Mi az ára a növekedésmániának? Meddig lehet növekedni? Hova megy, merre tart, mi lesz azzal, aki vesztes? Mi lesz azzal, aki nem tud versenyezni a versenytársadalomban? Mi van, és kik vannak a GDP-n túl? Milyen összefüggés van a mindig növekedés társadalma és a lakhatási bizonytalanság között? Részletek a „Jólét gazdasági növekedés nélkül – A Nemnövekedés felé” című, magyarul most megjelenő könyvből.

„Jólét gazdasági növekedés nélkül – A Nemnövekedés felé” címmel kerül 2013. december 19-én, 18:30 órakor a Cyclonomia kerékpárműhelyben (Katona József utca 39.) bemutatásra négy francia szerző műve, akik évek óta aktív tagjai és véleményformálói a francia Nemnövekedés mozgalomnak. A francia kiadás 2013 januárjában jelent meg, és azóta szakmai és közéleti körökben átütő sikert ért el. A „Jólét gazdasági növekedés nélkül” amellett, hogy érdekfeszítő szintézisét adja a Nemnövekedésnek, megkísérli felvázolni, hogyan juthatunk el ehhez egy új gazdasági eszköz, a feltétel nélküli alapjuttatás és a jövedelmi plafon együttes alkalmazásával.

Az alábbiakban a szerzők jóváhagyásával (Vincent Liegey, Stéphane Madelaine, Christophe Ondet, Anne-Isabelle Veillot) a bevezetőjét, illetve a lakhatáshoz való joggal továbbá a földhasználattal foglalkozó fejezet egy részletét közöljük.

A létfenntartáshoz szükséges jövedelem, a jövedelmi plafon meghatározása, az ingyenesség szférájának kiterjesztése, az erőforrások nem rendeltetésszerű használatának meg-adóztatása, a helyi pénzek, a nyitott relokalizáció és az átmenet fogalmának meghatározása, akárcsak a politikai és szervezeti stratégia kérdései az utóbbi években számos beszélgetés és vita központi témájává váltak a Nemnövekedés mozgalmának különböző csoportjain belül.

Az utóbbi hónapokban egyes területek még inkább a figyelem középpontjába kerültek, különösen az adóssággal és a pénzteremtéssel kapcsolatban elfoglalt politikai pozíció, a posztfosszilis korszak, a kapitalizmus és a produktivizmus meghaladásának, illetve a társadalom újrapolitizálásának lehetőségei tekintetében. Ezekből a vitákból a Növekedéstagadók nagy többsége számára az az alapvetés kristályosodott ki, hogy a fenntartható, békés és konviviális, tehát tartalmas társas együttélésen alapuló, a Nemnövekedés szellemiségét követő rendszer irányába mutató értékteremtő kör kialakítását leginkább előmozdító gazdasági és társadalmi intézkedés a feltétel nélküli alapjuttatás (FNA) és a jövedelmi plafon egyidejű alkalmazása lehet.

Ezzel a kiáltvánnyal szándékunk szerint egy konstruktív vitát indítunk el, amelynek so-rán megvitatásra kerül az átmenet terve, kísérleti alkalmazása és fokozatos bevezetése. Az FNA ugyan nem csodaszer, de nagyban elősegítheti, hogy kiutat találjunk abból a zsákutcából, amelybe a növekedésen alapuló társadalom egyre gyorsuló ütemben sodor bennünket. Ez a kiáltvány ugyanakkor részét képezi annak a stratégiának is, amely a különböző antikapitalista, baloldali irányzatok számára az antiproduktivizmus közös nevezőjét kínálja fel, illetve a néhány éve Franciaországban és világszerte megkezdett reflexió, vita folytatását is jelenti.

A kötet szerzői növekedéstagadók: 2008 óta részt vesznek a Nemnövekedés politikai mozgalmának kidolgozásában, közreműködtek a francia Nemnövekedés Párt (PPLD) újraindításában 2008-ban, a 2009-es Európa-Nemnövekedés Kampány, illetve a konver-gencia szellemében meghirdetett egységfront kialakításában, valamint a 2012-es Nemnövekedés Kampányban. Célkitűzésük egy új politikai irány megvalósítása a Nemnövekedés gondolatainak minél szélesebb körű elterjesztése érdekében, leleplezve
a növekedés és a média bűvöletében vergődő rendszer kártékonyságát, illetve elősegítve a békés és demokratikus átmenetet új, fenntartható és élhető társadalmi modellek felé.
(…)

