„Kinek a felesége Kovácsné?” tette fel mosolyogva a kérdést az egyik beszélgetős műsor vezetőnője, majd saját hirtelen jött teljesítményének megörülve hozzátette: „Ez az évszázad kérdése. Kinek a felesége Kovácsné?” Kovács Béla, jobbikos európai parlamenti képviselő  ügyét kibontakozó cikket olvasva több pontján is déjà vu élménye volt a szerzőknek. „Kovácsnénk” Magdájuk eredeti, vagy „valós” vezetéknevéről nem állnak elő tippekkel. Előbbi esete már csak azért is különleges, mert bár a dossziéja a kádárista, kialakult állambiztonság dokumentációs kereteiben maradt fent, története alapvetően az előző időszakok titkosrendőrségeivel kapcsolatos. Az alábbi írás célja, hogy rámutasson azokra a módszertani és elméleti kérdésekre, melyek az információszerzés nemének vizsgálatához általában kapcsolódnak.

Pető Andrea és Welker Árpád írása.

 „Kinek a felesége Kovácsné?” tette fel mosolyogva a kérdést az egyik beszélgetős műsor vezetőnője, majd saját hirtelen jött teljesítményének megörülve hozzátette: „Ez az évszázad kérdése. Kinek a felesége Kovácsné?” Azt persze nehéz megmondani, mi az évszázad kérdése, de a felvetésnek annyi jelentősége mindenképpen van, hogy ráirányítja a figyelmet Kovács Béla, jobbikos európai parlamenti képviselő kémtörténetének végig háttérben levő, de azonos mértékben érdekes szereplőjére. Kovács és Kovácsné nem esetleges, egyszerűen magánjellegű viszonyban lévő emberek, hanem a titkosszolgálati működés keretei között ismert mintázatok szerint közös történetet építő szakemberek. Az információszerzés, -átadás és manipulálálás is társadalmi nemek szerint strukturált folyamat, mint minden fizetett munkavállalás. (Erről bővebben ingyenes regisztráció után letölthető)

Tehát az információszerzés, mint minden munkavégzés, meglevő társadalmi intézményeket - amilyen a házasság is -, azzal kapcsolatos előítéleteket és vélekedéseket (pl. hogy az kölcsönös szerelemre épül és az égben köttetik) használ fel az adott munka leghatékonyabb elvégzése érdekében. Ebben a történetben a házasság szakmai viszony, tehát hiba volna nem ekképpen értelmezni.

Az ügyet feltáró indexes újságíró, Dezső András cikkéből kibontakozó történet több pontján is déjà vu élményünk volt. Az elmúlt évben egy strukturálisan hasonló történet felderítésén dolgoztunk, mely a kassai gettó idejétől a hidegháborús időszakig finn, svájci, svéd és angol szálakat göngyölített fel levéltári kutatások alapján. A mi történetünk kiindulópontja „Kovácsné” és nem „Kovács”, de a már említett jobbikos kémtörténethez hasonlóan eltűnő dokumentumokkal, homályos nemzetközi házasságokkal és válásokkal és szintén homályos külkereskedésekkel is találkoztunk. Arra vállalkoztunk, hogy a történetírás módszereivel, mely nem sokban különbözik a tényfeltáró újságírás vagy a detektív munkjától, megpróbáljuk megérteni a mi „Kovácsnénk”, Magda életét.

Célunk most a történet bemutatásával, hogy rámutassunk azokra a módszertani és elméleti kérdésekre, melyek az információszerzés nemének vizsgálatához általában kapcsolódnak.

Sajnos az az elégtétel, hogy magukat a szereplőket szembesíthessük a kutatásaink eredményével, nekünk nem adatott úgy meg, mint az Index újságírójának. De olyan telefonbeszélgetésben azért volt részünk, amiben a mi „Kovácsunk” egyik leszármazottjával, ma a finn közélet egyik befolyásos szereplőjével oszthattunk meg információt a rég elhunyt papa eltitkolt házasságairól. Nem volt kellemes. Mindennek több oka is van: szereplőink évtizedekkel Kovácsék előtt születtek, ráadásul mi nem egy mai történésből, a szereplők jelenlegi valójából és tevékenységéből indultunk ki, hanem csupán halvány lenyomatukból, több mint fél évszázados állambiztonsági jelentésekből kezdtük összerakni a történetet.

