Ahelyett, hogy az állam minőséges és hozzáférhető szolgáltatást nyújtana a lakosság számára, amely mindezt finanszírozza, inkább eladja a szolgáltatókat. Jól ismerjük ezt a politikát. A magánosítás az elmúlt évtizedekben a gazdaság leépüléséhez és magas munkanélküliséghez vezetett. Aki dolgozik, nem dicsekedhet olyan fizetéssel, amellyel biztos egzisztenciát jelentene. Ugyanígy a környező országok példája megmutatja, hogy a stratégiai jelentőségű vállalatok és közszolgáltatások magánosítása után a szolgáltatások színvonala nem nőtt, és a privatizáció a munkanélküliség növekedésének előidézője lett.  A privatizált cégek a tulajdonosuk kénye-kedvének vannak kitéve, a szolgáltatások azonban nem lesznek minőségibbek, csupán megfizethetetlenebbek. Az effajta ésszerűséget és hatékonyságot kellene pártfogásba vennünk?

Vladimir Simović írása.

vucic.jpgKép: http://pescanik.net/jun-2014/

A szerb kormány kifejezett optimizmussal kísérte 2015 első negyedének kedvező makroökonómiai eredményeit, az elkerülhetetlen hosszú távú gazdasági fellendülés jeleit látva bennük. Ám amennyiben azokat az okokat vizsgáljuk, amelyek ehhez – az egyébként szerény – eredményhez vezettek, láthatóvá válik, hogy statisztikai ügyeskedések és igencsak sarkos interpretáció áll a háttérben.

Két hónappal ezelőtt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1,2 milliárd eurós készenléti hitelkeretet hagyott jóvá Szerbia számára. Aleksandar Vučić miniszterelnök a megállapodást úgy tüntette fel, mint ami a kormány kiváló működésének mutatója, hozzátéve, hogy Szerbia „jó és biztos úton” halad. Nem ez az első alkalom, hogy a kormányfő elégedettségének ad hangot. A munkanélküliség csökkenéséről szóló statisztikákat látva kijelentette, hogy már a számára „szégyen, hogy ilyen jók az eredmények”, s „majdhogy sírva fakadt a boldogságtól”.

Ezzel az – optimista folyamatok táplálta – könnycseppel összhangban áll Dušan Vujović pénzügyminiszter nyilatkozata is, amely szerint a 2015-ös év első negyedéve sokkal jobb pénzügyi mutatókkal zárt a tervezettnél. Becslése szerint a költségvetési deficit két és félszer kisebb az előre látott értéknél, azaz 55 milliárd dinár (458 millió euró) helyett mindössze 21 milliárd dinár (175 millió euró) a mínusz. Ennek okaként a közel kétszeres pénzbeáramlást találhatjuk – az előrelátott 23 milliárd dinár (191 millió euró) helyett az év első három hónapjában 42 milliárd dinár (350 millió euró) gyűlt a bevételi oldalra.

A „jó híreket” meglovagolva Aleksandar Vučić bejelentette a bruttó hazai össztermék (GDP) növekedését. Noha 0,5-1 százalék közti csökkenést jósoltak, Vučić szerint elképzelhető az előző évhez viszonyított egy százalékos növekedés is. Megjegyezte azt is, hogy a lakossági hitelfelvétel 10 százalékkal nőtt, mint ahogyan nőtt (ha nem is drámaian) az állami forgalmi adó (ÁFA) befizetése is. A jelenlegi elnök mindebben a „gazdasági fellendülés” mutatóit látja. „Jobban megy a sorunk, még ha nem is érezzük” állítja csaknem hipnotikusan Aleksandar Vučić.

 Az IMF is hibázhat

Igen, határozottan nem érezzük ezeket a számokat. Meglehet amiatt, mert a számok csalókák lehetnek. Vegyük újra.

