Leszorító, csendre parancsoló valóság - interjú Hajdú Eszterrel, az Ítélet Magyarországon c. film rendezőjével
2014.08.02. 12:41
Nem rég mutatták be a hazai mozik Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című filmjét, amely a romagyilkosságok elkövetőinek történelmi perét tárgyalási napról tárgyalási napra dokumentálta. Már a film előzetese is fájdalmas, és a film egésze is feladatot ad nekünk azt illetően, hogy átgondoljunk közelmúltunkat, tegnapunkat, fellépjünk a mindennapi gyűlölettel és rasszizmussal szemben. Ennél jobban csendre és csendet parancsoló, (le)szorítóbb filmélmény nem volt mostanában a magyarországi mozikban. A valóság szorító.
Hajdú Eszterrel, a film rendezőjével a Dinamó Műhely szerkesztői készítettek interjút.
Forrás: IDFA
Dinamó Műhely: Ki lehet ennek a filmnek tulajdonképpen a főszereplője: a bíró, az áldozatok családjai, a gyilkosok, a többségi társadalom vagy egy rasszizmusban és leegyszerűsítő sémákban fuldokló társadalom?
Hajdú Eszter: A filmnek klasszikus értelemben nincs főszereplője, mert egyfajta „megfigyeléses” módszerrel történt a filmezés, azaz a „cinema verité” műfajához hasonló stílusban kívülállóként rögzítettük a tárgyalóteremben zajló eseményeket. Természetesen a bíró, aki az állandó szereplője a filmnek, és aki gyakorlatilag „moderálja” a történetet, nagyon hangsúlyos a filmben. Ráadásul ő egy elképesztően karakteres szereplő, különlegesen intelligens ember, nagyon határozott és szenvedélyes stílussal, ezért akik látták a filmet, legtöbben azt gondolják, hogy ő a film főszereplője.
Dinamó Műhely: Mit érzett akkor, amikor tárgyalásról tárgyalásra csak az üres padok „követték” a fejleményeket, a történtek feltárását? Milyen filmesnek lenni „a” közönyben?
Hajdú Eszter: Sokat gondolkodtam azon, amikor a tárgyalási napok túlnyomó többségében egyedül ültem, ültünk a tárgyalóterem nézőterén, hogy miért nincsen rajtam és a stábomon kívül más jelen. Ennek nem feltétlenül a közöny az oka. Ha valaki nem eltökélt dokumentumfilmes, hanem egyéb munkái és kötelességei vannak, akkor egész egyszerűen nem teheti meg, hogy egy héten három-négyszer napi nyolc órát üljön egy tárgyalóteremben. A napi sajtó munkatársai sem rendelkeznek ezzel a lehetőséggel. Ezért is éreztem óriási felelősségnek, hogy a tárgyalások mind a 167 napját, és annak minden percét dokumentáljam. Ha a stábommal mi nem rögzítjük, nem maradt volna fent a megismerés lehetősége az utókornak egy történelmi jelentőségű perrel kapcsolatban. Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzá segített, hogy elkészüljön ez a film.
Dinamó Műhely: Mit gondol a média szerepéről és felelősségéről azt illetően, hogy részükről teljes közönnyel ment le a tárgyalás, és mint valami mediális csúcspont, csak az ítélethirdetésre tértek vissza a kamerák?
Hajdú Eszter: A média mindig szelektál, és az érthető, hogy csak a csúcspontokat jelentő napokon voltak jelen. Egy ilyen tárgyalás teljes egészében sokkal inkább dokumentumfilmet kíván, mint napi sajtó megjelenést. Sőt, lehetetlen lett volna ez a pert a napi sajtónak hitelesen rögzíteni, hiszen a napi sajtómegjelenés befolyásolja a tárgyalás résztvevőinek viselkedését. Ami nem elfogadható, az elfogult, előítéletes tudósítás, az események relativizálása, és az ismeretek nélküli véleményalkotás, ami gyakori a médiában.
Dinamó Műhely: Tartja-e a kapcsolatot az áldozatok családjával, illetve az áldozatok családjai látták-e a filmet?
Hajdú Eszter: Természetesen tartom a kapcsolatot, a filmet a családok többsége látta, de voltak, akik azt mondák, szeretnék megnézni, de csak néhány hónap múlva, mert még túl friss a tárgyalássorozat okozta trauma. Akik látták, különbözőképpen reagáltak. Voltak, akik elégtételt éreztek az ítélet kapcsán, volt, aki, nem tartotta elegendőnek a vádlottak büntetését. De abban mindenki egyetértett, hogy fontos volt dokumentálni a tárgyalássorozatot, és a szeretteik emléke a film által is tovább fog élni.
Dinamó Műhely: Mit gondol, mennyire „tüneti” ez az esemény, és mennyiben félhetünk a gyilkosok „visszatéréséről”?
Hajdú Eszter: A filmben szereplő, a roma családokat képviselő Dr. Csonka Árpád fogalmazott így: ez az ügy nem „csak” az eljárásban szereplő vádlottakról szól, hiszen ők (amennyiben ők a tettesek), csak a cselekvő öklök voltak. Ami sokkal veszélyesebb, az a mögöttük lévő társadalmi konszenzus, a romák elleni általános gyűlölet és rasszizmus.
Dinamó Műhely: Milyen alternatív lehetőségei vannak egy filmesnek arra, hogy egy ilyen súlyos, velünk élő témát feldolgozó alkotás minél szélesebb körben megtekinthetővé tegyen?
Hajdú Eszter: A filmet a mozik és fesztiválok közönségén kívül az oktatás számára és szakmai közönség számára is megpróbáljuk hozzáférhetővé tenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2014.08.12. 13:36:54
mögöttük lévő társadalmi
konszenzus, a romák elleni
általános gyűlölet és rasszizmus."
Nem látom, hogy tenne valaki ezek ellen. ...már a szájtépésen kívül. Félő, hogy ez a film is csak olaj lesz a tűzre, bármi volt is az alkotók szándéka.
agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2014.08.12. 13:39:54
("Márpedig a romákkal baj van"
Ez már-már többségi
közmegegyezésnek látszik.)
Utolsó kommentek