Abban, hogy a LIGA ennyire megerősödött, jelentős, ha nem is döntő szerepe volt a másik 3 konföderációnak is, ezen belül elsősorban a legnagyobb MSZOSZ-nek. Most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy az egyesülés elhúzódása, majd felemás megvalósítása önmagában is mennyit ártott a (kormány)független magyar szakszervezetek ügyének. Tegyük zárójelbe azt, hogy az önös érdekek és a nyugdíjazási tervek hogyan hátráltatták a MASZSZ létrejöttét. Nem elég, hogy semmit nem értek el azon kívül, amit a kormány amúgy is megadott volna, mindeközben a szolidaritást is felmondták a dolgozói érdekvédelem területén belül.

A sztrájktörvény, a Munka törvénykönyve és a korkedvezményes nyugdíj kérdéseiben folyó tárgyalásokat viszont lassan le kell zárni. Hiába dúsítják civilekkel a majálist, nehéz lesz úgy a szakik elé állni május elsején a MASZSZ új vezetésének, hogy ugyanazokat a rossz kompromisszumokat kötik meg, mint elődeik. Mert akkor nem két, hanem nulla pólusú lesz a szakszervezeti mozgalom. Mert akkor senki nem fogja a magyar dolgozók érdekeit képviselni.

Peyer Károly írása.

Forrás: Nol

Ferencz Norbert tegnapi cikke a Dinamó blogon karakteres képet rajzol Gaskó Istvánról, a NER (és személyesen Orbán Viktor) emberéről a szakszervezeti mozgalomban. Feladata és személyes ambíciója ugyanaz: egy olyan kormányhoz lojális szakszervezeti konföderáció felépítése, amelyik a végén Kovács Máté módján lenyomja a még megmaradt „ellenzéki” pólust (MASZSZ, SZEF).

És Gaskó szépen halad a kijelölt úton. Egy olyan országban, ahol pár millióért nem csak futballistát, vagy használt autót, de képviselőt és polgármestert is meg lehet vásárolni, komoly erőt jelent az a 3-5 milliárdos támogatás, amit a cikk is emleget. A LIGÁhoz közel álló szakszervezet blog büszkén sorolja, hogy „csak az elmúlt egy évben olyan nagy ágazati szervezetek csatlakoztak (a LIGÁ-hoz – PK), mint a Vendéglátó és Turisztikai Szakszervezet, a Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete, a FŐTÁV Dolgozók Szakszervezete, a Postás Szakszervezet, a Mezőgazdasági, Erdészeti, Élelmiszeripari és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete.” Nem szükségeltetik nagy fantázia annak belátásához, hogy e csatlakozások hátterében a LIGA kiváló anyagi helyzete, valamint az állami befolyás (tulajdon) mértéke játszott döntő szerepet. Várható, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonú cégekben tevékenykedő szakszervezetek – vagy azok ellenében létrehozott szatellitek a közeljövőben is a LIGA szárnyai alatt keresnek majd menedéket. És persze a kecskeméti Mercedes gyár menedzsmentje is nyugodtabban alszik, ha újonnan megalakuló szakszervezete a LIGA-t választja.

Csakhogy. Ferencz Norbert is utal erre, de nem bontja ki az igazság minden részletét. Abban, hogy a LIGA ennyire megerősödött, jelentős, ha nem is döntő szerepe volt a másik 3 konföderációnak is, ezen belül elsősorban a legnagyobb MSZOSZ-nek. Most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy az egyesülés elhúzódása, majd felemás megvalósítása önmagában is mennyit ártott a (kormány)független magyar szakszervezetek ügyének. Tegyük zárójelbe azt, hogy az önös érdekek és a nyugdíjazási tervek hogyan hátráltatták a MASZSZ létrejöttét. Borítsa a feledés jótékony fátyla a SZEF ama pompás – és a másik két konföderáció által megtűrt – manőverét, mellyel úgy lépett be a MASZSZ-ba, hogy vagyonkáját és vezetőinek pozícióit gondosan megőrizve nem döntött egyidejűleg önmaga felszámolásáról. Tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre, hogy a kereskedelmi dolgozók szakszervezetének lelkes támogatása mellett a boltok nyitvatartását sikerült úgy szabályozni, hogy a reggel hat órás munkakezdésre igyekvő melós, ha nem világörökségi területen lakik, nem vehet magának kiflit és felvágottat. Nem baj, hiszen az este tíz óra után haza igyekvő társa sem vásárolhat.

Tekintsünk el mindettől, és figyelmünket összpontosítsuk egyetlen aprócska momentumra. A tüntetések tavaly őszi kulminációs pontján a kormány tárgyalásokat kezdett az idei bérekről. December közepén kivonult a SZEF és az Autonómok is, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a szakszervezetek nem fogják elérni, amit akartak: nevezetesen 5%-os béremelést, a sztrájktörvény és a Munka törvénykönyve módosítását, valamint a korkedvezményes nyugdíjra vonatkozó – egyébként ostoba – szabályok megváltoztatását. De az MSZOSZ (és persze a LIGA) bent maradt.

Lényegében az történt, amit a kormány akart: 3%-os béremelés a versenyszférában és egy ígéret arra, hogy a másik három kérdésben tárgyalások kezdődnek. A közszférában immár hét (7) éve nincs béremelés, így lehetséges az, hogy például a bölcsődei dolgozók átlagfizetése a nemzetgazdasági átlag 53%-a!

A kormány a számára legkedvezőtlenebb időszakban sikerült megkötni egy rossz megállapodást 2014 egyik utolsó munkanapján. Még az MSZOSZ-szel hagyományosan lojális Népszabadság is kínosan puhának nevezte. Nem elég, hogy semmit nem értek el azon kívül, amit a kormány amúgy is megadott volna, mindeközben a szolidaritást is felmondták a dolgozói érdekvédelem területén belül.

Ám bízzunk benne, hogy minden jó, ha vége jó. A sztrájktörvény, a Munka törvénykönyve és a korkedvezményes nyugdíj kérdéseiben folyó tárgyalásokat lassan le kell zárni. Hiába dúsítják civilekkel a majálist, nehéz lesz úgy a szakik elé állni május elsején a MASZSZ új vezetésének, hogy ugyanazokat a rossz kompromisszumokat kötik meg, mint elődeik. Mert akkor nem két, hanem nulla pólusú lesz a szakszervezeti mozgalom. Mert akkor senki nem fogja a magyar dolgozók érdekeit képviselni.