Noha több minden is azon tény mellett tanúskodik, hogy a munkanélküliség csökkenése pusztán statisztikai mutatvány, nem árt újra felidézni, miről van szó. A Statisztikai Hivatal szerint 19,6 százalékos a munkanélküliség; ez a szám a munkaerőről szóló felmérésből származik, amelyben foglalkoztatottnak számít minden olyan személy, aki bár egy órát dolgozott hetente, függetlenül a kereset nagyságától, továbbá hogy feketén dolgozott-e vagy szerződéssel. Világos, hogy az ilyen felmérés nem ad valós képet a foglalkoztatottságról; helyesebb az aktív lakosságnak azt a részét megszámlálni, akik évek óta egyre lejjebb kerülnek a lejtőn.  Ez év januárjában 1,69 millió szerbiai lakos volt foglalkoztatva, míg az aktív munkanélküliek száma 754 ezerre rúgott. Ezeket az adatokat tekintve a kép már messze nem derűs.

Az IMF nemrég megjelent jóslata szerint 2015-ben Európában egyedül Szerbiában növekszik a munkanélküliség. A világgazdaság állásáról szóló áprilisi jelentésben az áll, hogy az „öreg kontinensen” Spanyolország és Görögország mellett Szerbiában lesz a legnagyobb a munkanélküliség. Aleksandar Vulin munka-, foglalkoztatási, veteránügyi és szociális miniszter gyorsan ki is jelentette, hogy „az IMF is tévedhet”. Állítását azzal támasztotta alá, hogy a költségvetésben megnőtt a jövedelmek beáramlása után járó illeték, ami valószínűleg még alávalóbb módja a statisztikai zsonglőrködésnek, mint a munkaerőről szóló felmérés. A költségvetésben a jövedelmek után járó beáramlás megnövekedése az ellenőrző szervek (az inspekció) intenzívebb munkájának is lehet az eredménye.

Csalóka gazdasági csoda

Az IMF nem egyezik Aleksandar Vučić GDP növekedésről szóló becslésével sem. Az ő számításaik szerint Szerbia a 2015-ös évet fél százalékos GDP csökkenéssel zárja. A valaha volt legitimációs hivatkozás, az IMF az optimizmus botlóköve lett, amely megpróbálja elbuktatni a szerb kormányt.

Ha a tervezettnél kisebb idei első negyedéves költségvetési deficit kérdését tekintjük, legalább két tényező segíthet a történések megértésében. Az első, hogy az állami vállalatok már az első negyedévben befizették az osztalékukat. Az osztalékokkal az a baj, hogy csak egyszeri pénzbeáramlások, a következő negyedévekben nem lehet újabb injekcióként számítani rájuk. A másik tényező a költségvetési kiadásokkal kapcsolatos. A pénzügyminiszter elismerte, hogy az első negyedévben az előlátottnál 44 százalékkal kevesebbet költöttek nagyszabású beruházásokra. Ha ehhez még hozzávesszük azt a 21 millió euró rendkívüli bevételt, amelyet a mobilszolgáltatók fizettek be a 4G szabadalom után, látható, hogy a „jó eredmények” nem valamiféle gazdasági csoda következményei.

Végül az a fejtörő marad, hogy miként növekedhetett a lakosság hitelfelvevő aktivitása, ami Vučić elnök értelmezése szerint a gazdasági föllendülést magyarázza. A fokozott hitelfelvétel a fizetések és a nyugdíjak csökkentésének, azaz a takarékossági intézkedések közvetlen következménye. Hogy alapszinten megélhessenek, az emberek hitelfelvételre kényszerülnek és arra, hogy az adósságaik kifizetését a jövőre halasszák. Ugyanígy az ÁFA és a jövedéki adó befizetések – a fokozott ellenőrzések (inspekció) mellett – a megnövekedett hitelfelvételnek köszönhetőek.

„Racionalizáció” vagy az elbocsátások politikája?

