Hetvenéves a Hobó
2015.02.13. 21:17
A város peremén nőttem fel, a város mértani közepén. Persze a peremek is változnak, de Kőbánya akkor sem volt libasültes Rózsadomb (ma már eléggé idegen nekem Kőbánya is). Fésületlenebb vidékekre pártoltam. A blues, az maradt. Az én Hobóm mindig ilyen kora negyvenes fickó marad.
Konok Péter írása.
Fotó: Eventim
Persze, rendes egoistaként az döbbent meg leginkább, hogy én mennyi vagyok akkor.
Régen nem követem már, amit csinál, de kölyökkorom egyik nagy szocializációs élménye volt. A nyolcvanas évek második felében szinte minden HBB-klubban ott voltam. Egy százasból kijött a belépőjegy (amit sokszor meg is lehetett úszni), egy sör és egy doboz Szofi (igen, lehetett bent is dohányozni). Meg a jó kis kótyagos összetartozás, az is kijött a százasból; valahogy mindig került rá egy százas. Valakinek mindig volt.
Remek esték. Ma már alig értem, hogy bírtuk: hétfőnként a Calcutta trió indiai zeneklubja a Marciban (istenieket aludtam ott, mindenki azt hitte, mélyen meditálok), keddenként Rolling Stones klub a Törökben, Topo Neurock, az csütörtökön volt, szombaton Tengsz Lengsz, vasárnap Hobó. Szerdán és péntekenként pihenőnap. Akkor csak úgy lézengtünk, megváltottuk a világot. Ráfért. Mondjuk nem sikerült. Nem rajtunk múlott, azt hiszem. Talán nem múlott senkin.
Soknak hangzik ez a hetven. Budapest éppen felszabadult aznap a német és magyar nácik terroruralma alól, mikor a Hobó született. Demény Pált, az egyik legfontosabb másként-kommunista ellenállót még aznap letartóztatták a szovjet hatóságok. Fintorgott a történelem, vagy inkább csak ilyen arca van mindig. Csípi a szemét a füst.
A Hobó akkor csúszott lejjebb személyes toplistámon, mikor kezdett az én ízlésemnek nagyon értelmiségi lenni. Nem volt már Kopaszkutya, sőt - ha valaki a régi számokat követelte, néha még a koncertről is kizavarta: "Visszakapod a jegy árát! Már régen nem nektek játszunk!". Pedig nálam bőven megfért a Kopaszkutya József Attilával, az Édes otthon Baksa Soóssal. A város peremén nőttem fel, a város mértani közepén. Persze a peremek is változnak, de Kőbánya akkor sem volt libasültes Rózsadomb (ma már eléggé idegen nekem Kőbánya is). Fésületlenebb vidékekre pártoltam.
A blues, az maradt. Kicsit fájt, mikor egy időre újgazdag yuppik szellemi borzongása lett, ártatlan metafora, faragott afrikai maszk a polgári otthonok polcain - az amerikai gyapotföldek dalaiba az 1990-es évek közepén sokszor belezavart az akkor még "bunkofónnak" nevezett státuszszimbólumok pittyegése. De lassan kikopott a divatból.
Nem baj.
Végülis az én Hobóm mindig ilyen kora negyvenes fickó marad. Pedig már én sem vagyok kora negyvenes. Későközép-negyvenes vagyok, elnyűtt és cinikus. Nehezebben oldódom a koncerteken (alig járok koncertekre), és rosszabb pillanataimban már egyáltalán nem hiszek benne, hogy a világ megváltható.
De azért azok a Hobó-klubok remekek voltak a lassan halódó Kádár-kor vége felé, amikor annyi minden lehetségesnek látszott. Optimista voltam még, és emberbarát. (Ezeket csak a katonaság nevelte ki belőlem.)
Nos, ez amolyan születésnapi jókívánság akart volna lenni. Bár ezt a hetvenet, ezt akkor sem tudom elfogadni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Budapesti Szeretkezési Vállalat 2015.02.13. 23:28:01
Lacikának meg könnyű volt lázadni, bármilyen szarból kimosta a belügyminiszter apuka.
Ja, név elé meg nem teszünk névelőt.
BitPork 2015.02.14. 01:28:57
Budapesti Szeretkezési Vállalat 2015.02.14. 01:40:21
Kétlem, hogy sör lett volna nála, ugyanis Hobo köztudottan antialkoholista, már a 70-es évek közepén sem ivott semmilyen alkoholtartalmú italt, és ehhez azóta is tartja magát.
Másrészt nem is az a hallgatós fajta.
Szóval a történet igazságtartalma innentől erősen megkérdőjelezhető.
Vagy nem az a Laci bácsi volt az, akivel te találkoztál.
BitPork 2015.02.14. 02:10:28
De legyen neked, biztos hazudok. Mi azért,akik még megmaradtunk így 40 felett a társaságból akik ott voltak, szívesen emlékezünk a találkozásra.
Budapesti Szeretkezési Vállalat 2015.02.14. 02:14:57
Sör biztos nem volt, még alkoholmenteset sem iszik.
Kérdezz meg bárkit, aki ismeri.
Szerintem összetévesztetted valakivel.
jancsopanza 2015.02.14. 08:56:22
Én '78 óta jártam Hobora, soha sem ivott szeszt, már ha ez számít valamit.
Konok Péter 2015.02.14. 10:27:19
rendszerbe kalapálja őket). Sőt, hosszú ó-val írok olyan nevet, amit a viselője röviddel. Mert ez itt főleg "a" Hobóról szól, aki nem feltétlenül, nem sokban azonos a hasonló nevű személlyel.
Budapesti Szeretkezési Vállalat 2015.02.14. 18:35:34
A T/1 azt jelenti, okoska: mi, magyarok.
Talán néha nem ártott volna bejárni nyelvtanórára, akkor nem írnál ekkora baromságokat.
zenonküp 2015.02.14. 18:47:36
Tehát: "Hobo" és "a Hobó" két különböző dolog.
Kazinczy József fia is hivatkozik nyelvérzékére, mint sokan mások.
Jól tették és teszik.)
Budapesti Szeretkezési Vállalat 2015.02.14. 20:12:22
Ja, ha van nekik olyan.
De akinek egyáltalán nincs, és úgy hivatkozik rá, mint itt egyesek, hát ők bizony nem teszik jól.
Utolsó kommentek