Magyarországon is létre lehetne hozni egy Podemos jellegű mozgalmat vagy a szlovén Egyesült Baloldalhoz hasonló pártszövetséget, amely komoly és szerethető választási alternatívává erősödhetne egy olyan országban, ahol ma a politikai paletta minden jelentősebb politikusát és politikai szervezetét egyszerűen megvetik a választók. Ehhez nem árt, ha ismerjük ezeket az új baloldali kísérleteket.

Kalmár Szilárd írása.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Európa tőlünk távol lévő országaiban létezik csak komolyan vehető, azaz radikális baloldal. A magyar sajtó és ennek megfelelően a magyar közvélemény legfeljebb a görög Syrizát és a spanyol Podemost látja, semmit sem hallani itthon, a portugál Bloco de Esquerda-ról (Baloldali Blokk), a holland Socialistische Partij-ról (Szocialista Párt) vagy a brit Left Unity-ről (Egyesült Bal), Skandinávia sokszínű radikális baloldali politikai palettájának szereplőiről már nem is beszélve. Persze, itthon még az is újdonságnak számít sokaknak, hogy Németország legnagyobb ellenzéki pártja a Die Linke, azaz a Balpárt, amelynek egyik meghatározó politikusa, Bodo Ramelow Türingia tartományt éppen vezeti is és büszkén vonja fel az uniós és a német lobogó mellé a szivárványos zászlót is, holott ez a gesztus - a szociáldemokrata miniszterek egy évvel ezelőtti hasonló kísérletének csúfos kudarca után - még ott is bátor tettnek számít.

Az említett politikai formációk természetesen olyan országokban működnek, ahol jelentős befolyással bíró baloldali értelmiség van. Jobban megnézve a posztszocialistának mondható államokat, láthatjuk, hogy ott tudott erős tudott maradni, vagy ott tudott újra megerősödni a radikális baloldal, ahol a marxizmustól nem fordult el a helyi értelmiség, ahol nem uralták el a közéletet üres antikommunista közhelyek. Még olyan országokban is, ahol nincs erős alternatív baloldali párt, így Lengyelországban, Szerbiában vagy Romániában, létezik nagyon aktív és markáns, baloldali rendszerkritikus szellemi élet, gondoljunk csak az olvasottságában a magyar 444-el simán összevethető criticatac.ro oldalra. A két weboldal szellemi teljesítménye közötti különbséget most nem taglalnám…

A térség alternatív baloldali politikai szereplői közül a legnagyobb támogatottságú a csehországi kommunista párt. Őket minden más politikai formáció kiközösített - még a helyi szinten jelentős és erős marxista értelmiség is - az elmúlt negyedszázadban. Büszkén vállalt állampárti múltjuk miatt egy politikai gettóba szorultak, de lényegében ennek köszönhetően stabil támogatottságot tudtak megőrizni úgy, hogy időközben a térség összes utódpártja eltűnt vagy marginalizálódott. Támogatottságuk stabilan húsz százalék fölött van, politikusaik, támogatóik körében ma is az idősebb generáció dominál, azonban egyre inkább tűnnek fel soraikban a radikális fiatalok is. Ráadásul, viszonylag magas támogatottságuk egy másik fontos mellékhatással is bír, mégpedig azzal, hogy az országban képtelen a szélsőjobb egy ütőképes pártot összehozni, a rendszerrel elégedetlenek a baloldalon kötnek ki. Ennek ellenére a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM - Komunistická strana Čech a Moravy) a helyi politikai életet jobban ismerő baloldaliak szerint egy alapvetően kispolgári, konzervatív párt, klasszikus posztszovjet alakulat. Az is érdekes, hogy a cseh kommunisták nem igazán internacionalisták, nem tagjai az Európai Balpártnak, amelyben például a görög Syriza is benne van és a környező országok irányába se aktívak.

Ez utóbbi hozzáállás szerencsére nem igaz a térség másik komoly szereplőjére, a szlovén baloldalra. Ott egy kisebbfajta csoda történt az elmúlt években. A néhány éve nálunk példaértékűnek tartott délszláv egyetemi mozgalmak Ljubljanában formalizálódtak a legsikeresebben, ott megtörtént az, ami Magyarországon elképzelhetetlen lenne, az egyetemisták szervezete, a Demokratikus Szocializmus (Demokratični Socializem) két kisebb párttal együtt létrehozta az Egyesült Baloldal (Združena Levica) nevű szervezetet és egy EP-választási edzőkör után sima hét százalék feletti eredménnyel bejutottak a helyi parlamentbe. Vezetőjük, Luka Mesec, aki még harminc éves sincs, ma már az egyik legnépszerűbb politikus az országban, pártja pedig, ha most választások lennének, nagy valószínűséggel nyerhetne. Annak ellenére is így van ez, hogy a párt egyetemista korú tagjai vörös csillagos pólóban aktivistáskodnak, sőt büszkén tartanak „titoista” partizánemlékművek előtt is megemlékezéseket.