Amit az IMF intézkedésként ajánl, két szóban összefoglalható: növeljétek a megszorításokat. Az első terv a közszféra szükséges „racionalizációját” jelenti.

A „racionalizáció” többek közt 60 fizetési csoport szabályozását jelenti, melyet a fizetésekről szóló törvénytervezet lát elő (1). A törvénytervezet még mindig nem nyilvános, így csak Kori Udovički államigazgatási és helyi közigazgatási miniszter szavaira támaszkodhatunk, aki a munkahelyek csoportosítása mellett a munkahatékonyság mérésének bevezetését is előlátja.  Ez a munkahatékonysági mérés határoz majd végül a munkások fizetéséről.

A hatékonyság mérésének elképzelését az egészségügyi intézményekben már alkalmazzák, s „kapitációnak” nevezik. E szerint az előírás szerint az egészségügyi dolgozók fizetése több tényezőtől függ. A „hatékonyság” például a páciensek számával mérhető, a „racionalizáció” pedig a betegek számára felírt gyógyszerek alapján, amelyet az egészségbiztosító fizet. Az orvok így abban a helyzetbe kerülnek, hogy ha nagyobb fizetést akarnak, nem íratnak fel gyógyszereket és betegeiket nem küldik további kivizsgálásokra. A mennyiségi meghatározásnak ez a fajtája, amely közvetlenül szembeállítja a felhasználók és a szolgáltatók érdekeit, bizonyosan nincs a szolgáltatás minőségének hasznára.

A „racionalizáció” egyúttal elbocsátásokat is jelent. Így még 2014 végén a költségvetésből pénzelt intézményeknek levelet postáztak, amelyben a foglalkoztatottak (a 2013-as évhez viszonyított) hat és fél százalékának elbocsátását kérik, amely mintegy 33 ezer kilencszáz munkahelyet foglal magába.  Az IMF-fel kötött megállapodás igazolja ezt a határozatot, s a 2015-ös költségvetés ennek megfelelően született. Bár Kori Udovički állítja, hogy „a racionalizációnak nem szabad csökkentenie a munka hatékonyságát”, a foglalkoztatottak számának nagymértékű csökkentése nem hagy sok lehetőséget, csupán azt, hogy a munka a megmaradó munkásokra hárul, amely egyes szektorokat további nehézségekkel súlyt.

A privatizációs zsákutcája

Ebben a számításban nincsenek föltüntetve az állami vállalatok, így bizonyos, hogy az elbocsátások száma még növekedik. Nevezetesen a kormány ígéretet tett arra, hogy megoldja ötszáz vállalkozás kérdését, amelyek a Privatizációs Ügynökség hatáskörébe alá tartoznak. A vállalatok egy részét magánosítják, a másik részét hagyják csődbe menni. Ugyanígy előrelátott az állami vállalatok támogatásának megvonása is, a Nikola Tesla repülőtérre pedig koncessziós pályázatot hirdetnek.

A szendrői (Smederevo) acélművek már átkerült a hollandiai bejegyzésű amerikai-szlovák HPK Engineering vállalathoz. Nem adták el, csak átadták az „irányítását”. Nem hivatalosan, a szerződés szerint – amely máig nem jelent meg – a húszfős menedzsment havonta 340 ezer amerikai dollárt keres majd, s joguk lesz az öntöde profitjának legtöbb 30 százalékára is. Vučić kijelentette, hogy az acélművek már májusban nyereséget fog termelni. Ha ilyen gyorsan nyereségessé tehető a vállalat, kérdés, hogy az állam miért nem képes erre.

Hasonló kérdés fogalmazható a magánosításra kijelölt más vállalatokkal kapcsolatban is. Az IMF-fel kötött megállapodás szerint az év végéig végrehajtják a Telekom magánosítását. A privatizáció felelősei azonban folyton azt ismételgetik, hogy a Telekomot „sokáig még nem lehet jó áron eladni”, a vállalat évről évre jó eredményeket mutat, nagyobb nyereséget hoz és többet fektet be a Szerbiában lévő más telekommunikációs vállalatokhoz viszonyítva. Akkor minek eladni?

