"Punk pénz" a norvégoknál
2014.10.28. 10:57
A kereskedelmi áruforgalomban a hétköznapi tárgyak digitális újracsomagolása olyan eljárás, ami a magasabb minőség biztosítékával toboroz új fogyasztókat. A hagyományos fizetőeszközök családjában először esik meg hasonló. A technológiai kép első korszakára visszatekintő Pixel Art több mint negyven éves pályafutás után 2017-ben egy nemzeti valuta arculatára kerül. "Ez punk pénz" - nyilatkozta a norvég bank döntéséről Matthias Frodlund norvég designer a Creators Projectnek.
Német Szilvi írása.
Fotó: Washington Post
Amíg hazai vizeken a "norvég pénzek" szókapcsolat a civil támogatás és az állami kontroll szólamaival ápolja a legsűrűbb kapcsolati viszonyt a Norvég Alapot ért kormányzati embargó óta, a norvég bankjegyekkel egyéb figyelemreméltó dolog is történik. Például, hogy 2017-re virtualizálódnak. Izgalomra semmi ok, nem a bitcoin-ok, a kriptográfia vagy az új jobboldal valami kétes tranzakciós világában oldódik majd fel láthatatlanul a norvég korona; a váltás nem a pénzforgalom működési módjában, csupán a fizetőeszköz megjelenésében hoz majd újat, egyelőre felemásan.
A norvég állami bank, a Norges október 7-i sajtótájékoztatójában
Az újszériás korona papirosának egyik oldala nem tartogat meglepetést, a hagyományos/unalmas realista ábrázolás mellett teszi le a voksot, emiatt nem ragadnánk tollat az írásra. A másik oldal layout-ja, bár témájában ugyanúgy a norvég nemzeti identitás kötelező alkotóelemeit - tengerparti horizont, hajódokkok - variálja, megjelenésében azonban olyat hoz, hogy ránézésre tudjuk, egy újabb területet igázott le az elektronikus kultúra fékezhetetlen terjeszkedési hajlama.
A számítógéppel előállított/manipulált képek folklórjához tartozó eljárás, ami a tájképeknek a címleteken új formát ad, a fényes képernyőről először kívánkozik majd le a kapitalizmust tápláló "piszkos" cserealapra. Jó szemmel ismerte fel a fent említett blogszerző, hogy a globális forgalomban mozgó deviza "fél-digitális megjelenése" üzen valamit az információs korszak gazdaságában, persze főleg azoknak, akik megfelelő olvasottsággal rendelkeznek a technológiai képek a mindennapokat egyre inkább átszövő világában.
Míg a nemzeti pénzpiacok címletein továbbra sem fogyatkoznak a nagy halottak, illetve az általuk tagolt nemzeti történelem kiemelése - mi ez, ha nem retrofuturizmus a pénzpolitikában alapító atyákkal "építtetni" az információs szupersztádát -, a monetáris unió értékszemlélete ettől a nemzetkarakterológiától érthető módon elvonatkoztat. A közös Európa program szellemisége előnyben részesíti az egyes nemzetek közötti különbségeket tompító változatokat, akár fikció árán is. Erre példa az Eurozóna első bankjegykibocsájtása, amely a kulturális örökség nem létező, hanem a kontinentális stílusáramlatok által csak lehetséges (!) típusformáit helyezte el a közös címleteken.
A Snøhetta Design stúdió javaslata a norvég valutára tehát nem áll egyedül abban a sorban, amely egy absztrakciós folyamatból jut eredményre, viszont megjelenésének radikális jelenidejűségével - nem törénelmi arcképcsarnok, nem letűnt művészeti korszakok - igen. Enzo Finger tervezte Ripple Effect megkapóan mai, a tabletekkel, qr kódokkal, kijelzőkkel tarkított életterünkkel szinkronban van. Ahogy az időpillanat radikális lerövidülésének kortörténeti kimutatása vesszőparipája a jelenkutatóknak, az új pénznemben mindenképp a globális technokapitalizmus manifeszt elismerését ünnepelhetjük.
