Az önfényképezés, a digitális nárcizmus netovábbja, a képi egoizmus radikális önfeltárulkozásának formájában zárja magába a fényképező-apparátust. A tükörben fotózó mobilkamera végső soron önmagát fényképezi, mi csak megnyomjuk a gombot, cserében véletlenül rajta maradunk a képen. Míg a korai fényképeken az emberek nem voltak hajlandóak felismerni magukat (csúnyának, merevnek tartották a róluk készült felvételt, vagy egyszerűen nem voltak a fotó-felismerés tudásának birtokában), addig most digitális retusáló alkalmazások segítségével lehet átmaszkírozni a vonásokat és a bőrt. A szex előtt és után közzétett fotó (before-after sex selfie) mindennek radikális beteljesülése.

Békés Márton-Kepe Nóra írása.

„Szerelemből szeretkezz.”

Falfirka a ’90-es évekből

Miután „minden, ami létezett, reprezentációvá foszlott” (Guy Debord), nem maradt más hátra, mint a testtől való végső elidegenedés utolsó lépésének megtétele. A fényképezéssel való első találkozás alkalmával sok „primitív nép” hitte, hogy elrabolja lelkét a fotográfus kamerája. A lélek jelenléte azóta valóban problematikussá vált, a test pedig a legszorosabb kontaktus anyagtalanításával semlegesítődött a randi-appok, szex-szelfik, VR-szemüvegek és digitális stimulációk közvetítésén keresztül.

Az önfényképezés, a digitális nárcizmus netovábbja, a képi egoizmus radikális önfeltárulkozásának formájában zárja magába a fényképező-apparátust. A tükörben fotózó mobilkamera végső soron önmagát fényképezi, mi csak megnyomjuk a gombot, cserében véletlenül rajta maradunk a képen. Önkéntelenül is a közvetítőeszköz reprezentációjához járulunk hozzá, önteltségünk által kiszolgáltatva a gyártók lovemark-építésének. A kamera fotóztatja magát. Miközben a mobiltelefon teszi a dolgát – illetve a fotózó teszi – reklám is születik, az eszköz márkajelzése a maga leplezetlenségében válik alig leplezett mellek közt láthatóvá. A mobil gyártójának kamera alá helyezett logója ugyanis leggyakrabban – a képkivágás természetéből fakadóan – a tükörben készített szelfik aranymetszésén helyezkedik el. Az emberi hiúság kielégülése teremt lehetőséget a reprezentáló reprezentációjára és a reklám hirdetésére. A kétdimenziós szelfik így végső soron háromrétegű jelentést hordoznak: az emberi arckép fölött a gép, afölött pedig a brand helyezkedik el a hierarchiában.

Amennyiben a mobiltelefon kamerája egyenesen felénk fordul, a reklám látszólag eltűnik. Megszületik a selfie-k új generációja, a transzfereszköz láthatatlanná tételével javított (hazugság)reprezentáció. Az énkép 2.0. Definíció szerint feltárul a személy alapvető, másoktól megkülönböztethető lénye, amely önvizsgálat vagy visszaható cselekvés tárgyát képezi. Vagy mégsem. Az önfénykép nem tükröt tart, hanem torzképet, vágyálmot közvetít, megteremve az önelhazudás lehetőségét. Míg a korai fényképeken az emberek nem voltak hajlandóak felismerni magukat (csúnyának, merevnek tartották a róluk készült felvételt, vagy egyszerűen nem voltak a fotó-felismerés tudásának birtokában), addig most digitális retusáló alkalmazások segítségével lehet átmaszkírozni a vonásokat és a bőrt. Nincs befelé fordulás, nincs önismeret. Exhibicionizmus ez, orvosi értelemben is.

Énünk képek áramlásában oldódik fel, amikor azért fényképezzük magunkat, hogy a Másik valamelyik platformon mindezt viszontlássa. A selfie a megosztás pillanatának készül, értelme sem előbb, sem később nincs. Jelentése nem más, mint a többi képpel való elektronikus összekapcsolódás lehetősége. Ennyiben minden selfie metafotó.

„Amit nem posztolsz, az meg sem történt” – hirdeti a metróreklám. Miért lenne éppen a szex a kivétel? A Tinder-randik gyakorlatában az orgazmus pillanatát túlszárnyalja a filter elhelyezéséé, a párosodás aktusa fizikai érintés nélküli, felfokozott gyönyörré válik, amint kiposztoljuk. A sharing economy keretei között a szex mint élmény is megoszthatóvá válik.

A szex előtt és után közzétett fotó (before-after sex selfie) mindennek radikális beteljesülése. Inverz élvezet. Önmagában a fizikai kontaktus hiányáról ad hírt: a szex előtti testi állapot és a szexet követő érzelmi helyzet rögzítésével és egymás mellé helyezésével az érintkezés eljelentéktelenítését, a testiség lefokozását közli. A hashtag-elhelyezés lépett a genitáliák ingerlésének helyébe. A szexuális kapcsolat eme végső, semlegesített reprezentációja kitörli az egyesülés eseményét, negatív pornográfiává lépve elő. Nem más ez, mint a virtualitásban feloldott testiség, az ember mint anyag eltűnése. A társas elidegenedés digitális panoptikumának születése. A sex-selfie végső soron a testi kielégülés negatív tükre.

A szöveg az Öngyújtó című kiállítás (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Budapest, 2015. szeptember 14.) egyik installációjának falszövege.

Az orgia utáni pillanat az, amikor bornírt gesztussal lájkolom, hogy elélveztél.