Tudjuk, hogy a legszegényebbek több időt fordítanak munkára, mint a szerencsés többség. Ha ez így van, akkor a feltétel nélküli alapjövedelem elleni legfőbb érv nem állja meg a helyét. Vajon van-e realitása egy efféle járandóság hazai bevezetésének? 

Szalai Júlia írása.

A feltétel nélküli alapjövedelem vezérgondolata igen egyszerű. A javaslat szerint egy  közösség valamennyi tagja a közösséghez tartozás alanyi jogán részesül azonos összegű, az alapvető szükségletek kielégítését fedező rendszeres járandóságban, ami tőlük semmilyen címen meg nem vonható. Bár a közösség lehet kisebb is, átfogóbb is egy ország lakosainak együttesénél, a jövedelmek újraelosztásában betöltött kitüntetett szerepéből adódóan, az új újraelosztási elv leggyakrabban elgondolt aktora a nemzetállam, alanyai pedig az állam területén élő állampolgárok.

Vajon van-e realitása egy efféle járandóság hazai bevezetésének? Nem irreálisan nagy költséget jelent-e akár részösszegű alapjövedelem biztosítása mintegy kilenc millió lakos számára?

Az államot terhelő kiadások nagy része attól függ, hogy az új járandóság milyen  megoldásokkal és milyen eleddig alkalmazott támogatási formák kiváltásával kerül bevezetésre. Elképzelhető például az alapjövedelem beépítése a több sávos és progresszív kulcsokat alkalmazó személyi jövedelemadó rendszerébe; de elképzelhető olyan megoldás is, amelyben a különböző jövedelemtulajdonosok – mindenekelőtt a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok – rendszeres bevételeik részeként kapják kézhez a járandóságot, amit a munkáltatók számára ellentételeznek a bérek csökkenő terhei, a nyugdíjkasszában pedig egyszerű szerkezeti átrendezés megy végbe. A népesség négyötödét kitevő két nagy kategóriát illetően az államnak tehát nem keletkezik jelentős külön kiadása, legfeljebb annyiban, hogy az alapjövedelem szintjétől elmaradó keresetek és nyugdíjszerű ellátások összegét e szintig ki kell egészítenie. A szükséges bevételek számos formában biztosíthatók, akár a fogyasztási adók átrendezésével, akár például egy szerény mértékű új munkáltatói járulék kivetésével.

Ugyanakkor igazi komoly megtakarításként jelentkezik, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem értelmesen kiválthatja a mára dzsungelszerűvé terebélyesedett és igen nagy adminisztrációs költségekkel működtetett segélyezési rendszert. Bár kritikus élethelyzetekben továbbra is szükség lehet jövedelem-teszten nyugvó segélyekre, azok az új elosztási rendszerben parciális szerepet töltenek be, ráadásul folyósításuk az alapjövedelemhez kapcsolva egyszerűsíthető.

A feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben leggyakrabban felhozott érv, hogy „lenevel” a munkáról. Bár a közvélekedés úgy tartja, hogy a szegények nem kis részben azért szegények, mert „dologtalanok”, a valós tények erre rácáfolnak. Kutatásokból tudjuk: a  legszegényebbek több időt fordítanak munkára, mint a szerencsés többség. Csakhogy az ő munkájuk láthatatlan marad az informális gazdaság és a háztartások közötti szívességi munkacserék vastag függönye mögött. Azzal, hogy nem kérdez a munkavégzésre, az új járandóság utat nyit e fekete munkák kifehérítésére, és kifejezetten ösztönöz „rendes” munkák elvállalására, amennyiben elhárítja a pénzhiánynak betudható röghöz kötöttséget. Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni a nemzetközi tapasztalatot: ott, ahol bevezették, a feltétel nélküli alapjövedelem birtokában egyértelműen nőtt a legszegényebbek munkavállalása.

Az új járandósághoz pénzben aligha mérhető, mégis igen fontos további hozadékok társulnak. A legfontosabb a feltétel nélküli alapjövedelem kiemelkedő kohézív ereje. Azáltal, hogy egységes rendszerbe vonja az újraelosztási részesedéseket és okafogyottá teszi a jövedelem-teszthez kötött segélyek döntő részét, új állampolgári jogegyenlőség alapjait teremti meg. Mindezen túl, ösztönöz a szegénységért viselt történeti, társadalmi és egyéni felelősségek új mérlegének felállítására és új felfogáson nyugvó közpolitikák kimunkálására. Fontos, hogy az új járandóság új modellt teremt a szolidaritásra és az állampolgárok közötti civil kapcsolatok újrarendezésére, aminek egyik terrénuma lehet a közös érdekeltségen nyugvó közös fellépés az alapjövedelem szintjének és elosztási rendjének karbantartására. Mindemellett univerzális jellege révén a járandóság visszaadja a szegények önrendelkezési szabadságát és megtépázott méltóságát, és támogatja részvételüket a közösségi tevékenységekben, intézményekben és képviseleti fórumokon. Mindez persze nem teremt egycsapásra új világot: a társadalmi és politikai árkokat egy mégoly radikálisan átalakított újraelosztási rendszer egymagában nem temetheti be. De talán olyan alapot teremt, amelyről el lehet indulni a társadalmi integráció újrateremtésének irányába.

A szerkesztők által ajánlott linkek a további tájékozódáshoz és cselekvéshez:

Az EU tagországaiban - így Magyarországon is - zajlik egy aláírásgyűjtés, amelynek célja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja, az Európai Parlament pedig vitassa meg az alapjövedelem bevezetésének lehetőségét. A kezdeményezés tehát nem az alapjövedelem azonnali bevezetéséről, hanem a lehetőség megvitatásáról szól, rövid ideig még (január 14-ig) erre a linkre kattintva online aláírható a kezdeményezés:

https://ec.europa.eu/citizens-initiative/REQ-ECI-2012-000028/public/index.do?initiativeLang=hu

Beszámoló a januári 11-i alapjövedelem tematikájú konferenciáról: http://www.noltv.hu/video/5253.html

A konferencia alapjául szolgáló, egy magyar munkacsoport által kidolgozott tanulmány, amely az alapjövedelem hazai bevezetéséhez javasol modellt: http://www.255075.hu/upload/tanulmany.pdf

Az alapjövedelem mellett érvek egy hosszabb esszében (Gébert Judit–Tőzsér János): http://magyarnarancs.hu/publicisztika/ami-jar-az-jar-87185

Ismerje meg az ellenérveket is, színvonalas formában ezek megtalálhatók Scharle Ágota rövid esszéjében: http://szuveren.hu/tarsadalom/szegenyek-es-szakpolitikusok

Andor László uniós biztosunk gondolatai az alapjövedelemről: http://nepszava.hu/cikk/1005953-jon-a-szocialis-minimum

A hazai alapjövedelem mozgalom honlapja: alapjovedelem.hu