Mire szolgál az állami szektor?

A kormányfő szavai szerint főképpen a hitelek törlesztésére és az évről évre növekvő államadósság csökkentésére. Az államadósság  2008 és 2014 közt 8,7 milliárd euróról 22,7 milliárdra ugrott.  Miközben a GDP növekedése ez idő alatt névlegesen stagnált, az államadósság a GDP szintjén 28,3 százalékról 70,9 százalékra nőtt. A kérdés marad: a nyereséges vállalatok egyszeri értékesítése miként oldja meg az államadósságot (hiszen a magánosítás után a bevételükkel már nem lehet számolni)? Ugyanígy az állami szektorban történő elbocsátások sem szülnek nagyobb megtakarítást, csökkennek a járulékokból és adókból eredő költségvetési bevételek, ráadásul tovább növelik a szociális kiadásokat. A legfontosabb szolgáltatások minőségén sem javítanak ezzel, melyet ez a szektor szolgáltat: az egészségügyén, az oktatásén, a bíróságokén stb. Kevesebb dolgozónak kell úgy-ahogy biztosítania a továbbiakban a működést a túlterhelt és nem kellően ellátott intézményekben. Bár Aleksandar Vučić  azt is állítja, hogy nem hisz a „könnyű lesz nekünk” politikájában, csak az „erőfeszítésben és munkában”, politikája mégis a legkisebb ellenállás mentén halad – privatizáld a vállalatokat és szabadulj meg a hatásköreidtől (outsourcing).

Ahelyett, hogy az állam minőséges és hozzáférhető szolgáltatást nyújtana a lakosság számára, amely mindezt finanszírozza, inkább eladja a szolgáltatókat. Jól ismerjük ezt a politikát. A magánosítás az elmúlt évtizedekben a gazdaság leépüléséhez és magas munkanélküliséghez vezetett. Aki dolgozik, nem dicsekedhet olyan fizetéssel, amellyel biztos egzisztenciát jelentene. Ugyanígy a környező országok példája megmutatja, hogy a stratégiai jelentőségű vállalatok és közszolgáltatások magánosítása után a szolgáltatások színvonala nem nőtt, és a privatizáció a munkanélküliség növekedésének előidézője lett.  A privatizált cégek a tulajdonosuk kénye-kedvének vannak kitéve, a szolgáltatások azonban nem lesznek minőségibbek, csupán megfizethetetlenebbek. Az effajta ésszerűséget és hatékonyságot kellene pártfogásba vennünk?

 

Kocsis Árpád fordítása

(1) Az említett megszorítások az állami szektoron belüli nyugdíjak és fizetések csökkentésére támaszkodnak, amely csökkentés a következő időszakban, ahogyan az az IMF-fel kötött megállapodás szól, nem alkalmazkodik az inflációhoz abban az esetben, ha a költségvetési részvételük meghaladja a GDP hét (fizetések) illetve a 11 (nyugdíjak) százalékát.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr847510784

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Vladimir Simović: Számok és érzések: bajok az IMF-fel 2015.06.08. 15:00:02

Ahelyett, hogy az állam minőséges és hozzáférhető szolgáltatást nyújtana a lakosság számára, amely mindezt finanszírozza, inkább eladja a szolgáltatókat. Jól ismerjük ezt a politikát.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Toportyán Zsóti 2015.06.08. 15:30:06

Banksterekkel annyi a gond hogy kivívták maguknak a bűnpártolásnak simán nevezhető alacsony büntiket, elsinkófálták a Tobin adó bevezetését,elérték hogy a pártfinanszírozás tizede legyen annak ami már függetlenítené a politikusainkat a banksterek-multik-maffiózók pénzétől.