A "Határok szépségének" (Beauty of Boundaries) elkeresztelt norvég designterv bizonyos értelemben valóban a határokkal üzérkedik, de sokkal messzebbre tekintve mint a "látóhatár", ami a címletek előírt ábrázolási témája. A digitális kép sajátszerűsége, hogy minden képpontja matematikailag leírható, tehát kalkulálható és feldolgozható, az emberi szem által észlelhető tartománynál jóval nagyobb adathalmaz kódolására és tárolására alkalmas. A korona címletek mozaikszerű alakzatai tökéletesen beteljesítik ezt az elvárást: a pixelek a Beaufort skálán mért szélerősség értékei szerint állnak össze kisebb-nagyobb sávokká, attól függően, hogy a címletek 50-es vagy 1000-es összeget denotálnak. A kép nem szép látvány a nemzeti örökség partjáról, eredője egy másik part (piaci) kilátásaihoz húz, méghozzá a Kalifoniai félsziget ideológiája, a hálózati vizuális kommunikáció égöve alatt.
Kép: mon3y.us
A valuta, hiába a képernyőesztétika, a pénzmédium jelenlegi rendszerén belül áll majd keringési pályára. Bár az Európai Központi Bank 2012-es tanulmányában már számot vetett az online közösségek (in-game economics) által bevezetett virtuális váltókkal mint például a bitcoin, Linden dollar a Second Life-ban vagy a notórius Diablo III. aukciósháza, ahol dollárra lehetett váltani a játékbeli aranyat. Ma még azonban a privát szereplők között gazdát cserélő netes elszámolóegységek, vagyis a 100%-ig virtuális, anonim, így nem lekövethető pénzek a banki érdekszférát roncsoló hatásaik miatt nem jelennek meg a valós pénzforgalomban. A "virtuális osztály" azonban most észak felől is megerősödve, feljövőben van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lépcsőházy 2014.10.28. 15:01:35
Ezt a szellemi erőben nem szűkölködő írást házszámtévesztő kézbesítésnek kell lássam, mert a baloldaliság óriáshatalmas intellektuális tárházában valahogy mégsem sikerült helyet szorítanom a számára.
A tőkés prezentizmus parányi rekvizitumától mindenkor meg kell tagadjam mind az ethoszt, mind a pátoszt.
üres jelölő 2014.10.29. 12:04:42
lépcsőházy 2014.10.29. 15:19:38
üres jelölő 2014.10.29. 18:41:18
üres jelölő 2014.10.29. 18:45:52
lépcsőházy 2014.10.29. 20:29:04
Azért a legitimációja a technicizációval (közte a telematika vívmányaival) egy ideje már döntően prezentista és „futurista” (Marinettit szégyenítő változatban). Amellett váltig legnagyobb „erénye”, de legalábbis legfőbb éltető eleme a minél szabadabb terebélyesedési lehetőség, és egyes nációkötött mítoszokat már jókorán elkezdett kiátkozni a funkcióvesztés indokával. A nemzeti, a monopol-, majd a globális kapitalizmusok (E. Mandel) - mint egy dialektikus expanziós dinamika állapotai - is a multinacionalizmus előtérbe rendeződését örökítik meg. A sárbaragadóbb termelőtőke helyett előnyösebb a mozgékony és menekülőképes banktőke – az államterületi felségjogok szerepe meglehet, nélkülözhetetlen marad, de másodlagos. Legfeljebb hol felnemzetiszalagozottabbak a komprádorok, hol kevésbé. A dafke-lokalizmusok és nemzeti ébredések szintén jól piacosíthatók, az amerikai vagy a svéd zászlópatriotizmusok is ugyanazt a kohót fűtik, csak érzékenyebb-emancipáltabb politikai kultúrájú társadalomra támaszkodva. A testpolitikák elég hatékonyak az euroatlanti „szabad világban” is.
üres jelölő 2014.10.30. 11:45:47
Megkockáztatnám (és itt lehet, hogy tévedek), hogy ez inkább a világválság és 9/11 előtti tendencia, amikor még léteztek a jóléti államnak a társadalmi stabilitás megőrzéséhez elégséges maradékai és működött a 'történelem vége' illúzió. A retro - ami ugye nem épp prezentista vagy futurista jelenség - pl. szerintem egy nagyon erős trend manapság, ami lehatol a cybertér legeldugottabb niche-ébe is.
lépcsőházy 2014.10.31. 07:24:18
De a próféta szóljon belőled!
Vederemo.
Utolsó kommentek