Restelled, hogy a látogatókat nem tudod, ahogy szeretnéd, tiszteséggel vendégül látni, de szegénységed még büszkeségednél is nagyobb. Annyi ennivalód van csak, amennyit itt, a magyar menekülttáborban kapsz és a többi koszovói család megoszt veletek. Még cigit is a tolmács ad. Öltözéked otthoni viszonylatban is viseletesnek számít, a gyerekeidnek nincsenek játékaik, a feleséged által összepakolt kis táskákban elfér szinte mindenetek, amitek csak van. Az a pár száz euró, amit a rokonok adtak az útra, jórészt már a csempészek zsebeben van.

Haathi írása. 

Hogy hogy lehet üres zsebbel felkerekedni és fejjel a schengeni falnak menni? Úgy, ha csak két választásod van: a mindent felemésztő nyomorba lassan belefulladni és végignézni, ahogy a gyerekeid is alámerülnek, vagy fogni magad és vesztenivaló híján megprobálni, hátha valahol hagyják, hogy kemény munkával gondoskodj azokról, akiket annyira szeretsz.

Koszovó, a hazád, csak papíron létezik, szinte semmit nem nyújt polgárainak. Munka nincs, az orvost nem tudod megfizetni, a gyerekek iskolai könyveit se tudod megvenni. Arra sincs pénzed, hogy lefizess valakit, ha bármi ügyes-bajos dolgod akad. A hazád düledezik, az utak katasztrofálisak, a rendőrök pénzéhesek és nem védenek meg, ha téged vagy a családodat valaki bántani akarja. Igazsága annak van, aki erős és gazdag. Boldog voltál, amikor elnyertétek a függetlenseget és dacosan reménykedtél, hogy itt, szüleid földjen fogsz te is megöregedni. Most már csak annyit szeretnél, hogy a gyerekeidet többet ne lásd éhezni.

A faluban az emberek összetartanak, de mióta a háboró után visszatértetek a romok közé, máshogy néznek rád. Előtte is tudták, hogy az anyád szerb, de nem sokat törődtek vele; azóta láthatatlan fal épült közétek pedig együtt menekültetek az “etnikai tisztogatás” elől. Gúnyolnak és kerülnek, senki nem barátkozik veled; úgy érzed, azért se kaptál munkát hentesként a környéken, mert anyai ágon egy rohadt árulónak tartanak. Elköltöznél, de hova, máshol sincs munka és üres zsebbel, ilyen pedigrével hol találnál új otthont Koszovóban?

Nem akarsz csempész lenni, nem akarsz bűnöző lenni, nem akarsz se alkoholista, se öngyilkos lenni. Családapa akarsz lenni. Dolgozó ember akarsz lenni. Tudod, hogy ha elindulsz Európába, veszélybe kerülhettek, kiszolgáltottak lesztek, becsukhatnak és bajotok is eshet. Tudod, hogy visszaküldhetnek, tudod, még egyszer nem kapsz kölcsön a rokonoktól, legfeljebb egy dobásod van. De ránéztél a földön mászó legkisebb gyerekedre, aki még nem tudja, mi az a nyomor. Úgy döntöttél, ha rajtad múlik, ne is tudja meg. Elindultok.