Régiónkban a strukturális problémákért rendszeresen kizárólag a szocializmus hatvan évének időszakát teszik felelőssé. Pedig az időszak öröksége jóval komplexebb, mint azt sokan látatni szeretnék, és csak a modernista és a szocializmus előtti féloldalas modernizációs örökség megértésével válik lehetségessé. Írás egy útról, Pozsonyról, egy lakótelepről, egy régióról, egy évszázad tragédiájáról.

Ravasz Ábel írása.

Munkámból adódóan gyakran Pozsonyban. Legtöbbször délkeletről, a Csallóközből érkezem, amit a város tömegétől a Kis-Duna (a Duna egyik mellékága) választ el. Ezen a folyócskán Pozsony határában csak három közúti híd van, így a forgalom zöme néhány nagyobb úton keresztül csatornázódik be a központi kerületekbe. Az egyik ezek közül a magyarul általában Ruzsinovi útként emlegetett nevű tágas, szocialista eredetű sugárút, ami egy panelházakból álló kertvároson vezeti át az autósokat. Ez az út, a már a futólagos szemlélő által is könnyen érzékelhető diszfunkcióival hasznos célpontja a mélyebb megismerésnek. Ez az írás erről az útról, a körülötte lévő negyedről és annak társadalmi kontextusáról szól.

Pozsony döntő változásokon ment át a XX. század során. Korábban három nyelvű, magyar-német-szlovák lakossága 1945 után a kitelepítések és az asszimiláció okán erősen homogenizálódott, létszáma pedig hatalmas növekedésen ment keresztül. A második világháború előtt 140 ezer főt számláló város 1960-ra 240 ezer, 1980-ra pedig 380 ezer főre növekedett, hogy azután a 90-es években 450 ezer fő körül tetőzzön. Ennek fő oka a szocialista, jelentős részben mennyiségű jellegű városépítés volt, ami a város történelmi magját nagy lakótelepekkel vette körül az 50-es évektől kezdődően.

A célkeresztünkben lévő út is egy ilyen új lakónegyedben van, annak fő ütőerét képezve. A mai Ružinov városnegyed az 1960-as évekig nem létezett összefüggő formában. Mai területének nyugati sarkában ugyan volt egy kisebb német település a Duna mentén – ez volt Főrév (németül Ober-Ufer, szlovákul Prievoz), ami még az 1910-es népszámlálás során is német többségű volt –, de annak a lakótelep felépítése előtt is csupán néhány ezres lakossága szinte semmilyen folytonosságot nem mutat a jelenleg több, mint 70 ezer fős lakónegyeddel. Főrévet 1946-ban csatolták Pozsonyhoz, ma a ružinovi városrész egyik alrésze őrzi nevét.

pozs.jpg

A belvárostól keletre fekvő Ružinovjelenlegi arculatát elsősorban egy 1956-os városrendezési tervnek köszönheti. A Ján Svetlík építész nevéhez köthető terv egy koncentrált lakónegyed létrehozásával számolt a peremén lévő, sík, helyenként mocsaras területeken. Az építkezés maga 1961-ben kezdődött el, és a tereprendezés során a Duna a kijelölt területen folyó kisebb mellékágai is szabályozásra kerültek. A talaj feltöltésére használt kavicsot két helyben létesített bányában termelték ki, az építkezés befejezése után ezek tavak (helyiesen: kavicsgödrök) formájában a látkép részei maradtak. A folyamatról tanulmányt író Barbara Ondrejková szerint a kialakított lakótelepet 60 ezer fő számára tervezték, 154 hektáron 14820 lakást elhelyezve. A területet a peremén fekvő nagy forgalmú utak mellett egy-egy nagyjából észak-déli és nyugat-keleti főút is meghatározza, négy egymástól elkülönülő és az építés során is különállóan kezelt részt képezve. Az 1968-ra nagyrészt befejezett lakónegyed akkor a Ružinov nevet kapta, amelyet a terület korábbi német neve (Rosenheim) inspirált, és a „rózsák szigete” elnevezés derivátumának tekinthető. A helyi magyarok általában a szlovák nevet megtartva, Ruzsinovnak (vagy Ruzsinónak) hívják, kisebb részben a szerintem helytelennek tekinthető Főrév elnevezés is forgalomban maradt.