Utóbbi egy érdekes, nehezen érthető jelenség, a délszláv térségben a történelmi helyzet egészen más, mint nálunk, hiszen Jugoszlávia utódállamai közül szinte egyik sem életképes formáció, az emberek jelentősebb része még jól emlékszik a határok és nacionalista uszítástól mentes életükre és látják emellett azt, hogy milyen eredménye lett a soviniszta indulatok elszabadulásának. A legtöbb országban ott vannak a tömegsírok és az elképesztően gusztustalan és korrupt uralkodó elitek. A szlovének éppen emiatt a sorsközösség miatt aktívak nemzetközileg, több országban is feltűntek már azok a politikai alakulatok, amelyek a Demokratikus Szocializmushoz vagy az Egyesült Baloldalhoz hasonlóan szerveződnek. Szerbiában ez még csak mozgalom szintjén van jelen (Marks21), de Horvátországban a Munkás Front (Radnička Fronta) már kifejezetten aktív, habár a támogatottságuk szintjét kívülről nézve nem könnyű megítélni.

Tőlünk délre tehát elindult valami, de már északon is mozog az alternatív baloldal, amely Lengyelországban az EP választáson még csak a zöldekkel közösen tudott elindulni és lényegében nulla támogatottsággal végzett, azonban ők az elmúlt hónapokban egy ígéretes újragondolási folyamaton estek át. Rájuk a spanyol Podemos volt nagy hatással, egyszerűen lemásolták az ibériai politikai mozgalmat és néhány hónap alatt országossá szervezték magukat Razem, azaz Együtt néven. Nem csupán a nevük hangzik viccesen idehaza, hanem a jelmondatuk is, azt állítják ugyanis, hogy „Lehet más a politika!”. Ámde, a párhuzamok nagyjából itt véget is érnek, mondandójuk hazai mércével mérve kifejezetten radikális baloldali, ennek ellenére hagyományos balos szimbólumok egyáltalán nem tűnnek fel náluk, még a vörös szín sem, azt a spanyolokhoz hasonlóan lilára cserélték. Alapvetően a helyi „romkocsmák fiataljait” mozgósítják, közülük sokan korábban kisebb baloldali, feminista szervezetekben voltak jelen. Első kongresszusukon már 140 küldöttjük jelent meg és nemrég azt is büszkén posztolták, hogy 1 százalékos támogatottsági szinttel feltűntek egy helyi közvélemény kutatásban. Sikerükben annak is jelentős szerepe lehet, hogy Lengyelországban mára szinte teljesen eltűntek az önmagukat szociáldemokratának mondó ilyen-olyan utódpártok és az alternatív baloldali körökben nyíltan és büszkén felvállalt vélemény az, hogy az opportunista, elvtelen politikai szereplők kihullása egyáltalán nem negatív jelenség.

Láthatjuk tehát, hogy nem vagyunk egyedül. Vannak a térségünkben is olyan rendszerkritikus baloldali szerveződések, amelyekkel lehetne és kellene együttműködni. Egymás megtalálása azonban csak lassan megy, mert még mindenki alapvetően saját magát, kitörési pontjait keresi. Honnan kellene segítségnek érkeznie? Természetesen a már befutott, nyugati országokban parlamenti erőként jelenlevő radikális baloldali pártoktól. Sajnos az ő hozzáállásuk inkább kiábrándító. Egyértelmű, hogy ők leginkább a saját problémáikkal vannak elfoglalva, nem is igazán érdekli őket mindaz, ami nálunk van, nem foglalkoznak az itteni politikai szerveződések megerősítésével. Erről a helyzetről egy német EP képviselő néhány évvel ezelőtt csak ennyit mondott: „Azért jövünk ide, hogy lássuk mi lesz nálunk tíz év múlva…”

Ehhez nem kellene semmit hozzátenni, azonban éppen a fenti példák mutatják, hogy „jó munkásemberek” és radikális baloldali gondolatok találkozása esetén igenis lehet jó politikai szerveződéseket összehozni, amelyek nincsenek arra utalva, hogy a múlt vállalhatatlan szereplőivel kompromittálják magukat. Magyarországon is létre lehetne hozni egy Podemos jellegű mozgalmat vagy a szlovén Egyesült Baloldalhoz hasonló pártszövetséget, amely komoly és szerethető választási alternatívává erősödhetne egy olyan országban, ahol ma a politikai paletta minden jelentősebb politikusát és politikai szervezetét egyszerűen megvetik a választók.