Fotó: Balogh Dina

Az aktivizmus elsősorban szolidáris részvételt jelent. Ellentétben egy fotóriporterrel aktív részesei is vagyunk a demonstrációknak, eseményeknek, nem egyszer heteken-hónapokon keresztül követve a történéseket. Szép példa erre az AVM kunyhóból lakásba akciója. Idén második alkalommal a zuglói önkormányzat felajánlott felújítandó önkormányzati lakást két kunyhólakó párnak. Fotós társammal követtük útjukat a lakásmustrától a felújításon át a beköltözésig.  Hol találok ilyen bizalmat, hogy otthonukba invitáljon a család és ott fényképezzek? Ekkor mozdult meg bennem valami, hogy van mondandóm és nem a szánalom, hanem a tisztelet hangján.

Szeptember 9-én a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában mutatkoznak be a Fotózás és aktivizmus tanfolyam hallgató és aktivistái, A Város Mindenkié és Csoszó Gabriella együttműködésének eredményeképpen.

Vörös Anna írása.

Tavaly ősszel a Fotózás és aktivizmus kurzus újabb évfolyamának indulásáról szóló felhívást megosztottam ismerőseimmel Facebook-oldalamon. Megdöbbentett a kérdés a bejegyzésben: „Azért fizessek, hogy szerencsétlen embereket fotózzak?” Amikor néhány éve Csoszó Gabriella egy rádiós interjúban a tanfolyamról beszélt, éppen az ragadott meg, hogy a hajléktalan emberek társaim lesznek a tanulásban és partnereim a fotózásban.  Mindenképpen „emberközeli” fotózásban akartam kipróbálni magam, de  magamtól nem találtam meg ennek módját. Azoknak a fotósoknak a munkáját szeretem, akik megélik az életet és képesek az érzésüket fotóban megjeleníteni. Harmadik osztályismétlőként ugyan érzelemben gazdagabban, de még mindig csak az élet küszöbén állok.

A kurzus alapját A Város Mindenkié csoporttal való együttműködés képezi, és ennek keretén belül két-három hajléktalan aktivista tanfolyami költségét állja a többi résztvevő.  Az első előadást Dombi és István tartotta, két AVM-es aktivista. Beszéltek arról, hogyan bontsuk le a hajléktalan emberek köré épített sztereotípiákat, továbbá megismertettek bennünket az AVM munkájával (megjegyzem egy év is kevés volt erre, olyan szerteágazó).  Az általam ismert legszervezettebb és legöntudatosabb civil csapat, büszke vagyok, hogy mi is hozzájárulhatunk a sikerükhöz. Én nem tudnám olyan okosan megfogalmazni a véleményemet és kiállni az igazamért, ahogyan az AVM aktivistái teszik. Az egyik legfőbb munkánk az volt, hogy a demonstrációk, hatóságokkal való egyeztetések, konferenciák és számos rendezvény eseményeit fotókkal támogassuk. Persze, ez önkéntes, kinek mi az érdeklődése. Ekkor tanultam meg, hogyan lehet egy lépéssel közelebb lépni az emberekhez és miképpen próbáljak az egyszerű dokumentáláson felül a hangulatot is közvetíteni. Rendszeresen elemeztük a fotósorozatokat, kevésbé technikai oldalról megközelítve a kérdést, inkább, hogy vajon mitől hat egy kép, mely képek erősítik egymást.

A kurzus hallgatóinak a motivációja és érdeklődése is különböző volt, de egy biztos, megtaláltuk valamennyien a helyünket. Sajnáltuk, aki lemorzsolódott és örültünk az új csapattagnak.

Az elején feltett kérdésre válaszolva, "szerencsétlen" ember fotózása szóba sem került. Lassan érik be az, hogyan forduljunk emberi sorsok megörökítéséhez. Hiába ismerünk nehéz sorsú embereket, beszélgetünk rendszeresen, szót értünk egymással, nehezen érett be a személyes fotósorozat készítése.

Fotó: Vörös Anna

Fordulatot éppen a kormány tervezett törvénye elleni tiltakozás hozta, ami szerint a hajléktalanságot a törvény erejével büntetik. Az AVM arra kérte meg csapatunkat, hogy keressünk fel erdei kunyhóban élő családokat és örökítsük meg az otthonukat. Már egy kevés idő is elég, hogy megértsem, miért más önálló lakban élni, mint közös szálláson. Vendégként érkeztem és igazi vendégszeretettel fogadtak, először Zuglóban, Kispesten, Kamaraerdőn, Tétényen, majd Csepelen. 

Elsőként  kutya- macskasereg tesztelt le. Bevallom, belépve az első kunyhó ajtaján, nem kaptam levegőt a csodálkozástól. A kunyhók otthonosak, az asszonyi kéz szépíti, nagyobb a rend, mint nálam. Muszáj is, kicsiny helyen nappali, háló, konyha.  Kérdezem: „... és télen?” Nincs panasz, befűtenek.  Hol találok ilyen bizalmat, hogy otthonukba invitáljon a család és ott fényképezzek?!  Ekkor mozdult meg bennem valami, hogy van mondandóm és nem a szánalom, hanem a tisztelet hangján.

Az aktivizmus elsősorban szolidáris részvételt jelent. Ellentétben egy fotóriporterrel aktív részesei is vagyunk a demonstrációknak, eseményeknek, nem egyszer heteken-hónapokon keresztül követve a történéseket. Szép példa erre az AVM kunyhóból lakásba akciója. Idén második alkalommal a zuglói önkormányzat felajánlott felújítandó önkormányzati lakást két kunyhólakó párnak. Fotós társammal követtük útjukat a lakásmustrától a felújításon át a beköltözésig.  Már jó ideje a szolidaritás kapta a hangsúlyt.

A tanfolyam résztvevői járták a saját útjukat, hosszú lenne felsorolni a megörökített eseményeket. A dokumentarista fotózás történetében és gyakorlatában neves előadók, fotóriporterek, művészek segítettek eligazodni. Szeptember 9-én a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában mutatkoznak be a Fotózás és aktivizmus tanfolyam hallgató és aktivistái.

Várunk benneteket is!