Lakhatáshoz való jog és a földhasználat

A lakhatás, a föld-, vagy területhasználat kérdése a magántulajdonnal kapcsolatos jogok újragondolását és legalábbis részleges megkérdőjelezését veti fel. A föld birtoklása és használata mindig alapvető fontossággal bírt. Ez fokozottan érvényes egy olyan társadalom esetében, ahol a fő energiaforrást jelentő kőolajkészletek kimerülőben vannak és ahol jelentős a népesség sűrűsége. Éppen ezért a földhasználat joga kiemelten fontos kérdés, mind a méltó lakhatás biztosítása, mind pedig az autonómia szempontjából, akár megművelhető földterületről, akár valamilyen tevékenység végzéséhez szükséges terület használatáról van szó. A földhasználat joga szorosan kapcsolódik a mindennapi tevékenységek relokalizációjának logikájához, hiszen általa csökkenthető a felesleges helyváltoztatások száma, így új megközelítésbe kerül az urbanizmus kérdése is. A reziliencia vagyis az ellenálló képesség megerősítése érdekében és az átmenet fontosságát szem előtt tartva újra élettel kell megtölteni a vidéket és enyhíteni a városi pólusok zsúfoltságán, megálljt kell parancsolni a városok terjeszkedése jelenségének. Az FNA-t kiegészítő intézkedésekkel olyan életkörülményeket kell kialakítani, amelyek már megelőlegezik a fosszilis energiahordozók utáni világ lehetőségeihez való alkalmazkodást.

A termőföld fölötti rendelkezés visszaszerzése és a mezőgazdaság kimentése a rövid távú profit és a produktivizmus bűvöletéből a jövő „területrend(elk)ezésének” a záloga. A lakosság kapja vissza a vidéket, de ne azért, hogy alvó-külvárosként szolgáljon vagy közszolgáltatások híján teljesen kiürüljön, hanem hogy megteljen élettel. A városok esetében azonnal megálljt kell parancsolni a városok terjeszkedésének és ezáltal termőterületeket felszabadítani, illetve meg kell óvnia még megművelésre alkalmas földeket. Már léteznek kezdeményezések ezzel a céllal, mint például a közösségi kertek vagy a saját ellátást biztosító övezetek – ezeket az FNA-nak fel kell karolnia. Minden új projektnek a társadalmi sokszínűség jegyében kell megvalósulnia – így védekezve a lakosság bizonyos rétegeivel szemben kialakuló negatív megítélés ellen – és mindig előnyben kell részesíteni az ökologikus és közösségi megoldásokat. Ökolakás, -negyed vagy ökofalu, közösségi lakás, átalakuló városok – ezek már mind-mind létező kezdeményezések a tér olyan kihasználására, ami a fosszilis energiaforrások kimerülése utáni feltételekhez alkalmazkodik egy konviviálisabb, vagyis igazán „társas” életmód keretein belül. Az FNA ezek körül az állampolgári kezdeményezések körül formálódik, támogatja fejlesztésüket és elősegíti elterjedésüket a föld feletti rendelkezés visszaszerzésével. Hasonlóképpen a régi lakóegységek rehabilitációja mind szociális, mind energetikai szempontból nemzeti prioritást kell kapjon.

A lakhatás alapvető jog: jóval többet jelent, mint egy egyszerű menedék, hiszen biztonságérzetet teremt, ezzel pedig önmagunk fejlesztésének, a jövőre vonatkozó terveink kereteit adja meg. Természetesen ez a jog is az FNA részét képezi. Minden egyes embernek joga van megfelelő lakóhelyhez. Például lehetséges volna, hogy mindenkinek joga legyen egy meghatározott nagyságú lakóterülethez és az ezen felüli területért piaci áron kelljen fizetnie. Ám ennek a piacnak demokratikusan kell működnie, állampolgári felügyelettel és szabályozással. Ilyen módon az ingatlanokra vonatkozó rekvirálási jog az FNA eszközei közé sorolandó. Miért? Azért, hogy végre sikerüljön megszüntetni a spekulációt és azt a jelenleg tapasztalható abszurd helyzetet, hogy a rossz lakhatási körülmények között élő és a hajléktalan emberek száma folyamatosan nő, miközben töretlenül zajlik az üres ingatlanok ingatlanpiaci spekulációja.

Az FNA de facto alapjogként kezeli hogy – főképpen társadalmi vagy ökológiai értelemben vett – értelemmel bíró tevékenység érdekében földhöz vagy megfelelő helyszínhez lehessen jutni. Hiszen mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minél egyszerűbbé tegyük, előmozdítsuk és támogassuk az átalakulás gyakorlati megvalósulásának módjait, az egyéni kezdeményezéseket, amelyek a kézművességet előnyben részesítő kereskedelmi tevékenység vagy az önkéntes egyszerűsítés logikájába illeszkednek. A használati jog a magántulajdon joga elé helyezendő, főképpen, ha ez utóbbi a nem megfelelő felhasználás melegágyát jelenti. Még egyszer kiemelendő tehát, hogy az FNA a gyakorlati megvalósítások fejlesztésének és támogatásának eszköze, ami a társadalmat az új termelési módok, és végső soron egy új életmód felé tereli. Azon terek fölötti rendelkezés visszaszerzését teszi lehetővé, amelyekről lemondtunk a kereskedelem terjeszkedése során.