"Punk pénz" a norvégoknál

2014.10.28. 10:57

A kereskedelmi áruforgalomban a hétköznapi tárgyak digitális újracsomagolása olyan eljárás, ami a magasabb minőség biztosítékával toboroz új fogyasztókat. A hagyományos fizetőeszközök családjában először esik meg hasonló. A technológiai kép első korszakára visszatekintő Pixel Art több mint negyven éves pályafutás után 2017-ben egy nemzeti valuta arculatára kerül. "Ez punk pénz" - nyilatkozta a norvég bank döntéséről Matthias Frodlund norvég designer a Creators Projectnek.

Német Szilvi írása.

pix.jpg

 

Fotó: Washington Post

Amíg hazai vizeken a "norvég pénzek" szókapcsolat a civil támogatás és az állami kontroll szólamaival ápolja a legsűrűbb kapcsolati viszonyt a Norvég Alapot ért kormányzati embargó óta, a norvég bankjegyekkel egyéb figyelemreméltó dolog is történik. Például, hogy 2017-re virtualizálódnak. Izgalomra semmi ok, nem a bitcoin-ok, a kriptográfia vagy az új jobboldal valami kétes tranzakciós világában oldódik majd fel láthatatlanul a norvég korona; a váltás nem a pénzforgalom működési módjában, csupán a fizetőeszköz megjelenésében hoz majd újat, egyelőre felemásan.

A norvég állami bank, a Norges október 7-i sajtótájékoztatójában publikálta a tavasszal lezajló design tervpályázat eredményét; a tender az immár 8. generációjú korona alapú bankjegyek új arculatára vonatkozott. A hivatalos banki közlönyt a teljes pályázati dokumentációval egyebek mellett a "New Aesthetic" irányzatot bootoló tumbrl-site is azonnal átvette, nem haszontalan jelzéseként annak, hogy a végső befutó pályaművek egyike (osztott első helyezés) a helyi és a pénzügyi szektoron kívüli szférákban is kommentálható változást jelent. 

Az újszériás korona papirosának egyik oldala nem tartogat meglepetést, a hagyományos/unalmas realista ábrázolás mellett teszi le a voksot, emiatt nem ragadnánk tollat az írásra. A másik oldal layout-ja, bár témájában ugyanúgy a norvég nemzeti identitás kötelező alkotóelemeit - tengerparti horizont, hajódokkok - variálja, megjelenésében azonban olyat hoz, hogy ránézésre tudjuk, egy újabb területet igázott le az elektronikus kultúra fékezhetetlen terjeszkedési hajlama. 

A számítógéppel előállított/manipulált képek folklórjához tartozó eljárás, ami a tájképeknek a címleteken új formát ad, a fényes képernyőről először kívánkozik majd le a kapitalizmust tápláló "piszkos" cserealapra. Jó szemmel ismerte fel a fent említett blogszerző, hogy a globális forgalomban mozgó deviza "fél-digitális megjelenése" üzen valamit az információs korszak gazdaságában, persze főleg azoknak, akik megfelelő olvasottsággal rendelkeznek a technológiai képek a mindennapokat egyre inkább átszövő világában. 

Míg a nemzeti pénzpiacok címletein továbbra sem fogyatkoznak a nagy halottak, illetve az általuk tagolt nemzeti történelem kiemelése - mi ez, ha nem retrofuturizmus a pénzpolitikában alapító atyákkal "építtetni" az információs szupersztádát -, a monetáris unió értékszemlélete ettől a nemzetkarakterológiától érthető módon elvonatkoztat. A közös Európa program szellemisége előnyben részesíti az egyes nemzetek közötti különbségeket tompító változatokat, akár fikció árán is. Erre példa az Eurozóna első bankjegykibocsájtása, amely a kulturális örökség nem létező, hanem a kontinentális stílusáramlatok által csak lehetséges (!) típusformáit helyezte el a közös címleteken. 

A Snøhetta Design stúdió javaslata a norvég valutára tehát nem áll egyedül abban a sorban, amely egy absztrakciós folyamatból jut eredményre, viszont megjelenésének radikális jelenidejűségével - nem törénelmi arcképcsarnok, nem letűnt művészeti korszakok -  igen. Enzo Finger tervezte Ripple Effect megkapóan mai, a tabletekkel, qr kódokkal, kijelzőkkel tarkított életterünkkel szinkronban van. Ahogy az időpillanat radikális lerövidülésének kortörténeti kimutatása vesszőparipája a jelenkutatóknak, az új pénznemben mindenképp a globális technokapitalizmus manifeszt elismerését ünnepelhetjük. 

