Nem könnyű leírnom, de a haza összeomlott. Az ország politikai osztályának egyik fele „poszt-trianoni Egókká” növeszti a településeket, a Balaton-felvidéken rovásírással köszönti a német nyaralókat, míg a másik szenvtelen, pimasz és sajátos költség-haszon elemzést folytat a kettős állampolgárság és egyes családoknak tulajdonképpeni poszttraumatikus élménye (Trianon) kapcsán. Magyarország szétszakítottságában úgy lett posztmodern ország, hogy a benne lakók külön világban élnek, úgy lett posztmodern, hogy a benne lakók múltjai nem beszélgetnek egymással. „Adjátok vissza a hegyeimet” helyett magam részéről az adjátok vissza a hazámat-projekttel is elégedett lennék. A magyaroknak ma ugyanis nincs hazájuk, a magyarok posztmodern nomádok.

Részlet Böcskei Balázs írásából.

Fotó: BME - Bretter György sírja Kolozsváron

"Minél mitikusabban viszonyulunk a múlthoz, annál nehezebb elmesélni a velünk egyet nem értőnek, hogy miről is beszélünk. A Trianonról folytatott párbeszéd alapvető feltétele annak megtisztítása Trianontól (és mítoszaitól). Be kell látnunk, hogy egy kívülállónak éppen olyan nehéz belépnie egy „folklorizálódott történeti diskurzusba”, mint egy „Trianon nem kortárs probléma már” minden szolidaritást nélkülöző gondolati keretébe. A történettudományi kutatások sincsenek könnyű helyzetben nem hogy az objektivitás mellett a szubjektív, érzelmi, érzületi (vagy éppen mindezeket kizáró) politikai és egyéni feldolgozások.

Merthogy többek között: Trianon érzékenység. Trianon tabu. Trianon összemosás. Trianon összeomlás. Trianon igazságtalan. Trianon, amelynek így kellett lennie. Trianon az élet. Trianon a halál. Trianon a magyaroké. Trianon a magyarságé. Trianon a zsidóké is. Trianon mindenkié, de biztos, hogy nem a zsidóké. Trianon egyetemes. Trianon nem érdekli a világot. Trianon kutatható. Trianon nem megismerhető. Trianon a jobboldalé. Trianon nem a baloldalé. Trianon, ami nem szembeállítható. Trianon, amit szembeállítanak. Trianon nem egyetemes bűn. Trianon valakinek egyetemes bűn. Trianon a pólón. Trianon, amire egy öregember halála előtti utolsó pillanatában gondol. Trianon a DVD-n. Trianon egy vonat bezárt erdélyi mellékvágánya. Trianon a székelyzászlósoké. Trianon 2004. december ötödike. Trianon az „igen”. Trianon a „nem, nem soha”. Trianon a szorongás a jövőtől. Trianon a kiismerhetetlen tér biztonságos sarka. Trianon egy román autóút, mely egy marosvásárhelyi temető felé visz. Trianon tárgyiasítható. Trianon reklám. Trianon kultúra. Trianon ellenkultúra. Trianon könyvtár. Trianon a budapesti Hősök tere kokárdás szónoka. Trianon a Házsongárdi temető csendje. Trianon, amitől félsz, hogy nincs róla mondandód. Trianon egy magyar nyelvű egyetem Romániában. Trianon, ha Bukarestben a hátad mögé nézel, ha magyarul beszélsz. Trianon, ha kineveted azt, aki Bukarestben a háta mögé néz, ha magyarul beszél. Trianon a román nagykövetség előtt posztoló rendőré. Trianon nem egy Kézdivásárhelyre belovagoló miniszerelnök-helyettessé.

S ez a sor a végtelenségig folytatható. Természetesen sem az emlékezetek pluralizálódása a probléma, hanem a pluralizálódás el nem fogadása. Amikor nem több, hanem egy (max. kettő) Trianon-képet akarunk. Amikor valaki szerint a „vagy-vagy” a történelem feldolgozásának módja olyankor is, amikor úgy eleve nem lehet. Amikor nincs tisztelet a másik tévedései iránt. Amikor nincs haza

Egy haza, amely nem létezik, egy politikai közösség, ami nincs, az nem tud semmi értelmeset kezdeni magával." 

Az írás teljes terjedelemben a Szombat 2015. januári, tematikus számában jelent meg, hamarosan online is elérhető lesz.