A 300 magyar liberális Leonidásza ezúttal sajnos tájékozatlanságát tudatlansággal ötvözi saját boncasztalán. Tájékozatlansága abból fakad, hogy nem olvas mást, mint egy a főként a tengeri vidrák életéről tudományos ismeretterjesztő cikkeket író hölgy nagy karriert befutott Facebook posztját. Lássuk be,  egy vitriolos publihoz ennyi elég is, ám a kanadai kormányfő személyzeti politikájának érdemi megítéléséhez talán hiányzik egy pöttynyi információ. Például az, hogy a „kvótafetisiszta, a vallási, a szexuális és az etnikai hovatartozást szelekciós tényezőként alkalmazó, liberálisnak nevezett” kormány megalakulása egy sajátos kanadai hagyományt követ, melynek előzményei bizony hosszú évtizedekre nyúlnak vissza.

Potrien őrmester írása.

Kép: Kettős Mérce

A maroknyi hithű liberális örvendezhet: Gomperz Tamás ismét megmondja a tutit: „Az új kanadai kormány a korporatív kvótarendszer és a szakértői kormányzás ötletének véletlen találkozása a boncasztalon. Egyedül az nem érthető, hogy mit kell ezen ünnepelni. Miért lelkesednek annyian az „demokráciát megújító, érdekes kísérlet” láttán? Európa egyre több országában alkalmazzák a női kvótát, aminek következtében azokban a kormányokban a miniszterek 30-40 százaléka nő, de a korporatív elvet a fasiszták már kitalálták Olaszországban, a szakértői kormányzás újítása pedig annyira újszerű, hogy négy évente előkerül valahol, csomószor meg is valósítják (Magyarországon legutóbb Bajnai Gordon által), mégis minden alkalommal be lehet dőlni ennek a mesének.”

A 300 magyar liberális Leonidásza ezúttal sajnos tájékozatlanságát tudatlansággal ötvözi saját boncasztalán. Tájékozatlansága abból fakad, hogy nem olvas mást, mint egy a főként a tengeri vidrák életéről tudományos ismeretterjesztő cikkeket író hölgy nagy karriert befutott Facebook posztját. Lássuk be,  egy vitriolos publihoz ennyi elég is, ám a kanadai kormányfő személyzeti politikájának érdemi megítéléséhez talán hiányzik egy pöttynyi információ. Például az, hogy a „kvótafetisiszta, a vallási, a szexuális és az etnikai hovatartozást szelekciós tényezőként alkalmazó, liberálisnak nevezett” kormány megalakulása egy sajátos kanadai hagyományt követ, melynek előzményei bizony hosszú évtizedekre nyúlnak vissza.

Kvótákról ugyan szó nincsen, de hagyományokról igen. És e hagyományok alapján Kanada még annál is rosszabbul teljesít, mint ahogyan azt Gomperz apokaliptikus vázlata sugallja: képzeljék el, még területi és nyelvi szempontok is játszanak…Például a miniszterek egyharmada jellemzően francia anyanyelvű és a tíz tartomány mindegyikének van legalább egy minisztere, aki egyben a tartományért is felelős. Horribile dictu az is előfordult, hogy ha egy tartományból nem került be kormánypárti képviselő, akkor ellenzéki politikust jelöltek miniszternek. És igen, 1969 óta, mindig van például zsidó minisztere is a kormánynak, mely innováció egy másik elfajzott liberális, a jelenlegi miniszterelnök apjához köthető.

Mindez nagyjából tízpercnyi Google-használattal kideríthető volna, hogy további öt perc alatt megtaláljuk azt az információt is, hogy már az előző (konzervatív) Harper  kormány is kvótafetisiszta volt a szó gomperztamási értelmében, tele  nőkkel, kisebbségiekkel, őslakosokkal, kelet-ázsiaiakkal.

Gomperz hangzatos elméletet terjeszt elő arról, hogy a politikát a politikusoknak és nem a szakértőknek kell csinálnia, mert egy kormány politikai döntéseket hoz, majd a csúcsponton felteszi a kérdést: „Na, de mi a történik akkor, ha a költségvetés tervezésénél az orvosminiszter és a tudósminiszter is több pénzt igényel a területének?” Sajnos szerzőnk ezúttal is adós marad a tájékozódással. Tudhatná ugyanis, hogy kanadai hagyomány szerint a költségvetési tervezés nem úgy zajlik e távoli országban, ahogyan azt Magyarországon megszokhattuk. A miniszterelnök úgy terjeszti elő a költségvetést, hogy annak számait előzetesen rajta kívül csak a pénzügyminiszter ismeri.

Végül röviden a tudatlanságról is. Gomperz állítása szerint a korporativizmus az olasz fasizmus találmánya, és ha másért nem is, ezért mindenképpen elítélendő. Maradjunk annyiban, hogy ez az állítás téves. Ha a kanadai szokásjogot tanulmányozni nem is kötelező, az eszmetörténetet azért érdemes, legalább XIII. Leó pápáig és Tönnies-ig visszamenően.

Izgatottan várom szerzőnk következő heves kirohanását a hitleri Németországgal azonosított autópálya-építések ellen.