Józsefváros ma egy forró és árnyékos, izzadt és izzadós, sejtelmes és bűnös, szomorú és reménykedésben bővelkedő, Palotanegyeddel hivalkodó, környékének felújítása (ez errefelé mindig betonozást jelent) ellenére Lujza utcákkal leszakadó, munkás és értelmiségi, középosztálybeli és underclassban bujkáló, őrzött, kontrollált és megúszni akaró, kriminalizáló és hajléktalanokat felsegítő, feltűnősködő és meglapuló, fényképezhető és fényképet kézből kiverő, divatos és pólót hasra felhúzó, dzsentrifikált és kapualjak mögé visszahúzódó, renyhe és boxos, gasztro slammer és földre szotyizós, Aurórában fixi bringával zakatoló és 99-es buszon jegy nélkül utazó, csendes és Népszínház utcával fülsiketítően hangos, felújított és antik kerület. Ebben a kerületben idővel valami történni fog, innen valakiknek idővel el kell mennie.

Böcskei Balázs írása.

„Halálig marcangolnak, de nem zabálnak sokat
Nálunk hagyomány megtörni a szokásokat
Akinek ezer tonna nyomja a vállát annak meg se kottyan a világ súlya
A feláldozottak balladáját régesrég kívülről fújja,
hogy sose volt jövője, csak is múltja
Feláldozzák újra-meg újra,
de máglyáját más hóhér gyújtja.” 

(Hanoi: Feláldozottak balladája)

„Tudna adni szállást vagy 10 forintot?” – kérdezi egy megállapíthatatlan korú hölgy a körút józsefvárosi „bejáratánál”, aki általános iskoláskorú kislányával sétál 23:00 után a sötét, ugyanakkor 4-6-os típusú kocsmák és becsületvesztők fényeivel megvilágított utcán. Korát az arcára rakódott nehézségek, a lehetetlen élethelyzet, a tanácstalanság miatt nem lehet megállapítani, és nem is sok mindent ért az, aki az előbbi kérdés után az arc és az idő viszonyán mélázik. „Minden tekintet kórlap” (Balaskó Ákos). 10 forint vagy szállás? Mintha egy szinten lenne a kettő. Adakozom, majd egy szégyennel együtt járó visszatekintés pár méterről arébbról, megvan-e még az imbolygó anya és lánya. Akkor még megvoltak.

Józsefváros bejárata nem az agresszív és steril módon középosztályosított Palotanegyed környékén van, hanem a 32-es terénél, ahol a Baross utca belefut abba a világba, amelyet a kerület vezetői legszívesebben elfelejtenének, rosszabb esetben – legalábbis a helyiekre nézve – kezüket dörzsölik, hiszen a kerület ezen felén viszonylag magas az önkormányzati tulajdonú – hunvaldosan, rogánosan szólva, értékesíthető – lakás. Míg a Palotanegyed nemsokára az V. kerület, illetve a Kazinczy utca folytatása lesz, addig a körút túloldalát ismét visszaveszik a nappal áldozatai és az éjszaka próbálkozói, túlélni akarói. Aki a kerület ezen részén jár számos egymásnak ellentmondó jelenséggel találkozik. Továbbra is virágzik a butikkapitalizmus, a Baross utca körúton túli fele (vagy a Népszínház utca) dacol a közelben magasodó Corvin Pláza-kapitalizmussal, ugyanakkor roham számba szűnnek meg a panelok aljában korábban működő kifőzdék. Míg a borbár sterilizálja a Rákóczi teret, addig pár sarokkal arrébb a József utca újra hangos, újra állnak a boltok előtt „rozsdásan, vasszagúan”, replikázva, egymást cukkolva, dühöngve. Míg a Gallery8-ban a roma holokauszt emlékezetének feldolgozása zajlik, addig naplemente után a hyperértelmiségieket vonzó galéria szomszédságában, a Nagyfuvaros utcában újra énjüket eladni kényszerülő vagy arra kényszerített lányok sétálnak (és nincs ez másként a lebetonozott, EU-komformizált Kálvária térrel sem). (Ehelyütt kell rosszallóan megemlíteni az Amnesty International hajmeresztő, a szabadságot és az önrendelkezést teljes félreértő, prostitúció dekriminalizálására vonatkozó kezdeményezését, és pozitív kontextusban az arra adott többek között magyar fiatal baloldali [így feminista] választ).

Miközben vízpermetes és füvet nyomokban felmutató felújított játszótereken játszik a jövő, addig az utcákban, immáron a Kék Pont kriminalizálásával sem megoldott az eldobott tűk problémája. Önkormányzati „minden jó és minden szép” kiadvány, miközben Heti betevőt osztanak lelkiismeretes civilek. Egy utcában van a kerületbe költözött altermainstream posztbaloldal és közben egészen más nyelvi kódokkal, férfi-, nő- és roma(ön)képpel gondolkodó és élő helyiek.

Józsefváros ma egy forró és árnyékos, izzadt és izzadós, sejtelmes és bűnös, szomorú és reménykedésben bővelkedő, Palotanegyeddel hivalkodó, környékének felújítása (ez errefelé mindig betonozást jelent) ellenére Lujza utcákkal leszakadó, munkás és értelmiségi, középosztálybeli és underclassban bujkáló, őrzött, kontrollált és megúszni akaró, kriminalizáló és hajléktalanokat felsegítő, feltűnősködő és meglapuló, fényképezhető és fényképet kézből kiverő, divatos és pólót hasra felhúzó, dzsentrifikált és kapualjak mögé visszahúzódó, renyhe és boxos, gasztro slammer és földre szotyizós, Aurórában fixi bringával zakatoló és 99-es buszon jegy nélkül utazó, csendes és Népszínház utcával fülsiketítően hangos, felújított és antik kerület.

Ebben a kerületben idővel valami történni fog, innen valakiknek idővel el kell mennie. Jelen Magyarországa nem tűri ugyanis az ellentmondásokat, nem tűri az elsőre nem érthetőt, nem tűri a különbözőt és a másikat, nem tűri a szociálisan a többségi társadalomból kiágyazódót, saját kiágyozottságában kisebbségi (szub)kultúrákba és nyomorszigetekbe beágyazódót. Józsefváros mindennapjai egy vihar előtti indokolatlan, és így zavarba ejtő csend „ritmusai”, egy-egy „lövés” előtti megnyújtott koncentrációk.

Ebbe a zavaros nyugalomba „léptek” most bele a II. János Pál (Köztársaság) téren nappalozó-éjszakázó menekültek. Arcaikon a tanácstalanság, a bizonytalanság sokadik hatványozódása, a „se előre, se hátra” állapota. Negyven fokban dacolnak a forró földdel, várnak az isteni segítségre. Fáradtak, de akkor is mennének. Ha lenne hova. De nincs. Ez az Üldözöttek és Magányosok Serege lett a magyarországi kriminalizációs diskurzus újabb célpontja, ömlik rájuk a magyar társadalom és politikai osztály rosszabbik énjéből fakadó jogfosztások. Nincs joguk a városhoz, és nincs joguk magukhoz.

A globális jogfosztottak új nomádjai ma Józsefvárosban pihennek a terek fái alatt, a lokálisan megfosztottak szomszédságában. Nappal reményt gyűjtenek, éjjel kiálmodják magukból. Így megy ez Józsefvárosban időtlen idők óta, nincs ebben semmi újdonság.