A velünk élő Marx

2015.02.15. 12:51

Az emberhez méltó élet: ez Marx számára mindenekelőtt a nélkülözést nem szenvedő, tehát anyagi javakkal kellőképpen ellátott, boldog, racionális, felvilágosult emberi élet, mely fogékony a minőségi kultúrára, és mely maga is képes az alkotásra.

Marosan Bence Péter írása.

karlmarxblue72.jpg

Fotó: galleryhip.com/

2014. november 13-14-én kétnapos Marx-konferencia volt a Corvinus Egyetemen, a Társadalomelméleti Kollégium szervezésében, „Elidegenedés és emancipáció – Karl Marx és a Gazdasági-filozófiai kéziratok” címmel. A konferencia ötlete az aktuálpolitikai események nyomán vetődött fel. Mint az közismert a hazai politikai élet egyes figurái Marx szobrának a Corvinus Egyetem aulájából való eltávolítását szorgalmazták. Az indok is közismert: Marx állítólagos antiszemitizmusa volt. Meg kell jegyezni, hogy a valós antiszemitizmus ugyanezeket a politikusokat más, jelenleg piedesztálra emelt, Marxszal össze nem mérhető intellektusú, teljesítményű szerzők és történelmi személyek esetében a legkevésbé sem zavarja. A valóságos okot, mint az minden gondolkodó ember számára nyilvánvaló volt, az a szerep jelentette, amelyet Marx a baloldali mozgalmak történetében betöltött. A kezdet kezdetén egy Marx-konferencia gondolata azért merült fel, hogy ily módon demonstráljuk a szélesebb közvélemény számára, hogy Marx az egyetemes kultúrtörténet olyan kimagasló alakja, aki megérdemli, hogy az ország első számú közgazdasági egyetemén a saját jogán szobra álljon; már csak azért is, mert a modern közgazdaságtan „alapító atyái” közé tartozik.

A kezdeményezést a Társadalomelméleti Kollégium karolta fel. Mivel a szervezők közül többen szorosan kötődtek a filozófiához és a hazai filozófiai közeghez, ezért a meghívott plenáris előadók többsége is filozófus volt; bár voltak olyan plenáris előadások, melyek nem filozófiai, hanem kimondottan politikaelméleti irányból közelítették meg Marxot; (mindenekelőtt Ágh Attila előadása). A plenáris előadásokat Ágh Attila, Heller Ágnes, Kelemen János, Kis János, Miklós Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Sebők Miklós, Szalai Miklós, Weiss János tartották. A plenáris előadókkal együtt összesen 35 előadásra került sor.

A konferenciának a kimondott, elsődleges célja egyfelől az lett, hogy megmutassa, létezik eleven hazai Marx-diskurzus, másfelől pedig az, hogy ennek a diskurzusnak a legkülönbözőbb „hangjait” és irányait megszólaltassa. Elhangzottak Marxszal kapcsolatban pro és kontra állásfoglalások; voltak kifejezetten eszmetörténeti fejtegetések, voltak, amelyek a marxi elméletek gyenge pontjait vagy erősségeit elemezték, alkalmasint a jelen társadalmi-történelmi helyzet fényében vizsgálva azokat. Marxszal szemben kritikus előadásokat is szerettünk volna prezentálni; pontosan azért, mivel a marxi életmű egyik állandó, hangsúlyos motívuma éppen a kritika, és Marx soha nem félt attól, hogy gondolatait, írásait kitegye a kritikának; ahogy barátait is habozás nélkül keményen bírálta, ha szükségesnek érezte. A gondolat, a tudomány csak a kritika révén tud előrehaladni; amennyiben az a racionális vita, érvek és ellenérvek útján valósul meg, és bizonyítható tényekre támaszkodik.

Az előadásokat követő viták során az is világossá vált, hogy – a Marx születése óta eltelt lassan 200 esztendő ellenére – a Marx-diskurzusnak, a marxi életműnek, valamint az életmű hatástörténetének még jócskán vannak olyan elemei, melyek további vizsgálatra, továbbgondolásra és megvitatásra szorulnak.

Az teljesen világos – és ezt a konferencia előadásai csak egyértelműbbé tették –, hogy az alapkérdés, amelyet Marx annak idején felvetett, és amely munkásságát inspirálta, még ma is aktuális; és vannak a világnak olyan helyei, ahol ez a kérdés ugyanolyan módon aktuális, mint Marx korában. Arról a kérdésről van szó, hogy emberek tömegei miért kénytelenek emberhez méltatlan körülmények között élni, és mit lehet azért tenni, hogy ezek a körülmények megszűnjenek, illetve, hogy a társadalom ne termelje újra minden egyes nemzedékkel a tömeges nyomort. Még mindig égető kérdés, hogy hogyan lehet megteremteni, és hosszú távon biztosítani az emberhez méltó élet feltételeit a társadalom minden tagja számára. Az emberhez méltó élet: ez Marx számára mindenekelőtt a nélkülözést nem szenvedő, tehát anyagi javakkal kellőképpen ellátott, boldog, racionális, felvilágosult emberi élet, mely fogékony a minőségi kultúrára, és mely maga is képes az alkotásra. Olyan kérdés és olyan feladat, ez mely minden politikus számára irányadónak kellene, hogy számítson.

Én baloldalinak vallom magam. Baloldalinak lenni számomra ezt jelenti: a vesztesek oldalára állni. (Mert a győztesek általában értenek hozzá, hogy kiálljanak a maguk érdekeiért, és biztosítsák azokat). Úgy gondolom, hogy amíg egy társadalomban, amíg a társadalmi újratermelés folyamatában vannak vesztesek, addig a baloldaliságnak, és speciálisan a marxi kérdésfeltevésnek is van létjogosultsága. Eduard Bernstein és Lenin egy évszázaddal ezelőtt zajlott vitájában ma Bernstein oldalára állnék: revolúció helyett evolúció, proletárforradalom helyett a munkavállalói jogok folyamatos erősítése és szélesítése a parlamentáris demokrácia keretei között. Ebben vannak, akik nem értenének velem egyet. De mégis van egy pont, amelyben – úgy gondolom – a konferencia valamennyi résztvevője egyetértett: az a társadalom, amely lehetővé teszi és folyamatosan termeli a tömeges nyomort, kritikára és átalakításra szorul mindaddig, amíg csak ez a nyomor vitathatatlanul fennálló társadalmi realitás.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr487157873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Hyde 2015.02.16. 09:16:15

Az evolúció és a revolúció nem helyettesíthető egymással.

beszélő majom · http://beszelomajom.blog.hu 2015.02.16. 11:40:40

Marx mennyire volt otthon a munka világában?

Én úgy tudom, egész életében a dúsgazdag fiú-barátjával, Engelssel tartatta magát el.

Surci11 2015.02.16. 11:41:11

Ma a megvalósult marxizmusban élünk. Lumpenek milliói élősködnek az adófizetők pénzén, akiket az államok egyre nagyobb elánnal rabolnak ki a fentiek szavazataiért. Szal nemtom mit akar még a postíró meg a konferenciázók, vezessük be a hadikommunizmust, vagy mi?
süti beállítások módosítása