Alig 500 km-re Budapesttől mintha a magyar baloldal számos kérdésére megtalálták volna a választ. Csak figyelni kellene.

Keszthelyi András írása.

Kép: elovalasztas.ro

Képzeljük el, hogy egy politikai közösségnek elvben akár volna esélye is nyerni, de választásról választásra mégis vereséget szenved. A közösség megosztott, több pártra szakad, néha még civil szerveződések is úgy gondolják, hogy terem nekik babér. A második legnagyobb párt agilis, dinamikus vezetője folyamatosan akciózik, de támogatottságát mégsem képes növelni, annak ellenére, hogy a legnagyobb párt az évek során sokat kopott, veszített hitelességéből. Helyi szervezetét belvillongások, a közösség egészét apátia és hitehagyottság jellemzik.

Bármilyen meglepő, ezúttal nem a magyarországi baloldalról, hanem a marosvásárhelyi magyarokról és pártjaikról beszélek. Mert a varsói gyors – azaz a baloldal megsemmisülésének – fenyegető árnyékában érdemes Marosvásárhelyről is szót ejteni.Képzeljük el, hogy egy politikai közösségnek elvben akár volna esélye is nyerni, de választásról választásra mégis vereséget szenved. A közösség megosztott, több pártra szakad, néha még civil szerveződések is úgy gondolják, hogy terem nekik babér. A második legnagyobb párt agilis, dinamikus vezetője folyamatosan akciózik, de támogatottságát mégsem képes növelni, annak ellenére, hogy a legnagyobb párt az évek során sokat kopott, veszített hitelességéből. Helyi szervezetét belvillongások, a közösség egészét apátia és hitehagyottság jellemzik.

A bevezetőben vázolt történetnek ugyanis folytatása is van. Miután a fentebb részben jelzett okokból kifolyólag a Marosvásárhely lakosságának 44%-át kitevő, de szavazataikat három párt között megosztó magyar közösség 2000 óta nem tudja a polgármesteri pozíciót megszerezni, idén márciusban megállapodás született a három kisebbségi párt (RMDSZ, EMNP, MPP) között. A megállapodás értelmében előválasztáson döntik el, hogy ki legyen a polgármester-jelölt, őt fogják támogatni a jövő júniusban esedékes önkormányzati választásokon.

A Republikon Intézet caucus jellegű javaslatával szemben Marosvásárhelyen hagyományos keretek között zajlott az előválasztás: 14 szavazóhelyiségben szavazhatott reggel 9 és este 7 óra között minden marosvásárhelyi lakcímmel rendelkező magyar, amennyiben előzetesen regisztrált. A választók mintegy egynegyede (11 ezer fő) cselekedett így, közülük 4300-an szavaztak, ami tíz százalék körüli részvételt jelez, jelentősen meghaladva a nemzetközi 5-6%-os átlagot.

A minap megrendezett konferencián az MSZP és a DK képviselői kétféle aggályt is megfogalmaztak az előválasztással kapcsolatban. Az egyik (MSZP) szerint az előválasztás óhatatlanul negatív kampánnyal jár, így „a Fidesz az igazi kampányban csak hátradől, és kinyomtatja szórólapra azt, ami sarat dobáltunk egymásra”. Nos, ahhoz képest, hogy Tőkés László pártja, az EMNP mintegy eposzi állandó jelzőként a korrupt és áruló szavakkal szokta jellemezni az RMDSZ-t, és az áruló nem hiányzik az MPP szótárából sem, a marosvásárhelyi előválasztás meglepően békés hangnemben zajlott. Lehetséges, hogy felelős politikusok tudják, amit az MSZP képviselője nem: értelmetlen volna az ellenfél teljes lejáratása, ha az „igazi kampányt” is meg akarják nyerni.

A DK és az MLP képviselője fogalmazta meg a másik aggályt: előbb programban kell megállapodni, aztán az együttműködés formáiról. „Hogy beszélhetünk a levesről, amíg ki sem találtuk, mit főzünk, és meg se vettük az alapanyagokat? Nincs értelme vezetőkről beszélni, amíg nem tudjuk, mit vezetnének.” Nos, alig 500 km-re Budapesttől mintha erre is megtalálták volna a választ. Mindhárom jelöltnek csinos programja volt, és talán nem nagy meglepetés, hogy egyazon politikai közösség részei és egyazon város lakói lévén ezek legfeljebb tipográfiájukban és hangsúlyaikban különböztek egymástól.

Visszatérve a magyar balliberális oldal helyzetére: amíg az ellenzék tagoltsága fennáll, és amíg a politikai matematika kényszere a teljes körű összefogás valamilyen formáját írja elő a tisztes választási szereplés feltételeként, addig két út áll előttük, ha meg akarnak állapodni. Vagy a pártelitek kötnek politikai alkut, vagy valamilyen módon meghallgatják a tágabb politikai közösség, a balliberális szavazók véleményét is. Ez utóbbi természetesen nem kötelező, de erősen ajánlott. Elég, ha ránézünk a tavalyi gyászos szereplésre, amikor az összefogás bejelentése után mintegy 400 ezren hagyták el a „Kormányváltókat” – azaz ennyivel kevesebben szavaztak rájuk, mint 2013 decemberében szavaztak volna, ha külön-külön indulnak. Vagy elég, ha egyszer elgondolkodunk a közvéleménykutatási adatokon és a választói passzivitás, ha úgy tetszik: szavazói elidegenedés magas fokán.

Ez nem Amerika, mondja a névtelenül nyilatkozó szocialista képviselő az Indexnek, arra hivatkozva, hogy ott egy és nem több párt jelöltjei között zajlik az előválasztás. De még csak nem is Marosvásárhely, tehetjük hozzá szelíden, ahol szintén több párt állt csatasorba. Keddenként és szombatonként indul fapados járat Budapestről. Talán megérne pár ezer forintot előbb tájékozódni, aztán magabiztosan nyilatkozni.

Különben a varsói gyors tényleg megérkezik Budapestre is.

A fenti írást a Magyar Narancs jóváhagyásával közöltük, eredeti megjelenése itt.