Az öreg kontinens végleg elvesztette vezető szerepét a Föld klímájának és a világ szegényeinek védelmében. Európa államfői letették voksukat az elnyúló válság, az energiafüggőség és a jelenlegi állapot fenntartása mellett.  

Kaufer Virág írása.

Sajnos Európában korántsem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan az Orbán Viktor vagy az MTI beszámolójából érezhető. Az EU Csúcstalálkozón péntek hajnalban komoly ellenszélben de megszületettek az Unió 2030-ig kitűzött klíma és energia céljai: a tagállamok az 1990-es szinthez képest legalább 40 százalékkal csökkentik szén-dioxid-kibocsátásukat, 14 százalékról 27 százalékra növelik a megújuló forrásokból származó energia arányát az energiatermelésben és nem jogerősen legalább 27 százalékos energiamegtakarítást vállalnak. A Greenpeace és a nemzetközi szegénységellenes szervezetek szerint ezek a számok a szennyező és veszélyes forrásokat felhasználó energiaiparnak kedveznek. Mindhárom elfogadott célszám nagyjából 10-15 százalékkal alacsonyabb annál az európai kötelezettségvállalásnál, ami segítene  2 °C alatt tartani a Föld klímáját.

Több ezer elveszett munkahely

Magyarországon a kormány igyekszik a rezsicsökkentés és a magyar költségvetés elleni támadás kivédéseként elkönyvelni a brüsszeli döntést. A csúcstalálkozón Orbán Viktor szinte karöltve szavazott a szénpárti Lengyelországgal és az atompárti Nagy Brittaniával az energiahatékonyságra vonatkozó célszámok ellen. (Miért rossz a Fidesznek az energiahatékonyság?) Mindemellett a rezsicsökkentés inkább pazarlásra ösztönöz mint sem energiatakarékosságra.   

Ezzel szemben a Szakszervezetek Európai Szövetsége ( ETUC)  nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy az ambíciózus célszámok (szerintük ez 40 százalék szén-dioxid-kibocsátás csökkentés, 30 százalék megújulóenergia termelés és 40 százalék energiahatékonyság) Európa-szerte közel egymillió munkahely megteremtéséhez és egy fokozatos és igazságos gazdasági átálláshoz is szükségesek. A klímaváltozás ténye nem kérdés. Minél tovább halogatjuk a dinamikus változtatásokat, annál jobban csökkentjük az igazságos és méltányos átállás esélyeit. A fokozatos, de ambíciózus klíma- és energiacélok jelentősen hozzájárulhattak volna a munkahelyteremtéshez, a helyi gazdaság fellendítéséhez és a lakhatási körülmények javításához is. 

Elnyújtott energiafüggőség

Az EU tagországok összességében több mint 50 százalékban importálják a fosszilis energiahordozókat, túlnyomórészt Oroszországból. Az orosz-ukrán válság emlékeztet az Unió jelentős energiafüggőségére és ez a függőség abban is meggátolja, hogy érdemben léphessen fel a kirobbant konfliktusban. Tévedés azonban azt gondolni, hogy csak az orosz függőséggel van probléma, hiszen a fosszilis energia import forrásától függetlenül kiszolgáltatottá teszi az EU-t a geopolitikai színtéren. Hazánk - a Rosatom és Putyin markában - egyértelmű, hogy leszavazta mindazokat a javaslatokat, amelyek érdemi változásokhoz vezettek volna. Az olaj, gáz és szén felhasználásának folyamatos csökkentésével, a takarékosabb energiafelhasználással és a megújuló energiaforrások használatával az Unió az energiafüggését 2030-ra a Greenpeace és az Ecofys szerint akár 45-50 százalékkal is csökkenthette volna.

A megújuló szektor kigáncsolása

A döntés legkevésbé az utóbbi években fejlődésnek indult megújuló energiaiparnak kedvez. A Greenpeace több ízben is felhívta a figyelmet arra, hogy a legnagyobb energiaszolgáltatók Európában elhanyagolták a megújuló forrásokba történő érdemi befektetést és láthatóan minden eszközzel az ellen küzdenek, hogy a szektor újabb támogatásokhoz jusson. A kitűzött törvényerejű célok jelentős mértékben lassítani fogják a megújuló energiaipar fejlődését Európában, míg az előrejelzések világszinten folyamatos növekedést mutatnak.

A klímaváltozás áldozatainak cserben hagyása

Az Unió vitán felül a klímaváltozás egyik előidézője, így jogosan várható el, hogy ennek megfelelő teherviselést vállaljon. A 40 százalékos CO2-kibocsátás-csökkentés (amely ráadásul önkéntes alapon történik) nem felel meg ennek az elvárásnak. Persze nem lehet szemet hunyni  a mostani Unió hatalmas belső egyenlőtlenségei fölött sem. Erre a célra dolgozták ki azokat a támogatási rendszereket, amelyek segítik az új tagállamok felzárkozását. Sajnos azonban a felzárkózó tagállamok ezeket a kiskapukat kihasználva a forrásokat legtöbbször az elavult szénerőművek foltozgatására használják fel.

Az Unió 2050-ig bezárólag 80-95 százalékos CO2-kibocsátás-csökkentést vállalt. Ezek a célszámok azonban a mostani döntés fényében egyre kevésbé tűnnek elérhetőnek. Minél tovább halogatják a szükséges lépéseket, minél több kiskaput nyitnak a lemaradó tagállamoknak, a végrehajtás később annál fájdalmasabb lesz. Az EU cselekvésképtelensége világszinten is igazságtalanul nagy terhet ró a klímaváltozást bőrükön érző legszegényebb nemzetekre.

Összességében tehát elmondható, hogy a most elfogadott célok a jelenlegi állapot és hatalmi rend fenntartását szolgálják,  uniós szinten valódi változást nem fognak hozni. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a fosszilis- és atomenergia-lobbi milliárdokat költ a megújulók és az energiahatékonyság elleni kampányokra és a döntéshozók befolyásolására. Bíztató, hogy ennek ellenére Európa lakosságának többsége támogatja az energiaszektor fenntartható reformját. Ha mielőbb meg akarunk szabadulni az energiafüggéstől és az abból profitáló neoliberális gazdasági világrendtől, akkor máshol kell keresnünk a megoldást.

Nem elég a villanykörtét takarékosra cserélni, az egész gondolkodásmódunkat kell megváltoztatni. Meg kell tenni a rendszerszintű változáshoz szükséges konkrét, ismert és már középtávon is anyagi megtakarítást jelentő lépéseket. Számos inspiráló példát találunk ma már Európában olyan kisebb-nagyobb lakóközösségekre akik kezükbe vették a sorsukat. Ilyen például Berlin, ahol szavazást tartottak nemrégiben az energiaszolgáltatás közösségi kivásárlásáról. A tudatos fogyasztók ma már kooperatívákba szerveződve, a legújabb technológiák és pénzpiaci eszközök segítségével akarják irányítani a termelést, hogy tisztán és fenntartható módon fedezzék saját energiaszükségletüket.

 Grafika: Greenpeace Magyarország