A poszt-net ironikus világában mindig öröm, ha valaki egyenesen beszél. Lehet, hogy ez lesz a következő nagy dolog.

"A Trafó Galéria csoportos kiállítása a kortárs képzőművészetben zajló digitális esztétikai forradalomra fókuszál, amely határok nélküli globális jelenséggé nőtte ki magát a legfiatalabb művészgeneráció körében.  A kiállítás műveire technikájuktól függetlenül jellemző a személyesség, egyfajta trash vizualitás, és az, hogy az alkotások rendkívül mobilak és könnyen variálhatók. A művészek mintha egy új anyanyelven szólalnának meg, ami erősen reflektál a vlog, a youtube és más könnyen hozzáférhető web2-es tartalmakra."

Részlet Német Szilvi megnyitóbeszédéből.

Forrás: Youtube

(...)

Sok jó ok van arra, hogy el akarj tűnni a társadalomból és

Sok jó mód van arra, hogy ezt megvalósítsd

Nullázd le a bankszámládat

A készpénzen kívül hagyd hátra minden földi tulajdonod

Vegyél olyan ruhákat, amiket sosem vettél volna fel korábban

és öltsd fel őket egy olyan helyen, ahol nem láthatnak

A régi ruháidat vágd darabokra és húzd le őket a wc-n

Ne mondd meg senkinek, hova mész vagy mit fogsz csinálni

Ne telefonálj senkinek mielőtt elmész

Ne köszönj el

Hagyd el a várost

De ne menj olyan helyre, amiről már beszéltél

és olyan városba se, ahol már voltál

Változtasd meg a vásárási szokásaidat

Ha dohányzol, hagyd abba

Ha nem dohányzol, kezd el

Ha szereted a csípős ételeket, mostantól enyhe fűszerezésűeket egyél

Ha eddig eljártál szórakozni, ne tedd többé

A mintázatok kiszámthatóak, hagyj fel velük

A menekülés a legegyszerűbb

rejtőzve maradni, az a nehéz^[1]

A szuperláthatóság korában a hálózatból, így a társadalomból való kivonulás (hippik) vagy éppen a big data ellenében úszó felszínen maradás akarása (hullámlovasok) az a vízválasztó, amely mentén ma a dolgok elválnak. Társadalmi barométerként a művészek érzékenyítenek ezeknek a módozatoknak az elsajátítására, vagyis hogyan menj, és hogyan maradj, kint és belül a hálózaton, és a radikális csináld magad mozgalom késői utódjaiként „kibaszottul didaktikus edukációs .MOV fájlokat”^[2] gyártanak. Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja.

Rendesen feladta a leckét ez a kiállítás, ugyanis rengeteg dologról kéne beszélni ennek kapcsán, nemcsak esztétikai, de identifikációs, és morális jelenségektől, mint az Európai Unió és a polgári értékek válsága, vagy hogy mit jelent a megszorítások időszakában az internet, ez a hiánygazdaságot nem ismerő információs adatbank; mennyit érnek a képek, ha a piaci árképzés a ritkaságot támogatja, a képek pedig nem ritkák; hogyan válik a túlfinomult bennfentes tudás ennek a ritkaságnak a pótlékává; és hogyan pukkad ki végül a lufi, ha kipukkad; mi lett az internet őskorszakában a yuppikkal szövetkező kulturális bohémiával és a technooptimizmussal, ugyanakkor amikor ahhoz a részhez érsz, hogy nagyon bemelegednél, Alice Deejay hipnotikus eurodance száma visszaránt és a fejedből már az egész gondolatívet kiradírozta. Jelentés képzés és jelentés kioltás, kitárulkozás és leleplezés, csak kapkodjuk a tekintetet, mikor melyik csal lépre épp.

Pallasvuo HOGYAN CSINÁLD videója talán nem tejesen észrevétlenül, egyfajta szalámitaktikával bomlasztja az egész tárlatot. Olyan érzést kavar, mint nemrég egy koncerten, ahol a szervezők úgy rakták össze a lineupot, hogy betettek egy standup-os showmant a kísérleti elekronikát játszó zenészek fellépései közé. Míg a többiek moduláris szintetizátorokon nyomultak élőben, régi menő analóg cuccokon, Goodiepal – ez a neve az úriembernek –  két produkció között felvilágosította a közönséget, mennyire ‘nagyon kúl is ma az ilyen’ és ‘milyen sokan csinálják még ezt’, Eurorackeken játszani, hah, majd saját produkcióként betett egy Youtube-listát, amit a hasonló hangzás érdekében átvezetett egy analóg filteren. E kis kitérő nélkül az alázatos közönség minden bizonnyal lenyűgözve fogadta volna, de így már köszöni, mostantól jobban résen lesz…

A poszt-net ironikus világában mindig öröm, ha valaki egyenesen beszél. Lehet, hogy ez lesz a következő nagy dolog.

^[1] Részlet Seth Price How to disappear in America című videójából

^[2] Hito Steyerl: How not to be seen. A fucking didactic educational .MOV file c. videómunkájának címére való utalás