A "Határok szépségének" (Beauty of Boundaries) elkeresztelt norvég designterv bizonyos értelemben valóban a határokkal üzérkedik, de sokkal messzebbre tekintve mint a "látóhatár", ami a címletek előírt ábrázolási témája. A digitális kép sajátszerűsége, hogy minden képpontja matematikailag leírható, tehát kalkulálható és feldolgozható, az emberi szem által észlelhető tartománynál jóval nagyobb adathalmaz kódolására és tárolására alkalmas. A korona címletek mozaikszerű alakzatai tökéletesen beteljesítik ezt az elvárást: a pixelek a Beaufort skálán mért szélerősség értékei szerint állnak össze kisebb-nagyobb sávokká, attól függően, hogy a címletek 50-es vagy 1000-es összeget denotálnak. A kép nem szép látvány a nemzeti örökség partjáról, eredője egy másik part (piaci) kilátásaihoz húz, méghozzá a Kalifoniai félsziget ideológiája, a hálózati vizuális kommunikáció égöve alatt.

money.jpg

Kép: mon3y.us

A valuta, hiába a képernyőesztétika, a pénzmédium jelenlegi rendszerén belül áll majd keringési pályára. Bár az Európai Központi Bank 2012-es tanulmányában már számot vetett az online közösségek (in-game economics) által bevezetett virtuális váltókkal mint például a bitcoin, Linden dollar a Second Life-ban vagy a notórius Diablo III. aukciósháza, ahol dollárra lehetett váltani a játékbeli aranyat. Ma még azonban a privát szereplők között gazdát cserélő netes elszámolóegységek, vagyis a 100%-ig virtuális, anonim, így nem lekövethető pénzek a banki érdekszférát roncsoló hatásaik miatt nem jelennek meg a valós pénzforgalomban. A "virtuális osztály" azonban most észak felől is megerősödve, feljövőben van.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr786817837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lépcsőházy 2014.10.28. 15:01:35

Szerző írja: „az új pénznemben mindenképp a globális technokapitalizmus manifeszt elismerését ünnepelhetjük”. És az eredeti szövegben sehol az idézőjel. ÜNNEPet kéne ülnünk, feleim. Algoritmizálható bankópixelek hamisításvédelmi fraktálalakzatai frekvenciahányados-állandóinak rafinériaszépségein kéne bámulólag meghatódni. Célelvű (de még milyen) műszaki esztétikák előtt leborulni, mert formálisan cezúraértékűek. Le NATION est mort, vive le CAPITALISATION...?

Ezt a szellemi erőben nem szűkölködő írást házszámtévesztő kézbesítésnek kell lássam, mert a baloldaliság óriáshatalmas intellektuális tárházában valahogy mégsem sikerült helyet szorítanom a számára.
A tőkés prezentizmus parányi rekvizitumától mindenkor meg kell tagadjam mind az ethoszt, mind a pátoszt.

üres jelölő 2014.10.29. 12:04:42

@lépcsőházy: irónia szerintem. Bár az a tény, hogy a pénz esztétikája egy országban a halott fehér férfiaktól elért az elvont alakzatokig, arra utal, hogy a kapitalizmusban van még hajlandóság a saját ideológiai alapját képező panteon deterritorializálására, ami be kell valljam, tényleg reménykeltően hat a mindenféle reakciós-parasztpofozós mocsok újraéledéséről tanúskodó hírfolyamban.

lépcsőházy 2014.10.29. 15:19:38

@üres jelölő: Igen ám, de hol a külső referenciapont, amibe fogódzva szökésvonal nyílhat? Arra utalsz, hogy rendszer frigyládája lekapcsolódott a hús-vér gazdaszervezetekről? Probábilisan növekedett a humán egyedek mint entitások független szabadságfoka („territóriuma”) ettől a rugalmas elszakadástól? Több levegőhöz jut az emberi nem az univerzális fétistárgya dehumanizálásával? És csökken ettől a kanonizált pénz mint ikonszerű politikai jelentés evidenciája, „isteni kategóriaként” létezése?

üres jelölő 2014.10.29. 18:41:18

@lépcsőházy: arra gondolok inkább, hogy a kapitalizmus elszakadhat a vele összefüggésben lévő kultuszoktól, mitológiáktól, mint pl. itt a történelmi erősemberek bálványozása és a történelem általuk való tagolása. Ha a kapitalizmus leszakad a nemzetről, a családról, meg a többiről, amivel misztifikálni szokta magát, akkor könnyebb lesz legyőzni. Bár (legalábbis itt Kelet-Európában) épp ellentétes folyamatok erősek, és az összes ilyen agyrém meg a rájuk épülő biohatalmi praxisok egyre inkább előtérbe kerülnek - sokszor épp egyfajta reakciós antikapitalizmus köntösébe bújtatva, az a legveszedelmesebb, amikor a kapitalizmus által teremtett biohatalmi intézmények moralizáló alapon nekimennek a kapitalizmusnak.