Tyreo 2015.06.09. 03:17:08

A szerb részt nem olvastam el ahhoz késő van már meg különösebben nem is érint...
ámde ez:
"Ahelyett, hogy az állam minőséges és hozzáférhető szolgáltatást nyújtana a lakosság számára, amely mindezt finanszírozza, inkább eladja a szolgáltatókat. Jól ismerjük ezt a politikát. A magánosítás az elmúlt évtizedekben a gazdaság leépüléséhez és magas munkanélküliséghez vezetett. Aki dolgozik, nem dicsekedhet olyan fizetéssel, amellyel biztos egzisztenciát jelentene. Ugyanígy a környező országok példája megmutatja, hogy a stratégiai jelentőségű vállalatok és közszolgáltatások magánosítása után a szolgáltatások színvonala nem nőtt, és a privatizáció a munkanélküliség növekedésének előidézője lett. A privatizált cégek a tulajdonosuk kénye-kedvének vannak kitéve, a szolgáltatások azonban nem lesznek minőségibbek, csupán megfizethetetlenebbek. Az effajta ésszerűséget és hatékonyságot kellene pártfogásba vennünk?"
Az állam azért nem nyújt minőségi szolgáltatást mert az államnak semmilyen érdeke nem fűződik hozzá. Mert ahol állami vállalat van ott nincs verseny, ahol pedig nincs verseny ott nem kell minőségi szolgáltatást nyújtanom mert úgyis mindenki hozzám jön. Ennyi nem olyan bonyolult dolog ez.
"Ugyanígy az állami szektorban történő elbocsátások sem szülnek nagyobb megtakarítást, csökkennek a járulékokból és adókból eredő költségvetési bevételek, ráadásul tovább növelik a szociális kiadásokat."
Mármint itt azokra a járulékokra és adókra gondolsz amit eddig a kormány úgy szedett be, hogy az egyik zsebéből a másikba rakta? Esetleg áttételesen az ÁFA és egyébb fogyasztáshoz kötött adók eshetnek ki, cserébe viszont nem kell egy csomó embernek fizetést adnom, a szocsegély meg valószínűleg kevesebb.

Boka1 2015.06.09. 07:52:16

Ami állami, az olyan is....

különvélemény2 2015.06.09. 08:11:02

@Tyreo: "Mert ahol állami vállalat van ott nincs verseny"

Szerencsére a közszolgáltatásoknál a piaci verseny a jellemző.
LOL

Még a full magán internetszolgáltatók sem versenyeznek egymással, a legtöbb helyen csak 1 nagy sebességű szolgáltató érhető el.
Sok helyen még az sem, csak az ADSL aranyáron, csigalassúsággal.

A fenti példa tökéletesen mutatja mekkora a különbség a liberálidióta álmodozók téveszméi, és a valódi piac működése között.

gh14 2015.06.09. 08:49:31

Azért mert az állam, vagyis a mindenkor hatalmon lévő politikai erő, hajlamos politikai szempontokat érvényesíteni az adott vállalat működésében. Pl. személyzeti kérdések, árképzés, stb. Amiben pont nálunk nem igazán tanúsít(ana) önmérsékletet a politikai osztály.
És azért annak a hátrányai sztem mindenki számára láthatók, ha például egy politikai kinevezett kerül egy vállalat élére, úgy, hogy sem az adott szakterülethez, sem a vezetéshez nem ért, vagy ha mesterségesen tartja alacsonyan az árakat, és a veszteséget a költségvetésből kell pótolni.
Lehet, hogy más politikai kultúrában működhet, de a Balkánon, Kelet-Európában, és nálunk kevés esélyt látok rá.

