Nem rég mutatták be a hazai mozik Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című filmjét, amely a romagyilkosságok elkövetőinek történelmi perét tárgyalási napról tárgyalási napra dokumentálta. Már a film előzetese is fájdalmas, és a film egésze is feladatot ad nekünk azt illetően, hogy átgondoljunk közelmúltunkat, tegnapunkat, fellépjünk a mindennapi gyűlölettel és rasszizmussal szemben. Ennél jobban csendre és csendet parancsoló, (le)szorítóbb filmélmény nem volt mostanában a magyarországi mozikban. A valóság szorító.

Hajdú Eszterrel, a film rendezőjével a Dinamó Műhely szerkesztői készítettek interjút.

jh.jpg

 

Forrás: IDFA

 

Dinamó Műhely: Ki lehet ennek a filmnek tulajdonképpen a főszereplője: a bíró, az áldozatok családjai, a gyilkosok, a többségi társadalom vagy egy rasszizmusban és leegyszerűsítő sémákban fuldokló társadalom?

Hajdú Eszter: A filmnek klasszikus értelemben nincs főszereplője, mert egyfajta „megfigyeléses” módszerrel történt a filmezés, azaz a „cinema verité” műfajához hasonló stílusban kívülállóként rögzítettük a tárgyalóteremben zajló eseményeket. Természetesen a bíró, aki az állandó szereplője a filmnek, és aki gyakorlatilag „moderálja” a történetet, nagyon hangsúlyos a filmben. Ráadásul ő egy elképesztően karakteres szereplő, különlegesen intelligens ember, nagyon határozott és szenvedélyes stílussal, ezért akik látták a filmet, legtöbben azt gondolják, hogy ő a film főszereplője.

Dinamó Műhely: Mit érzett akkor, amikor tárgyalásról tárgyalásra csak az üres padok „követték” a fejleményeket, a történtek feltárását? Milyen filmesnek lenni „a” közönyben?

Hajdú Eszter: Sokat gondolkodtam azon, amikor a tárgyalási napok túlnyomó többségében egyedül ültem, ültünk a tárgyalóterem nézőterén, hogy miért nincsen rajtam és a stábomon kívül más jelen. Ennek nem feltétlenül a közöny az oka. Ha valaki nem eltökélt dokumentumfilmes, hanem egyéb munkái és kötelességei vannak, akkor egész egyszerűen nem teheti meg, hogy egy héten három-négyszer napi nyolc órát üljön egy tárgyalóteremben. A napi sajtó munkatársai sem rendelkeznek ezzel a lehetőséggel. Ezért is éreztem óriási felelősségnek, hogy a tárgyalások mind a 167 napját, és annak minden percét dokumentáljam. Ha a stábommal mi nem rögzítjük, nem maradt volna fent a megismerés lehetősége az utókornak egy történelmi jelentőségű perrel kapcsolatban. Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzá segített, hogy elkészüljön ez a film. 

Dinamó Műhely: Mit gondol a média szerepéről és felelősségéről azt illetően, hogy részükről teljes közönnyel ment le a tárgyalás, és mint valami mediális csúcspont, csak az ítélethirdetésre tértek vissza a kamerák?

Hajdú Eszter: A média mindig szelektál, és az érthető, hogy csak a csúcspontokat jelentő napokon voltak jelen. Egy ilyen tárgyalás teljes egészében sokkal inkább dokumentumfilmet kíván, mint napi sajtó megjelenést. Sőt, lehetetlen lett volna ez a pert a napi sajtónak hitelesen rögzíteni, hiszen a napi sajtómegjelenés befolyásolja  a tárgyalás résztvevőinek viselkedését. Ami nem elfogadható, az elfogult, előítéletes tudósítás, az események relativizálása, és az ismeretek nélküli véleményalkotás, ami gyakori a médiában. 

Dinamó Műhely: Tartja-e a kapcsolatot az áldozatok családjával, illetve az áldozatok családjai látták-e a filmet?

Hajdú Eszter: Természetesen tartom a kapcsolatot, a filmet a családok többsége látta, de voltak, akik azt mondák, szeretnék megnézni, de csak néhány hónap múlva, mert még túl friss a tárgyalássorozat okozta trauma. Akik látták, különbözőképpen reagáltak. Voltak, akik elégtételt éreztek az ítélet kapcsán, volt, aki, nem tartotta elegendőnek a vádlottak büntetését. De abban mindenki egyetértett, hogy fontos volt dokumentálni a tárgyalássorozatot, és a szeretteik emléke a film által is tovább fog élni. 

Dinamó Műhely: Mit gondol, mennyire „tüneti” ez az esemény, és mennyiben félhetünk a gyilkosok „visszatéréséről”?

Hajdú Eszter: A filmben szereplő, a roma családokat képviselő Dr. Csonka Árpád fogalmazott így: ez az ügy nem „csak” az eljárásban szereplő vádlottakról szól, hiszen ők (amennyiben ők a tettesek), csak a cselekvő öklök voltak. Ami sokkal veszélyesebb, az a mögöttük lévő társadalmi konszenzus, a romák elleni általános gyűlölet és rasszizmus. 

Dinamó Műhely: Milyen alternatív lehetőségei vannak egy filmesnek arra, hogy egy ilyen súlyos, velünk élő témát feldolgozó alkotás minél szélesebb körben megtekinthetővé tegyen?

Hajdú Eszter: A filmet a mozik és fesztiválok közönségén kívül az oktatás számára és szakmai közönség számára is megpróbáljuk hozzáférhetővé tenni.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr896565829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2014.08.12. 13:36:54

"Ami sokkal veszélyesebb, az a
mögöttük lévő társadalmi
konszenzus, a romák elleni
általános gyűlölet és rasszizmus."
Nem látom, hogy tenne valaki ezek ellen. ...már a szájtépésen kívül. Félő, hogy ez a film is csak olaj lesz a tűzre, bármi volt is az alkotók szándéka.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2014.08.12. 13:39:54

Amúgy az Index-címlapos poszt hova lett?
("Márpedig a romákkal baj van"
Ez már-már többségi
közmegegyezésnek látszik.)

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2014.08.12. 20:35:11

Hm. Vitaindítónak nem rossz. Miért kellett törölni?
süti beállítások módosítása