A mi „Kovácsnénk” Magda, akinek eredeti, vagy „valós” vezetéknevéről nem állnánk elő tippekkel. Az esete már csak azért is különleges, mert bár a dossziéja a kádárista, kialakult állambiztonság dokumentációs kereteiben maradt fent, története alapvetően az előző időszakok titkosrendőrségeivel kapcsolatos. A saját bevallása szerint kassai zsidó lány egész családját elvesztette a holokausztban és maga is homályos körülmények között menekült meg. Érthető módon nehezen találva biztonságot a háború utáni Budapesten egy szerencsétlen házasság, csalási ügyek és egy komolyabb betegség után a Szatyor bár, majd a Sanghaj bárban dolgozó éjszakai pincérnőként szervezte be a katonai elhárítás egyik tisztje. A beszervezés alapja Magda adottságai és helyzetéből adódó információszerző-képessége voltak: az éjszakai Sanghaj bárba sok külföldi járt, egyebek között a közeli Gellért hotelből. Magda számára személyesen is – és a tartótiszt számára szakmailag – a nagy lehetőség a finn Osmo személyében jött el, aki a fárasztó magyar-finn kereskedelmi tárgyalások után a gőzt a szállodához közeli Sanghajban eresztette ki, és a forrásokból nem pontosan kivehető módon, de ugyanezen forrásokból nyilvánvalóan kirajzolódóan, mély érzéseket táplált Magda iránt. Osmo Magdának írt szerelmes leveleiben - melyeket a magyar titkosszolgálat gondosan archivált - leírja, hogy 110 kilós, de a szerelem miatt fogyókúrázni kezdett. A magyar hatóságok határozott segítségével Magda Helsinkibe utazott, ahol rövid házasságra lépett a minisztériumi osztályvezetővel. Innen kezdve nehezen megfoghatók az események Magdát illetően. A magyar szolgálatok tettek kísérleteket a megtalálására és aktiválására, bár úgy tűnik, legfeljebb esetlegesen sikerült a szolgálatait igénybe venni. Finnországból Svájcba ment, majd Angliában, Stockholmban tűnt fel. Helsinkiben bejelentkezett egy darabig évekkel később a volt férjéhez (akinek a nevét sokat használta), innen tudjuk, hogy Stockholmban gyermeke született, de sajnos itt az anyakönyvi információk nem kerültek elő. Osmo közben elvett egy másik kémgyanús (svájci állampolgárságú, de görög-keleti vallású, névtelen feljelentője szerint német ügynök) nőt szintén rövid időre, majd Magda távozása után közvetlenül megint házasságra lépett, immár negyedszer. A finn ötödik házassága idején már ötvenes éveiben járt, és jóval túl volt államigazgatási karrierjén. Gyanús, CIA-közeli cégek felügyelőbizottságában ült és egyebek között fegyverkereskedelemmel próbálkozott.

A kutatásból készülő tanulmány hamarosan megjelenik, de a Kovácsné-ügy kapcsán itt is röviden összefoglaljuk, melyek azok a módszertani és elméleti kérdések, melyek az információ szerzésének neme kapcsán felmerülnek és hasznosak lehetnek a napjainkban játszódó Kovács/Kovácsné ügy kritikusabb megértéséhez.

1. Az információ érték

Megértéssel olvastuk, hogy a Kovács-Kovácsné ügy felderítése több hónapot vett igénybe – az ilyen típusú kutatás rendkívül időigényes dolog. Az ügynök álcázásának egyik célja nyilván, hogy ne lehessen arányos befektetéssel megszerezni az információkat. Miután Magda és Osmo esetében is transznacionális történetről volt szó, a felgöngyölítéséhez szükséges források több – esetünkben hat – országban, majd' ugyanannyi nyelven, változó hozzáférhetőséggel állnak rendelkezésre. Komoly probléma az iratvesztés és a „tudatos források”, melyeknek célja a manipuláció. Tudatosan manipulatívak például Magda különböző időkben írott önéletrajzai, melyek az állambiztonsági szolgálatok legfontosabb ellenőrző és információszerző eszközei, de a tartótiszt megmaradt jelentései is ellentmondásosak.