Boka1 2015.06.09. 09:02:41

@különvélemény2: leglátványosabb fejlődést egy neoliberális gazdaság politika hozna. Ehhez nincs elég támogatás a posztkommunista országokban, mert a többség nem tudna a verseny követelményeknek megfelelni. Ezért népszerűek a multiellenes kampányok. Persze a kiflit azért szeretjük, csak a péket nem.

különvélemény2 2015.06.09. 09:09:05

@guti.haz14:

Visszaélések ugyanúgy megvannak a magánszektorban is.
Kartellezés, kamu költségek, egyoldalú szerződésmódosítások, stb.
Emlékezz csak a tigázos "mágnesezős" sztorikra.

Nyilván mindkét megoldásnak van előnye és hátránya, de közszolgáltatás ügyben én állampárti vagyok.

különvélemény2 2015.06.09. 09:16:21

@Boka1: "mert a többség nem tudna a verseny követelményeknek megfelelni"

Ja, a mesterséges versenykövetelményeknek, lásd uborka-görbület, tojásbélyegzés, automata fejés, stb.
Ezek mind kreált baromságok, amiket a kevésbé tőkeerős vállalkozások elnyomására találtak ki, semmilyen statisztikai adat nem támasztja alá őket.

A fenti korlátozások, az EU-s kvótarendszer, a németek által átvert büntetővám a kínai napelemre, stb. mind antiliberális intézkedések, és azokat nem a posztkommunista országok hozták.

ingyenebed 2015.06.09. 09:38:52

@különvélemény2:

pont az IT szektorra próbálod ráfogni, hogy nincs verseny?

amiről mindenkinek van hétköznapi tapasztalata, hogyan jelennek meg sorban az egyre gyorsabb hálózatok? amire mindenki emlékszik, kezdve a mobiltelefónia beindulásától, ahogy sorban jöttek az újabb szolgáltatások, mentek le az árak?

ennyire nem lehetsz idióta.

még ha a mosószer gyártókat hoztad volna fel, akkor talán...

ingyenebed 2015.06.09. 09:40:59

@különvélemény2:

és ki írja elő a mesterséges versenykövetelményeket? a piac?
nem a mélyen T Hatóság?

szerintem itt hagyd abba, ...

ingyenebed 2015.06.09. 09:43:33

@Tyreo:

+1

abszolút így van.

gyönyörű új példa a fideszes rezsicsökkentés. mennyi is a fantasztikus új állami közműcég vesztesége eddig? 25 milliárd?

gondolom majd különvélemény2 kipengeti, ha már akkora államhívő.

2015.06.09. 10:06:32

@különvélemény2: Önmagad cáfolod? Az állami előírások mind mesterséges korlátozások. Tehát most akkor jó, ha az állam beavatkozik, vagy rossz?
Ha állami kézben vannak vállalatok, ki lesz a versenytárs? Akkor az állam nem mesterségesen avatkozik be a piacba?

2015.06.09. 10:08:49

@különvélemény2: Ha az adsl csak aranyáron érhető el és csak egy szolgáltató nyújtja, az pont a verseny kizárása. Lásd állami vállalat.
Ha nálad ez a helyzet, vajon az az egész világra jellemző? Hogyan tudsz következtetést levonni a piac működéséről, ha Bivalybasznád alsón élsz?

Tyreo 2015.06.09. 12:47:59

@különvélemény2: előttem már mindent leírtak.

különvélemény2 2015.06.09. 13:17:42

@ingyenebed:
Olvasni sem tudsz, de mindegy is.

különvélemény2 2015.06.09. 13:20:17

@Könnyen elkaptuk, uram!:
Arról ugye van fogalmad, hogy az EU nem állam, nem tulajdonos.

Mellesleg olvasni te sem tudsz, mint az összes hozzád hasonló, aki a komment előzményét nem olvassa, így a saját agymenését magyarázza.

ingyenebed 2015.06.09. 22:06:42

@különvélemény2:

medveanyám!

az államok az EU-ra ruházták át a szuverenitásuk egy nagy részét, így az állami funkciók egy részét is.

mondom, hogy itt hagyd abba.
süti beállítások módosítása