Ha a magánvéleményemre kíváncsiak a fiatalok, akkor azt tudom mondani, hogy azért, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a szakszervezet az a szervezet, amelynek olyan fontos dolgokat köszönhetnek a munkavállalók, mint a tisztes bérek, a fizetett túlórák, a bérpótlékok, a munkahelyi egészség és biztonság, a munkavállalók közötti megkülönböztetés tilalma, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, a fizetett éves szabadság, a szülési szabadság, a betegszabadság, és még hosszan sorolhatnám. Fiatal szakszervezeti vezető kollégáim a mi feladatunk és a mi felelősségünk, hogy a jövő generációkhoz eljuttassuk a szakszervezetek üzenetét.

Nagy Viktória, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági tagozatának alelnökének írása.

Őszintén szólva, ha egy fiatal ezt kérdezi tőlem, mindig elgondolkozom, hogyan is közelítsem meg a kérdést. Azon már régen felülemelkedtem, hogy régi és új ismerőseim körében még mindig megdöbbenést kelt, ha a „Hol dolgozol?” kérdésre elmondom, hogy egy nagy szakszervezeti konföderációnál. Inkább azt próbálom megértetni a kérdés feltevőjével, hogy miért is fontos az, amit a szakszervezetek tesznek, képviselnek.

Na, de vissza a címben szereplő kérdéshez. Miért legyél szakszervezeti tag?

Nos, ha rövid – és kissé demagóg – akarok lenni, akkor azért, hogy legyen beleszólásod abba, ami mint munkavállalóval történik Veled, hogy ne döntsenek Rólad, Nélküled.

Ha kevésbé hatásvadász választ akarok adni a kérdésre és az érzelmek helyett inkább az észérvekre apellálok, akkor felsorolhatom a szakszervezeti tagságból származó előnyöket (ezek persze ágazati szakszervezetenként eltérőek):

-          ingyenes jogi tanácsadás

-          ingyenes vagy kedvezményes biztosítások

-          kedvezményes mobiltelefon előfizetés

-          kedvezményes bankszámlacsomag

-          tagkártyával igénybe vehető szolgáltatások (pl. olcsóbb tankolás, kedvezményes vásárlás bizonyos üzletekben, éttermekben, stb.)

-          továbbképzéseken való részvételi lehetőség

-          ingyenes szakszervezeti újság, hírlevél a legfontosabb munkavállalókat érintő hírekkel

-          ingyenes vagy kedvezményes közösségi programok, rendezvények

-          segélyezés bizonyos magánéleti helyzetekben

-          kedvezményes üdülési lehetőségek szakszervezeti üdülőkben, stb.

Ha összeadjuk mindezt – és persze, ha a tag ténylegesen él is a számára biztosított lehetőségekkel –, akkor úgy gondolom, hogy bőven megéri az a havi átlagosan 1000 – 2000 Ft közötti tagdíj. És akkor ebben az érvelésben még nem is említettem magát az érdekvédelmet, az úgymond a hab a tortán, az extra, amit a szolgáltatások mellé kap a tag.

Ha viszont a magánvéleményemre kíváncsiak a fiatalok, akkor azt tudom mondani, hogy azért, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a szakszervezet az a szervezet, amelynek olyan fontos dolgokat köszönhetnek a munkavállalók, mint a tisztes bérek, a fizetett túlórák, a bérpótlékok, a munkahelyi egészség és biztonság, a munkavállalók közötti megkülönböztetés tilalma, az egyenlő munkáért egyenlő bér elve, a fizetett éves szabadság, a szülési szabadság, a betegszabadság,… és még hosszan sorolhatnám.

A szakszervezetek azért küzdenek a 18. századi kialakulásuktól napjainkig, hogy a munkavállalók jobb munkakörülmények között, tisztes bérért tisztes munkát végezhessenek szerve a világon. Manapság már természetesnek tűnhetnek azok a dolgok, amelyeket az évek során elértünk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a munkavállalók összefogása nélkül, a szakszervezet intézménye nélkül ezek a dolgok nem jöhettek volna létre.

Ahhoz pedig, hogy további eredményeket tudjunk elérni és megtarthassuk az eddigieket (mert ugye amit adtak azt el is vehetik) szükség van a minél nagyobb számú és aktív részvételt vállaló szakszervezeti tagságra, köztük véleményem szerint kiemelten a fiatalokra, akik modernitást és fejlődést hozhatnak a rendszerbe.

Azt a legfontosabb megérteni, hogy – és most megint kicsit demagóg leszek – együtt erősebbek vagyunk, és több mindent tudunk kiharcolni mindannyiunknak, mint egyenként csak saját magunknak.

Tudom, hogy manapság már nem feltétlenül „trendi” egy közösséghez tartozni és aktívan felvállalni a gondolatainkat, kiállni az érdekeink mellett. A legújabb ifjúságkutatás – Magyar Ifjúság 2012 – szerint az én generációm az ún. „csendes generáció”, amelynek tagjai inkább otthon ülnek a számítógép, vagy még inkább a tablet vagy okostelefon billentyűit nyomkodva, céltalanok és elveszettek, nagy részük munkanélküli, nem érdekli őket a közélet, nem formálnak véleményt és – ez a kedvencem – „kádári nosztalgiával” tekintenek egy olyan korra, amikor még legtöbben nem is éltek.

Én erre azt tudom mondani, hogy hiszem és remélem, hogy ez a kutatás korántsem mutat helyes képet a felnövekvő generációról. A mai fiatalok igenis értelmes, okos, gondolkodó állampolgárok, akik fel tudnak lépni az érdekeik védelmében, gondoljunk csak például a felsőoktatás átszervezése ellen tartott megmozdulásokra. Szóval inkább csak arról kellene meggyőzni őket, hogy a szakszervezeti tagság fontos, a kivonulás pedig nem megfelelő válasz.