pozs_ii.jpg

A szocialista gyakorlattal összhangban versenyeztetés nélkül épült lakótelep célzottan zöld területre került, és ezt a tényt a tervezés során is kiemelt pozitív elemként kezelték. A zöldterület mennyisége a mai napig a negyed egyik erősségének számít. Mindamellett azonban nem sikerült elkerülni a szocialista építészet olyan jól ismert hibáit sem, mint a kis léptékű elemek elhanyagolása a nagy struktúrákkal szemben, a házak nem pusztán egységes, de inkább homogenizált és sablonossá váló külalakja, valamint az ekkora mennyiségű lakónépesség hirtelen, anorganikus telepítéséből származó gazdasági-társadalmi torzulások. A negyed a nagy mennyiségű panelház mellett velük egyidős kiszolgáló-épületeket és nagy közösségi intézményeket tartalmaz, miközben a családi házak vagy éppen a kis üzletek és műhelyek száma még ma is minimális.

Ezek a hibák jól érezhetőek ma is akkor, amikor valaki végighalad a negyed ütőerét képező Ružinovská cestán – vagy ahogy a helyi magyarok hívják, a Ruzsinovi úton. Az út mérete kétszer két sáv autóközlekedést tesz lehetővé, ezek közé pedig egy két nyomvonalas villamos-sáv is bekerült. Az autóutat övező járdán kívül parkosított sávok találhatóak, és csak ezután következnek a lakóházak maguk. Bár ebben az esetben is jól látszik az építői szándék a parkváros létrehozására, a valóságban ez azt is jelenti, hogy a Ruzsinovi út legalább annyira elválaszt, mint összeköt, hiszen a két oldalán fekvő házak közötti távolság gyakran légvonalban is több, mint 100 méter, ráadásul a gyalogosok számára csak az út szintjén elhelyezett gyalogosátkelők (zebrák) elérhetőek, amelyek egy nagy forgalmú, gyakran dugósodó úton keresztül vezetnek át. Ez nem csak balesetveszélyes, de egyben a forgalmat is tovább lassító állapot. Az úton viszonylag kevés gyalogos mozog – általában a villamosra fel- és leszállók – de már ez az aránylag alacsony terhelés is indokolttá teszi az autós forgalom sebességének korlátozását, 40 km/óra sebességre.

 seb.jpg

Bár a lakónegyed épp zöldövezeti jellege miatt ma is népszerű pozsonyi „testvéreihez” képest, működési hibái még a 60-as évekbeli eredeti koncepcióra vezethetőek vissza. A kis házak és a kiszolgáló-intézmények hiánya az itt lakók számára Ondrejková szavaival élve „hálófülkévé” redukálja a lakótelepet, ahová elsősorban aludni járnak, de grandiózus tereit másra csak ritkán használják. Talán egyedül a sportolási lehetőségek azok, amelyek ebből kitörést adnak, például az építés során létrehozott kavicsgödrök (tavak) környékén. Notorikusan kevés azonban például az egyszerű padok és szemétkukák mennyisége a környéken, de az üzletek és iskolai intézmények száma is erősen korlátozott, különösen a nagyobb sugárutak mentén. A tereket az itt lakók a szokásos módokon próbálják visszavenni a monotóniától (átépítések, átfestések, graffitik), de viszonylag tipikus példának számít az is, hogy magán a két sávos Ruzsinovi úton az egyik forgalmas kereszteződésben minden reggel spontán létrejön egy harmadik sáv is, amely a – felfestéssel ellentétes módon – az optimális helykihasználást célozza meg, csökkentve a dugó mértékét. 

sebii.jpg

Ružinov diszfunkciójainak kritikája a legtöbb esetben a szocializmus kritikájának nagyobb keretén belül jelenik meg. Ez egyébként egy amúgy is létező társadalmi tendencia részét képezi: Szlovákiában a strukturális problémákért rendszeresen kizárólag a szocializmus hatvan évének időszakát teszik felelőssé. Ez a hozzáállás persze nem teljesen ellentétes a valósággal, de nem vesz figyelembe két fontos tényállást. Egyrészt a szocialista hagyományok jelentős kontinuitást mutattak az 1945 előtti világ felemás, eleve diszfunkcionális társadalmi viszonylataival. Másrészt pedig a szocializmus hibái jelentős részben magából a korszellemből, nem pedig pusztán az államideológiából adódtak.