2. Házasság, mint erőforrás és szakma

Magda az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) található képek szerint és az egyéb dokumentumok alapján is gyönyörű nő volt. A kassai gettóból állítása szerint egy német tiszt segítségével került ki. (Családnevének nincs nyoma Kassán és annak az Imperial hotelnek nem az a család volt a tulajdonosa, amit Magda egyik önéletrajzában állít, hogy a családjáé lett volna.) Budapesten bárokban pincérként dolgozott, egyebek között a Gellért szállóhoz - ahol a külföldi vendégeket elszállásolták - közeli Sanghaj bárban, ahol a rendelkezésre álló dokumentumok szerint beszervezte a magyar titkosszolgálat. A tartótiszt jelentései erősen manipuláltak, amiből arra következtethetünk, hogy Magda vele kapcsolatban is használta egyetlen erőforrását, ami az idegennyelv-tudása mellett rendelkezésre állt: azaz a szépségét.

3. Férfi ügynök és a hagyományos férfiszerep

Ahogyan Kovács Béla együtt él azzal, hogy a feleségének különböző, esetleg formálisan nem is teljesen hibátlan házasságai vannak, úgy Osmo öt házassága sem tekinthető hagyományos mintázatokat követőnek – hogy a lehető legfinomabban fogalmazzunk. A negyvenes-ötvenes évek finn családrendszerében a története különleges. A kor családjogi törvényei adta keretei között a legkülönbözőbb trükkökre kényszerült. Meglehetősen nyilvánvaló, hogy első, hosszadalmas és kimondottan „csúnya” válása (apja a válóperben azt vallotta, hogy a fia Romániából hazahozott nemi betegségét „nem átallott törvényes feleségére is átragasztani”) is szoros kapcsolatban van a szakmai kívánalmakkal. Öt házasságából mindkét rövid időtartamút ügynökgyanús nővel kötötte, és Magda válóperében viszonylag nagy mennyiségű hamis tanúvallomást lehet felfedezni, hiszen mind az előadott történet a férj hűtlenségéről, mind a szereplők személye és a per időzítése hihetetlenné teszi a történetet. Mindez a rapid partnerváltás aligha volt jellemző egy magas rangú, amúgy köztiszteletben álló köztisztviselőre a korabeli Finnországban, ahol a válások aránya még a magyarországiaknál is lényegesen alacsonyabb volt. Osmo a fénykép alapján nem volt különleges, testsúlyproblémáiról már írtunk, de viszonya a házassághoz és a szexualitáshoz szakmai fegyelmet sugall, és ennek megfelelően házasodik. Ötször, ha kell.

4. A munkáltató logikája társadalmi nemek szerint

Az információszerzéshez a célszemélyt kell olyan pozicióba juttatni, ahol információhoz tud jutni, illetve tud olyan „játszmát” kezdeni, mellyel mások gondolatait, illetve cselekedeit képes manipulálni. Az internet előtti világban az információ elszállítása is nehézségekbe ütközött, mely számtalan, Bond filmekből ismert trükkös technikai megoldáshoz vezetett. De az információszerzés nemzetek feletti tevékenység, melyet nem érdekelnek az országhatárok. A nők felveszik a férjük nevét. Ez a női egyenjogúsító mozgalom által bírált társadalmi gyakorlat azonban új és új nevekkel látta el Magdát, melyek a mozgása nyomon követését szinte lehetetlenné teszik. A testek utaztatása az információk fizikai átadásához nélkülözhetetlen, mint Magda sok és nem követhető utazása, amelyhez legalább két útlevele volt (magyar, finn). Ezeket a munkákat nők jobban el tudták látni a hagyományos társadalmi előítéleteknek megfelelően: ki gondolta volna, hogy egy csinos nő rosszban sántikál? A kurir, amúgy a hirszerzési hierarchia alján elhelyezkedő munkáját, mely lebukás veszélyes is volt, főleg nők látták el.

Összefoglalás

Kovácsné története, mely Kovács révén kerül be a történelembe, éppen azt bizonyítja, hogy mennyire sikeres egy olyan szakma, amelyet nagyon sok Kovácsné és Magda választott. Az ő motivációjuk és életük elemzése érdekes elméleti tanulságokkal szolgálhat a női rendelkezési kör (agency) kutatóinak, hiszen egy olyan szakmában sikeresek, mely a női diszkriminációra épül, hiszen mindenki a hagyományos házassággal kapcsolatos elvárásokból fogalmazza meg véleményét, mint a bevezetőben idézett műsorvezetőnő. Ez a szakma mégis lehetőséget ad nekik, hogy felülről nézzenek rá a társadalomra és intézményeire, mint a házasság és a magukat mindentudó tényfeltárónak képzelő újságírók és történészek. Ez is a játszma része.