is jelenti egyben, hogy nagyon sokféle- sokrétű interpretációja is van neki. Ezen értelmezések, és ábrázolások között választani kell, hiszen mindegyik másra való. (Eddig a probléma vázlatos, absztrakt leírása.)

Ez úgy kapcsolódik ehhez az "osztálykérdéshez", hogy szem előtt kell tartani, hogy egyáltalán miért is volt szükség erre az osztály-szempontú kategorizálásra. Hát bizony erre azért volt szükség, mert a társadalmi csoportokat elsősorban az érdekeik mentén szétválogatva próbálták meg ábrázolni. Ez teljesen ésszerű szempont, sokkal ésszerűbb, mint ha pl. a munkájuk, hobbijuk, vagy nadrágméretük alapján osztályozzák őket. Miért pont az érdekük a fontos? Hát azért, mert az érdekekre támaszkodva lehet a társadalmi változtatásokat megfogalmazni, megalapozni. És persze az egyes társadalmi csoportoknak egymástól markánsan eltérő érdekei vannak - ez maga feltétele a felosztásnak.

Régebben, ezek az érdekek, sokkal pontosabban egybeestek az emberek foglalkozás-szerinti felosztásával. Így alakultak ki a klasszikus osztályok, a munkás, paraszt, értelmiségi, tőkés, stb. De ma már ez sokkal kevésbé van így, ezért beszélek arról, hogy a tisztán foglalkozás a alapú felosztást sutba kell vágni, helyette sokkal jobb az anyagi javak alapú felosztás. Azért jobb, mert ez fogja a legpontosabban kifejezni az adott "osztály" érdekeit. Azokat az érdekeket, amelyek végül is a társadalmi mozgások kiindulópontjai.

Tehát még1x: A klasszikus osztály-alapú felosztás is az érdekeket próbálta ábrázolni, csak mostanra annyiban változott a helyzet, hogy a társadalom csoportjainak érdekeit az a típusú felosztás már nem fejezi ki olyan jól.

Viszont ezt túlzásba sem kell vinni, mint ahogy te teszed, hogy még a nagyrészt szubjektív életminőséget ("jobban él") is belevennéd ebbe szempontként, hiszen ha egyszer szubjektív, akkor nincs objektív mércéje. Lásd még a malacok elégedettségét az ólban, ha sok, és finom a moslék.

Sajnos, ennél hosszabban ezt nem tudom magyarázni (pedig kéne, tudom). úgyhogy...

Tamás Nagypál 2015.11.23. 21:23:09

@ipartelep: Az osztályharc és egyáltalán az osztályok beazonosítása klasszikus marxi értelemben azért nehéz a neoliberalizmus korában, mert ebben a rendszerben az ideális munkás a szuverén kisvállalkozó, aki, szemben az ipari vagy agrárproletárral, rendelkezik a termelőeszközök fölötti tulajdonnal. Az új uralkodó osztály már nem gyárak vagy földek birtokosaként ragadja magához a hatalmat, hanem a globális piac infrastruktúrájának tulajdonosaként pl. az intellektuális tőke szabadalmainak vagy a pénzpiac kontrollján keresztül. Az alattuk lévő populáció ("a 99%") alapvetően két részre oszlik aszerint, hogy megfelel-e a neoliberális hiperproduktivitás ráerőszakolt normájának. Aki képes/hajlandó saját humán tőkéjét életének vállalkozójaként a piacon befektetni, "keményen dolgozó kisemberként" a társadalom hasznos tagja lesz, függetlenül attól hogy az illető nagyvállalkozó, Uber sofőr, vagy egyetlen tulajdona az önéletrajza. Alattuk vannak a "nem produktív", "fölösleges" tömegek, munkanélküliek, menekültek, a társadalomból biopolitikai törésvonalak mentén kizártak, akiket a neoliberalizmus elnyomó apparátusai jó esetben halni hagynak, rosszabb esetben aktívan irtanak. Ezen csoportnak az "egészséges" populációról való leválasztása, életük értéktelennek minősítése maga is része a piaci versenynek, aminek technokrata, objektivista retorikája mögött kőkemény fasiszta erőszak húzódik.

A helyzetet tovább bonyolítja (mint azt a fentebb linkelt cikk is írja), hogy sem a korábbi uralkodó osztályok (arisztokrácia illetve ipari nagytőkések), sem a velük szemben álló (agrár ill. ipari) proletariátus nem tűnnek el, maximum a centrumból láthatatlanná válnak.

ipartelep · http://ipartelep.blog.hu 2015.11.23. 22:31:42

@Tamás Nagypál: Hát, erre röviden csak azt mondom, hogy itt a baloldalnak már nem is a kabátot kell újra gombolnia, hanem egy teljesen új kabátot venni. Vagy talán azt sem, hanem egy hősugárzót. Ezzel próbálom érzékeltetni, hogy mennyire ócska, elavult, érvénytelen kategóriák, fogalmak ezek az osztályharcolós izék. És amíg ezt a baloldal nem ismeri fel, addig és egyre inkább közröhely tárgyai lesznek ezekkel a régi "terminológiákkal". És ez amúgy nagyon sajnálatos, mert a civilizáció semmilyen problémájának megoldása nem várható a gyakorlatilag idióta jobboldaltól.