Miközben egyre magasabb a túlsúlyosak aránya, addig a tömegmédiában egyre valószínűtlenebbül tökéletesen néznek ki az emberek. Egy brit becslés szerint az átlagember hetente ötezer photoshoppolt képpel találkozik, és ezek jelentős része fehér, nagy mellű, karcsú derekú, sovány nőket ábrázol.

Tüttő Kata írása.

Kép: http://aberdeenyouth.info/

Így 35 évesen már nem kellene, hogy érdekeljenek a tizenévesek körében felbukkanó "testkép" trendek, vagy legalábbis nem kellene magamra venni, de hat rám. Mert amikor először olvastam az egyébként provokációnak szánt bikinihídról azért csak megnéztem, hogy nekem van-e ilyenem.

Az, hogy thighgap-em (combrés) nincs és nem is volt, az tök nyilvánvaló. És ha tetszene se tennék érte keresztbe egy fogpiszkálót sem. Jobb helyzetben vagyok, mint a mai tizenévesek, mert már van "mentségem a testemre", elmúltam 35 éves, szültem, szoptattam két gyereket.

Már van mentség a striára, narancsbőrre, a nem kockás hasra és a ráncokra. Persze ez sem teljesen igaz, mert ha ma kinyitom a korosztályomnak szánt női magazinokat, ott is olyan egyszerre sikeres családanyák, színésznők, üzletasszonyok vannak akiknek a teste is "tökéletes".

Igen, emlékszem a tízes éveimre, már akkor sem volt könnyű, pedig még nem voltak óriásplakáton tökéletesre photosppolt bikinimodellek, és nem volt annyi testrésszel szemben elvárás.

Amikor én tizenéves voltam, az aggodalom fő oka az volt, hogy lesz-e mellem vagy sem. És már ez is épp elég frusztrációt okozott. Mert hiába nőttem fel normális családban, akkor már csak a korosztály, a közösség véleménye számított.

Persze én is ismerem a mantrákat: "fogadd el önmagad, csak az egészség a fontos, hogy te jól érezd magad a testedben, ezek a lányok nem valódiak, nekik is vastag a combjuk csak szépen vannak photoshoppolva" stb.

Persze, hogy tudom, hogy nem valódi, hogy nem ennyire, vékony, sima, tökéletes..., de mégis hatással vannak rám. Mert hiába van normál testtömeg indexem, étkezem egészségesen, hiába edzettem egész életemben rendszeresen soha nem fogok úgy kinézni (és erre 15 éve sem volt esélyem), mint az a lány az óriásplakáton. És ez tök normális! TUDOM, ma már!

De hiába beszélünk róla egyre több fórumon, hiába téma egyre több műsorban, hogy ne állítsunk a nők elé elérhetetlen példákat, ha kinyitok egy nőknek szánt újságot abból továbbra is majd minden oldalról ijesztően vékony, de nagymellű, kerek fenekű, bikinihidas, combréses lányok mosolyognak.

Amíg én tizenévesen csak frusztrált voltam a testem miatt addig ma a tizenévesek negyede evészavarral küzd, extrém edzésekbe kezd, vagy ha meg tudja fűzni a szüleit, amint lehet sebésszel korrigáltat, az orrától a szeméremdombján át a fenekéig mindent.

Keveset beszélünk arról, hogy a lányok egy része 12 évesen elkezd menstruálni, majd 15 évesen már cikluszavara van, mert nem eszik.

És akkor előtör belőlem hogy tenni kellene valamit. Szabályozzunk!! De mit is? Szülessen törvény arról, hogy a TV-ben és újságokban a társadalmi arányoknak megfelelően kelljen különböző testalkatú, életkorú, származású nőket szerepeltetni? Tiltsuk meg törvényben a photoshoppot? Írjuk elő, hogy több nőt kell más szerepben megmutatni?  Mit tehet a szabályozó, vagy egyáltalán tehet-e valamit? Hol vannak a határok? Olyan ez mint a cukor? Nehéz neki ellenállni, miközben lassan mérgezi a testet. Legyen rá termékdíj? 

Igen, adni kellene jó mintákat, példaképeket, ebben azért valamit haladtunk előre, de ezeket a példák főlek a huszasoknak-harmincasoknak szólnak.

Mit tehetünk a mai tinikért?

(A bejegyzés eredeti megjelenésének helye.)