üres jelölő 2014.10.29. 18:45:52

Persze ez a nekimenés csak látszólagos.

lépcsőházy 2014.10.29. 20:29:04

@üres jelölő: Kapiskálom. Egy itt és most-szemlélettel minél önelvűbb arculatot ölt és minél több ideológiai segédeszközét dobja el, annál befoghatóbb és sebezhetőbb lesz, hiszen saját leghűbb acélpányváit hagyja oda ezzel.
Azért a legitimációja a technicizációval (közte a telematika vívmányaival) egy ideje már döntően prezentista és „futurista” (Marinettit szégyenítő változatban). Amellett váltig legnagyobb „erénye”, de legalábbis legfőbb éltető eleme a minél szabadabb terebélyesedési lehetőség, és egyes nációkötött mítoszokat már jókorán elkezdett kiátkozni a funkcióvesztés indokával. A nemzeti, a monopol-, majd a globális kapitalizmusok (E. Mandel) - mint egy dialektikus expanziós dinamika állapotai - is a multinacionalizmus előtérbe rendeződését örökítik meg. A sárbaragadóbb termelőtőke helyett előnyösebb a mozgékony és menekülőképes banktőke – az államterületi felségjogok szerepe meglehet, nélkülözhetetlen marad, de másodlagos. Legfeljebb hol felnemzetiszalagozottabbak a komprádorok, hol kevésbé. A dafke-lokalizmusok és nemzeti ébredések szintén jól piacosíthatók, az amerikai vagy a svéd zászlópatriotizmusok is ugyanazt a kohót fűtik, csak érzékenyebb-emancipáltabb politikai kultúrájú társadalomra támaszkodva. A testpolitikák elég hatékonyak az euroatlanti „szabad világban” is.

üres jelölő 2014.10.30. 11:45:47

"Azért a legitimációja a technicizációval (közte a telematika vívmányaival) egy ideje már döntően prezentista és „futurista” (Marinettit szégyenítő változatban)."

Megkockáztatnám (és itt lehet, hogy tévedek), hogy ez inkább a világválság és 9/11 előtti tendencia, amikor még léteztek a jóléti államnak a társadalmi stabilitás megőrzéséhez elégséges maradékai és működött a 'történelem vége' illúzió. A retro - ami ugye nem épp prezentista vagy futurista jelenség - pl. szerintem egy nagyon erős trend manapság, ami lehatol a cybertér legeldugottabb niche-ébe is.

lépcsőházy 2014.10.31. 07:24:18

@üres jelölő: A megjelölt ezredfordulós cezúrapontok – közte a „válsággal” – szerintem a stratégiailag fontos társadalmi oldalról sem hoztak revelációt és frontáttörést. Reakciós, tekintélyelvű, regulatív rendszerválaszok a vészes vékonyságúra fújt rendszerlufira, mellette egy inkább technikai átigazodás a real-time mediatizációra és – egy kétségkívül a húr-elpattanás lehetőségét is elvileg létrehozó – „kockázattársadalmi” szorongás-rabságos idegzetre a társadalmi percepcióban. Egyelőre a gyeplőt ugyanazok a mancsok markolják, csak más fogástechnikával (adaptációs leleményekkel).
De a próféta szóljon belőled!
Vederemo.

üres jelölő 2014.10.31. 11:22:19

@lépcsőházy: de épp azt mondom, hogy szerintem a fordulópont után a korábbi "józan" technicista-demisztifikáló vonalat elkezdte felváltani a romantikus érzületek és eszmék eklektikus burjánzása, ami a bájos retrós szubkultúráktól a botos ispánt visszasíró reakciós tajtékzásokig terjed. Az összkép határozottan negatív; én jobban szeretném, ha a kapitalizmus csak egy technokrata gépezet lenne, amellyel egyszerűen szembe lehetne helyezni a Le livre des plaisirs-t vagy a L’insurrection qui vient-t, és nem kellene mindenféle, az emberek agyát a hierarchia és az elnyomás szolgálatában mérgező reakciós okkultizmussal is felvenni a harcot.

lépcsőházy 2014.10.31. 21:27:53

@üres jelölő: Ahá, így már értem. Ez jó. Az illusztrációkban és gügye „érdekességekben” locsogó public history-műfajok, vagy a stilizált-redukált-fazonírozott-cinkelt történelemmozaikok tényleg újabb szellemi (vagy inkább szellemlerontó) kincsesbányát hoznak mind a konfundáló-dezorientáló maszlagolás, mind a kulturális örökségeket igazoló hatalmi beszéd számára. A megmákonyozó bezacskózott változatosságadagok termelését ez is jól szolgálja, és általa az emlékezésiparban is hathat az „így-is-lehet, úgy-is-lehet üres-formális lehetősége” (TGM). Bár most kissé a politikai ezotériák konteó-nyelvén beszéltem.
süti beállítások módosítása