Ez utóbbi tézis igazolására megfontolásra ajánlanám a mesterségesen létrehozott brazil főváros, Brasília kérdését. Az 1956 és 1960 között – azaz Ružinovval gyakorlatilag egyidőben – kialakított város megosztja közönségét. Sokan méltatják szervezettségét, a nemrég elhunyt Oscar Niedermeyer és társai által létrehozott házak építészeti minőségét és integrált szupernegyedei („superquartadas”) kialakítását. A kritikusok azonban egészen más szemmel néznek Brasília társadalmi fejlődésére. A mesterségesen létrehozott város élhetőségét egyszerre korlátozzák az anorganikusan fejlődő egyenlőtlenségek, amelyek például a squat-mozgalomban is lemérhetőek, valamint a városmagokat elválasztó nagy távolságok miatti fragmentálódás is. Itt is igaz, hogy a nagy sugárutak legalább annyira választják el az embereket, mint amennyire összekötik őket, miközben a társadalmi kommunikáció a külvárosok nyomora és belváros között nem akadálymentes.

bras.jpg

Brasília egyértelműen modernista projekt, nem csak építészetében de szándékaiban is. Egyszerre nagyvonalú lakáspolitikai terv, zöld mezős városépítés és társadalommérnöki kísérlet a gyakorlatban, ezek pedig közös elemek a szocialista panelprojektekkel is. Mindkét helyszínt a modernizmus antropológiai optimizmusa hatja át, gigantikus tereik egyfajta normatív elvárással élnek lakóikkal szemben: változz meg, nőj fel a léptékhez! A valóság azonban úgy Ružinovban, mint Brasíliában az, hogy a lakók saját magukkal és életformájukkal kapcsolatos elvárásai csak részlegesen képesek megváltozni, és ezért összetűzések alakulnak ki igényeik és azok kiszolgálása között. Az ember nem kezd el grandiózusan élni pusztán azért, mert kitágítják körülötte a tereket mindhárom térdimenzióban: mindössze elesetté és elveszetté válik. A Ruzsinovi út mérete sokkal kevésbé manifesztó a modernizmus (és/vagy szocializmus) ereje előtt, mint amennyire akadály lakói számára az átkelésben, vagy éppen a tranzitforgalom számára. A lakosságnak ma is kis léptékű problémai adódnak, úgy mint a vegyesbolt távolsága és a hiányzó padok és szemetesek. Kis léptékű, de nagy jelentőségű gondok ezek.

ut.jpg

A fentiek jól illusztrálják a nehézségeket akkor, amikor a szocializmus örökségét próbáljuk a maga helyén kezelni, újraértelmezni és feldolgozni. A szocializmus szándékai és módszerei ugyanis jelentős átfedést mutatnak a globális modernizációs mozgalmakkal is. Hibái nem értelmezhetőek objektíven akkor, ha nem tudjuk megmondani, mi például a szocialista lakótelepek specifikus problémája Brasíliához vagy éppen Le Corbusier ambiciózus lakónegyedeihez képest. Vannak persze ilyenek, például az anyaghasználat vagy a munkaszervezésből adódó minőségi problémák, de a határvonalak közel sem olyan tiszták és különösen nem olyan közismertek, mint az szükséges lenne. A szocializmus öröksége jóval komplexebb, mint azt sokan látatni szeretnék, és csak a modernista (és a szocializmus előtti féloldalas modernizációs) örökség megértésével válik lehetségessé. A Ruzsinovi út ezért nem pusztán a szocializmus mementója, de egyben a nagy modernista projektek léptékvesztéséé is.

Ne maradj le semmiről! Kéthetente elküldjük mailen az öt legjobb írásunkat!

Nyomj egy tetsziket és érd el írásainkat a Facebookról!

A bejegyzés trackback címe:

https://dinamo.blog.hu/api/trackback/id/tr307136283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása