Az alapjövedelem erkölcsileg megalapozott, politikailag indokolt és gazdaságilag – még Magyarországon is – kivitelezhető. Az alapjövedelem ideológiailag feladja a(z) – európai perifériaországokban mindenképpen – fenntarthatatlan liberális gazdasági meritokrácia eszményt, és helyére a posztindusztriális kapitalizmus értékeit megtartó, jólléti-kapitalista igazságosság eszményt helyez. Ez hatalmas dolog, ehhez képest a javaslat  esetleges hibái: apróságok. 

Braun Róbert írása.

Kép: Boiling Frogs

Új, jólléti fordulatra van szükség Magyarországon. Azok az álmok, melyek a nyugat-európai mintájú jóléti államhoz kötődtek, legkésőbb az uniós csatlakozást követő két-három évvel szertefoszlottak. Vele foszlott semmivé a magyar baloldal ajánlata Magyarországnak. Vannak, akik ezt még mindig nem hiszik el és csinálnák tovább ugyanazt, csak jobban. Remek. Ha jobban csinálják, még nagyobb lesz az egyenlőtlenség, a reménytelenség és a szélsőjobb iránti vágyakozás.

A Párbeszéd Magyországért/MegújulóMagyarországért Alapítvány javaslata az alapjövedelem bevezetésére kiemelkedően fontos mozzanat a jólléti fordulat felé vezető úton. Először fordul elő, hogy egy parlamenti párt megérti, hogy az új jólléti fordulat – és ezzel a nyugatos Magyarország – nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé építendő. Ideje elvetni a rendszerváltás meritokratikus leszivárgás elméletét, mely a „perverz újraelosztást” támogatja. Ezzel a PM – immár hivatalosan – megcsinálta a magyar baloldal Bad Godesbergjét. Az alapjövedelem ideológiailag feladja a(z) – európai perifériaországokban mindenképpen – fenntarthatatlan liberális gazdasági meritokrácia eszményt, és helyére a posztindusztriális kapitalizmus értékeit megtartó, jólléti-kapitalista igazságosság eszményt helyez. Ez hatalmas dolog, ehhez képest a javaslat  esetleges hibái: apróságok.

Az alapjövedelem fontosságáról több helyen írtam már (itt és itt), az összes támogató érvet nem érdemes ehelyt megismételni. Röviden: az alapjövedelem erkölcsileg megalapozott (lsd. Van Parijs: Real Freedom for All, What (If Anything) Can Justify Capitalism), politikailag indokolt (lsd. Stiglitz: The Price of Inequality) és gazdaságilag – még Magyarországon is – kivitelezhető (lsd. a LÉT munkacsoport anyaga)  A PM/MMA javaslatának indokolása alapos és fontos, megvalósítási javaslata nagyobbrészt a LÉT ajánlatát követi, néhány ponton eltérve attól – elsősorban az alapjövedelem kivezetésében, a finanszírozás forrásaiban, illetve abban, hogy a javaslatot kiegészíti egy, az alapjövedelem kétszeresét kitevő nettó minimálbérrel. Mégegyszer: ez egy jó javaslat, érdemes a támogató vitára és örülök, hogy a PM hivatalosan is kiáll az alapjövedelem mellett. Fontos, hogy van a javaslatról vita, még akkor is, ha e vita gyakran méltatlan a téma fontosságához: a vitázók jelentős részének sem a gazdaságpolitikai, sem a közpolitikai „tények” nem homályosítják el a piac mindenhatóságába és a fizetett munka nemesítő hatásába vetett bizalom táplálta éleslátását. Vannak dolgok, amit a javaslathoz képest én is másképp látok: ilyen a minimálbéres foglalkoztatásra ösztönző járulékkedvezmény, a kivezetés módja és más, kevéssé lényeges kérdések. Ezeken mind lehet finomítani. Hasonlóképp a többletfinanszírozást biztosító javaslatokon. Ráadásul: az alapjövedelem kapcsán a legkevésbé fontos a finanszírozás. Nem azért, mert a fiskális alkoholizmus szenvedélye hajt, hanem azért, mert a bázisszemléletű költségvetéspolitika nem alkalmas jelentős ideológiai modellváltás fiskális alátámasztására. A PM-nek – értem – mégis így kell a javaslatot indokolnia, hiszen ellenzéki parlamenti pártként fiskális hitelességét megőrzendő nem tehet mást, mint a létező költségvetés tételeit szálazza szét és rajzolja újra. A javaslaton nem számonkérendő továbbá, hogy miért nincs benne a teljes humán tőkével való gazdálkodás közpolitikai fordulata az oktatástól az egészségügyig és a segítő szakmák átalakításától a közbeszerzési tranzsparenciáig. Ha lesz progresszív baloldali közpolitikai ajánlata valakinek, nyilván mindez benne lesz. Tudjuk, erre mind szükség van: a Biztos Kezdet családi házaktól a kimeneti elvárásokat érvényesítő, készséget és „témákat”, nem pedig elavult ismereteket oktató tudáson keresztül, a fejlesztési csapdákat elkerülő szociális támogatási rendszerig. És akkor a börtönök reformjáról, a közmunka eltörléséről nem is beszéltünk. Az alapjövedelem minden esetre jó kezdet. 

Az alapjövedelem új eszmei keret és (köz)politikai ajánlat; hitelességét és érvényességét nem megnyerhetetlen áltudományos hitviták vagy a jelenlegi fiskális részletekben elvesző tili-toli, hanem politikai stratégiai tudatosság és módszeres, politikai tapasztalatot és érzékenységet igénylő kivitelezés kínálja majd. Remélem lesz hozzá (lelki) erő és közpolitikai finesz.

Én bátorítanám a PM-et és másokat, akik az alulról építkező jólléti fordulatot támogatják, hogy legyenek radikálisabbak és távlatosabbak. Ágazati béralku-képes szakszervezeti mozgalom hiányában a jólléti állam veheti át – ideiglenesen – az ágazati béralkuk szerepét és ágazati „önkéntes alapbér” konstrukciókat terjeszthet elő (a brit baloldal által javasolt önkéntes megélhetési bér mintájára), különböző módon elősegítve, támogatva az önkéntes ágazati alapbér érvényesítését (transzparens közbeszerzési előnyök, beszállítói láncok támogatása, adókedvezmények, uniós támogatások érvényesítésének feltétele stb.). Hasonképpen javasolható, hogy a vállalatok kötelezően legyenek kénytelenek megosztani nyereségük egy részét a munkavállalókkal, amiképpen ezt az angol Labour a közelmúltban javasolta.

Ám ami a valódi fordulatot jelenthetné, az egy, az európai perifériaországok progresszív pártjaival való közös fellépés javaslata lenne. Egy ilyen kezdeményezés abból a felismerésből táplálkozhatna, hogy a jólléti fordulat a központ-államok ellenkezése és hatalmi túlsúlya mellett csak akkor hajtható végre, ha e társadalmak közös erővel képviselik, hogy a geopolitikai ámokfutás után a gazdaságpolitikai merkelizmusnak is véget kell vetni, és az európai közpolitika fókuszába az egyenlőtlenség radikális csökkentését és a társadalmi igazságosság eszményének a köz- és gazdaságpolitikai érvényesítését tűzzük ki célnak. Európában, ahogy Magyarországon is a szélsőjobb áll szemben a progresszióval. A jobboldali pártok fokozatos sodródnak és próbálják a hagyományelvű szavazókat azzal ámítani, hogy ők a kisebbik rossz. Ebben a verbális agressziótól (a bevándorlás ellenességtől a közmunka dicsőítéséig) a fékek és ellensúlyok teljes lebontásáig és az állam puccsszerű elfoglalásáig (state capture) a társadalmak mentálhigiéjének függvényében széles a paletta, de sajnos az irány és a következmény egyértelmű. Ennek ma – ahogyan Magyarországon, úgy Európában is – csak a progresszív baloldal állhat ellen. E baloldali gondolkodás alappillére a harmadik generációs alapjogok érvényesítésének igénye, a társadalmi igazságosság eszményének közpolitikai megvalósítása, valamint az ehhez szükséges támogatás megszerzése. A PM jó úton jár, egyelőre mindenki más vagy a régi lejárt rendszerváltó lemezt karistolja vagy szélsőjobboldali fából akar álbaloldali vaskarikát faragni.